Kertész Lilla: A természetben töltött idő az egyik legkönnyebben elérhető biohackünk
Kertész Lilla coach neve már ismerős lehet a GLAMOUR oldaláról, szervezet-pszichológus szakértőnk most egy új cikksorozattal jelentkezik, ahol a biohacking módszerek nyomába ered és saját tapasztalatai alapján vezet be ebbe roppant izgalmas és felkapott módszerebe. Tarts velünk ezentúl minden hétfőn reggel és ismerd meg jobban, hogy miért is olyan népszerű manapság a biohacking.
Üdvözöllek a legújabb cikksorozatom első részében, amelyben olyan biohacking módszerekkel kísérletezem, amelyek elősgetíhetik a jól-léted fokozását. A biohacking módszerek és technikák a testi és lelki egészséged és a teljesítményed optimalizálásáról szólnak. A biohackelés azt jelenti, hogy inkrementálisan, vagyis lépésről lépésre, fokozatosan megváltoztatod az életmódodat fizikai és mentális egészséged és jól-léted javítása érdekében.
Ebben a rovatban azonban szeretnék egy kicsit mélyebbre ásni a tudományos cikkeknél: Minden egyes módszert, amelyet ebben a cikksorozatban megemlítek, ki fogok próbálni saját magamon legalább egy héten keresztül és tesztelni fogom ezeknek a módszereknek a hatását.
A sorozat indításaként úgy döntöttem, hogy visszatérek az alapokhoz: a természetben töltött időhöz. Bár egyszerű dolognak tűnik, mégis, egy olyan korban, amikor életünk nagy részét zárt térben és a képernyők előtt töltjük, a természettel való újbóli kapcsolat-teremtés egyre inkább a biohacking trendek népszerű elemévé válik. A népszerűséget mi sem mutatja jobban, mint az, hogy számos elnevezés került be a köztudatba a természetben való idötöltéssel kapcsolatban.
Egyesek „ökoterápiának” míg a japánok “shinrin-yoku-nak”, vagyis „erdei fürdőzésnek” nevezik. De valóban mérhető pszichológiai és fiziológiai előnyei vannak a szabadban való tartózkodásnak? Kényelmes cipőt ragadtam és elindultam, hogy kiderítsem magam.
A természet ereje mögötti tudomány
Mielőtt elmesélném a személyes tapasztalataimat, beszéljünk egy kicsit a természetben töltött idő hatásairól tudományos szempontból. A természet és a mentális egészség közötti kapcsolatot évtizedek óta tanulmányozzák és néhány megdöbbentő eredmény is született ezen kutatásokból. A természetben töltött idő összefüggésbe hozható a stressz, a szorongás és a depresszió csökkenésével, a kognitív funkciók javulásával, sőt, a kreativitás fejlesztésével is.
Az Edward O. Wilson harvardi biológus által megalkotott „biofília” kifejezés az emberiség természet iránti eredendő vonzalmára utal, ami szintén azt sugallja, hogy veleszületett szükségünk van a természeti világgal való kapcsolatra.
A Shinrin-yoku nevű japán gyakorlat - amelyet „erdei fürdőzésnek” fordítanak - az egyik legismertebb természetalapú terápia. Tanulmányok szerint az erdei környezetben való elmerülés csökkenti a kortizolszintet (a stresszhormont), erősíti az immunrendszert és csökkenti a szívverést és a vérnyomást is. Továbbá a természeti környezet olyan élményeket is nyújthat, amivel lehetővé teszi, hogy a túlstimulált agyunk ellazuljon, regenerálódjon és újra képes legyen a fokozottabb összpontosításra.
Stresszcsökkentés és immunerősítés természetes módon: ezért érdemes kipróbálni az erdőfürdőzést
Szóval, ezeket a lenyűgöző hatásokat szem előtt tartva kíváncsi voltam: vajon egy hét, amelybe beépítettem tudatosan a természettel való kapcsolattartást, valóban változtathat-e az életem minőségén bármilyen módon?
Egy héten át elköteleztem magam, hogy naponta legalább egy órát a természetben töltök - történjen ez bármilyen formában a lehetőségeimhez mérten, így például lehet ez időtöltés a közeli parkban a lakásom közelében vagy egy hosszabb séta a természetben. Mivel a hetem egyik részét Budapesten, a másik felét pedig vidéken töltöttem, így többféleképpen is megtapasztalhattam a természettel való kapcsolódást. Különböző környezeteket is tesztelhettem ezáltal, hogy lássam, milyen hatással vannak azok rám. A következő történt.
