Tanulható a biztonságos kötődés – Beszélgetés Bak Laura pszichológussal a kötődéselméletről
A kötődéselméletet John Bowlby és Mary Ainsworth dolgozta ki az 1960-as években, elsősorban a gondozó-gyermek kapcsolatra koncentrálva. Később, az 1980-as években Cindy Hazan és Phillip Shaver kiterjesztette a kutatást, amelyben azt vizsgálták, hogy ez milyen befolyással van a felnőttkori kapcsolatainkra.
Kutatásukban megállapították, hogy a párkapcsolatokban a felek közötti viszony hasonló a gyermekkorban kialakult nevelő és gyermek közötti kapcsolathoz.
„A korai kapcsolatokban gondozóinkkal kialakuló mintázatok meghatározzák az általános képünket arról, hogyan működnek a kapcsolatok, és hogy mi hogyan működünk a kapcsolatokban. Kialakítunk egy általános képet arról, hogy mire számíthatunk másoktól és magunktól” – kezdi a beszélgetést Bak Laura pszichológus. A szakértő azt is részletesen elmagyarázza, hogy amilyen viselkedés egykor adaptívnak bizonyult, azt később is alkalmazzuk.
„Azonban a felnőttkori kötődési viselkedésünket nemcsak a korai tapasztalatok, hanem az egyéni jellemzők, mint a temperamentum, illetve a genetikai és környezeti tényezők is befolyásolják” - hívja fel a figyelmet a szakértő.
Ösztönös eredet
A kötődés ösztönös intuíció egy másik személy elérésére, valamint a közelség fenntartására a biztonság és a védelem érdekében. Ez a kapocs a szavak nélküli érzelmi kommunikáción alapszik, ami nem függ attól, hogy mennyi szeretetet vagy gondoskodást kaptunk a nevelőnktől.
„Minden emberi kapcsolat alapja ez, éppen ezért fontos, hogy megvizsgáljuk, hogyan kötődünk, és milyen mintázatokat hordozunk” - mondja a szakértő, majd kifejti, hogy a kötődéselmélet kidolgozása során a tudósok arra fektették a legnagyobb hangsúlyt, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolják a felnőttkori kapcsolatainkat a korábban megtapasztalt interakciók.
Az introvertált Audrey Hepburn nem tervezte beragyogni a világot, mégis sikerült neki
„A biztonságos bázis keresése során serdülőkorban a kötődési funkciók a szüleinkről a kortársainkra helyeződnek át, majd később a szerelmi és partnerkapcsolatokra. A gyermekkorban megtapasztalt adaptív működést alakítjuk ki a későbbi kapcsolatainkban is, legyen az bizalommal vagy bizonytalansággal teli.”
A kötődés típusai
A pszichológus elmagyarázza, hogy kutatások során négy kötődési típust különböztettek meg: biztonságos, szorongó-aggodalmaskodó, elutasító-elkerülő, bizalmatlan-elkerülő. A biztonságos kötődéssel rendelkezők általában könnyebben alakítanak ki kapcsolatot másokkal felnőttkorban, nem okoz számukra gondot az egyedüllét, valamint az intimitás sem. Ezt egy olyan gondozó tudja elősegíteni, aki érzelmileg elérhető a gyermek számára, és nem okoz számára problémát sem a pozitív, sem a negatív érzelmek megélése.
Bak Laura kifejti, hogy a bizonytalan kötődéssel rendelkezők három típusa között különböző mintázatok figyelhetőek meg:
- a szorongó-aggodalmaskodó: intimitást és elfogadást szeretne kapni a partnerétől, ezért hajlamos másoktól függni, miközben saját magát sokszor negatívan látja;
- az elutasító-elkerülő: szinte egyáltalán nem vágyik intimitásra másokkal, független, sokszor hajlamos elnyomni az érzéseit, és negatívabban látja a partnerét, mint saját magát;
- a bizalmatlan-elkerülő: egyszerre vágyik és fél is az intim kapcsolatoktól, negatívan látja a partnerét és saját magát is, és nehezebben fejezi ki érzéseit másoknál.
A szakemberek szerint több negatív hatása is lehet annak, ha felnőttkorban a bizonytalan kötődések valamelyikével rendelkezünk. „A kötődési stílusunk jelentősen befolyásolja, hogyan értékeljük a helyzeteket, és hogyan védekezünk a külvilággal szemben.
Extrém negatív tapasztalatok esetén ez akár a személyiségstruktúra alakulására is hatással lehet, ami személyiségzavarokhoz vagy pszichés betegségekhez vezethet. Enyhébb esetekben pedig nehezítheti a stressz és veszélyhelyzetek kezelését, mivel a kifejlesztett megküzdési stratégiák nem mindig hatékonyak” - magyarázza a pszichológus.
A biztonságos kötődés kialakítása
Szakértők szerint hosszú távon csak a biztonságos kötődés működőképes, ha egészséges, jól működő kapcsolatokat szeretnénk kialakítani, valamint ha pozitívabb eredményeket szeretnénk elérni az élet bármely területén. A kutatások megállapították, hogy ez alapján is kialakítható az egészséges öntudat, a tanulási vágy, az empátia, valamint az alapvető bizalom mások felé.
A biztonságosan kötődő emberek jobban reagálhatnak a stresszre, hajlandóbbak lehetnek új dolgokat kipróbálni, erősebb személyes kapcsolatokra tehetnek szert, és jobb problémamegoldók is válhatnak belőlük. És bár a legtöbbünkre a bizonytalan kötődés valamelyike igaz, a biztonságos kötődés kialakítása felnőttkorban is megtanulható. Az első és legfontosabb lépcsőfok a megértés. Bak Laura bővebben ezt így magyarázza:
„Ami egykor a túlélésünket szolgálta, az lehet, hogy a felnőttként kialakított kapcsolatainkban már nem releváns, hiszen már biztonságban és szeretve vagyunk.
A kötődés egy flexibilis, de stabil rendszer.
Az önismereti munka során pszichológusunkkal megtapasztalt biztonságot adó kapcsolódás és a hatékony terápiás munka, de egyes elméletek szerint akár egy jól működő párkapcsolat vagy a gyermekeinkkel való szeretetteljes kapcsolat is gyógyító, reparatív tapasztalat lehet, ami a viszonylag stabilan kialakult kötődési stílusunkra hatással lehet.”