Hosszú séták a természetben
A kísérlet során szerencsére volt lehetőségem két legyet ütni egy csapásra. A nagy hőségre való tekintettel elhatároztam, hogy a kora esti órákban fogok elindulni sétálni, méghozzá úgy időzítettem, hogy a naplementét is megcsodálhassam mindeközben. Többször is sikerült eljutnom erre - az átlagosan öt kilométer hosszú - sétára, ez volt a kedvenc időtöltésem. A naplementében való elmerülés és a kellemes nyáresti időjárás tökéletes lezárása volt a napjaimnak.
Volt olyan, amikor elvittem a telefonomat és séta közben hangoskönyveket vagy zenét hallgattam, de arra is volt példa, hogy nem egyedül mentem sétálni és a telefonomat is elfelejtettem magammal vinni, így a séta az egészségügyi hatása mellett szociális élménnyé is vált. Egy másik alkalommal pedig bekapcsoltam egy meditációs alkalmazást, amiben elérhető volt egy kifejezetten sétálásra tervezett meditációs gyakorlat.
Ez körülbelül húsz percet vett igénybe és követtem a meditációs instrukciókat, ami végül egy mindfulness-gyakorlatként segített abban, hogy a jelen pillanatra összpontosítsak.
Lélektani szempontból a naplemente-séták voltak a legerőteljesebb és leginspirálóbb hatással rám.
Úgy éreztem, hogy erősebben kapcsolódom a testemhez és a jelen pillanathoz, igyekeztem is tudatosítani ezeket a pillanatokat, amennyire csak lehetséges volt, azáltal, hogy figyeltem a környező fákon, virágokon és bokrok ágain táncoló fényjátékra, az ágak szellő általi mozgására, a naplemente sugaraira, ahogy a közeli mezőn végigfutnak, illetve a színek gyors váltakozására rózsaszíntől és halvány lilától kezdve az erős, forró narancssárga napkorongon át egészen addig, amíg fokozatosan elsötétült a táj.
Mint pszichológus, coach és szövegíró, sok időt töltök naponta fejben. A hivatásom jelentős szintű mentális energiát követel meg tőlem, ezért a természetbe való kiszakadás mélyreható változást jelentett. A száguldó gondolataimat felváltotta a térben való mozgás egyszerű öröme és az izmaim munkájának érzékelése. Egy-két alkalommal annyira feltöltött a naplemente-séta, hogy természetes módon futni támadt kedvem, így egy kis kardió mozgással is megfűszereztem ezt a tapasztalatot.
Mire hazaértem, kellemesen elfáradtam, ugyanakkor a béke és a teljesség és egyfajta magasabb tudatosság érzését éreztem, szinte mintha egy mentális “reset” gombot nyomtam volna meg. Megjegyzésként hozzá kell tennem, hogy nem most kezdtem a természetben való időzést, bár arra nem volt példa, hogy hét egymást követő napon át tudatosan időt töltsek a természetben.
2023 tavaszán több változás is bekövetkezett az életemben, ezért akkor eldöntöttem, hogy új hobbikat fedezek fel és utánajárok, melyek is azok a tevékenységek, amelyek szinte bármikor feltöltenek, energetizálnak és akár inspirálnak is. Ekkor találtam rá a naplemente-sétákra és azok terápiás hatására. Pszichológiai szempontból a természetben való séta hatására stresszes, feszült állapotból egyfajta „áramlásba” kerültem, ahol nem kényszerítettem magam arra, hogy jelen legyek, hanem a környezet könnyedén magával ragadott a pillanatba.
Ez az ökoterápia egyik legfontosabb aspektusa: a természet egyfajta „lágy lenyűgözést” biztosít, amely lehetővé teszi, hogy az elme ellazuljon anélkül, hogy a tapasztalat unalmassá válna.
Időtöltés a természetben városi környezetben
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen természetközelben élek városon belül is, így perceken belül a közeli parkban találhatom magam, ha szeretném. Itt is kipróbáltam az 5 km-es sétát. Míg a vidéki sétáim alkalmával ritkán találkoztam emberekkel, gyakrabban állatokkal (cicákkal, őzekkel és nyulakkal), addig a budapesti séták során számos ember vett körül. Bár az átszellemült vidéki békét nem tapasztaltam meg olyan intenzíven a városi parkokban, mégis hozzáadott a jelen pillanat megéléséhez és a lelassáloshez ez a tapasztalat is.
Kezdetben úgy éreztem, mintha csak „kipipálnám a dolgot”, különösen azért, mert gondolataim a munkával és számos más témával kapcsolatban zakatoltak. De ahogy folytattam a sétát, valami érdekes dolog történt. Olyan részletekre lettem figyelmes, amelyek felett általában elsiklottam: a madárcsicsergés hangjaára, a patakban fürdőző kacsák játékára és arra is, ahogyan a békák brekegő koncertet adtak.
A természetben töltött idő olyan hatással volt rám, mintha az idegrendszeremet újrakalibrálták volna.
Ez az élmény elgondolkodtatott azzal kapcsolatban, hogy a minket érő stressz jelentős részét a modern élet túlstimulációja okozza - a számtalan értesítés, e-mail, az állandó zaj és a közösségi média felületeken minket érő inger-áradat. A természetben való időzés megnyugtathatja idegrendszerünket és ezt én magam is tapasztaltam. A hét végére észrevettem néhány jelentős változást a hangulatomban és a mentális állapotomban.
A stressz-szintem csökkent, valamint a napi tevékenységeim során is még inkább azon kaptam magam, hogy törekszem a jelen pillanat megélésére. Emellett koncentráltabbnak és kreatívabbnak éreztem magam a munkám során. A Utah Egyetem tanulmánya is megerősíti ezt, amely szerint a természetben való tartózkodás akár 50%-kal is javíthatja a probléma-megoldást és a kreativitást.
Záró gondolatok és gyakorlati tanácsok
- Számos lehetőséged van több időt tölteni a természetben, nem kell egyfajta tevékenységre korlátoznod magad. Légy kreatív és kísérletezz! Kipróbálhatod a naplemente-sétákat, piknikezhetsz a helyi parkban egyedül vagy a szeretteiddel vagy a barátaiddal, kertészkedhetsz vagy napozhatsz és piknikezhetsz a saját kertedben is vagy a közösséged kertjében, ha van ilyen, de kinézhetsz egy túraútvonalat is és kipróbálhatod az erdei fürdőzést is.
- Összekötheted a természetben töltött időt más, hasznos és inspiráló tevékenységekkel is, így például olvashatsz könyvet, hallgathatod a kedvenc podcast felvételeidet vagy hangoskönyveidet, de szociális élménnyé is teheted a tapasztalatot, amikor lehetőséged van minőségi időt töltened a partnereddel, a családtagjaiddal vagy a barátaiddal.
- Próbáld ki a tudatos jelenlétet. Legalább pár percet naponta tölts úgy a természetben vagy a friss levegőn, hogy jelen vagy a pillanatban: figyeld meg aprólékosan, mi történik körülötted. Mit látsz? Milyen színek, szagok, textúrák, hangok vesznek körül? Milyen fizikai érzeteid, milyen érzéseid és milyen gondolataid vannak? Hogyan változnak azok pillanatról pillanatra?
- Vezess naplót a tapasztalataidról és élményeidről! Jegyezd fel, mit éreztél, milyen új gondolatait vagy ötleteid keletkeztek, hogyan változtatta meg a természetben töltött idő a tapasztalataidat.
A természetben töltött idő az egyik legkönnyebben elérhető biohackünk.
Legyen szó egy gyors sétáról a parkban vagy egy túrázással töltött délutánról, az előnyök azonnaliak és kézzelfoghatóak. Nem arról van szó, hogy azonnal össze kell pakolnunk és egy faházban kell élnünk hátralévő életünket: sokkal inkább arról van szó, hogy tudatosan keressük és megteremtjük a pillanatokat hogy valódi kapcsolatba lépjünk a körülöttünk lévő világgal.
Egy olyan kultúrában, amely a rohanást, a sietettséget, az eredményességet és az állandó stimulációt dicsőíti, a természet lehetőséget kínál arra, hogy visszalépjünk egyet, mélyeket lélegezzünk és emlékezzünk arra, hogy emberek vagyunk, nem pedig gépek. És ez, azt hiszem, a legnagyobb biohack.
Maradjatok velem a következő cikkemben is, ahol egy újabb biohack-et fogok kipróbálni.