előfizetésem
Biohacking a léleknek: A hála ereje a szorongást is segít leküzdeni
Az optimális testi-lelki egészségre való törekvés során számos biohacking technikával találkozhatunk, amelyek jobb fizikai teljesítményt és kognitív funkciókat, valamint érzelmi jóllétet ígérnek. Azonban néha a legmélyebb átalakulás a legegyszerűbb gyakorlatokból eredhet. Biohacking-sorozatom második kísérletében ezért úgy döntöttem, hogy olyasvalamit vizsgálok meg, ami az emberi érzelmekkel kapcsolatos, mégis hatással van valamennyi életterületünkre: ez pedig nem más, mint a hála ereje és kifejezése.
A hálát gyakran a pozitív pszichológiai irányzat egyik meghatározó témájának tekintik. Állandóan hallunk az előnyeiről, de vajon hányan vagyunk, akik aktívan foglalkozunk vele?
Egy olyan világban, ahol az eredményesség, a verseny és a státusz áll a figyelem középpontjában, a hálát másodlagos, vagy inkább sokadlagos prioritásnak érezhetjük csupán - és úgy gondoljuk, egy udvarias „köszönömmel” le is tudtuk feladatainkat ezen a területen. Vajon mit történne, ha a hála kifejezését tudatos, mindennapi gyakorlattá tennénk? Erről írtam ebben a cikkben.
A hála mögötti tudomány
Mielőtt megosztom személyes tapasztalataimat, nézzük meg a hála mögött rejtőző tudományos eredményeket. A hálát az elmúlt két évtizedben, a pozitív pszichológiai irányzat és így a pozitív érzelmek előtérbe kerülésével, széles körben tanulmányozni kezdték. A kutatások azt találták, hogy a hála rendszeres kifejezése növelheti az általános jól-lét és elégedettség érzését, javíthatja a emberi kapcsolatok minőségét és még a fizikai egészségünkre is pozitív hatással van.
Hogyan képes egy „köszönöm” megváltoztatni a világot? - Ezért fontos, hogy hálás legyél, minden egyes nap
Az egyik legismertebb pszichológiai kutatás a témában Dr. Robert Emmons és Dr. Michael McCullough amerikai pszichológusokhoz köthető. A 2003-ban végzett tanulmányukban több kísérletet is végeztek a diákjaik körében. A diákokat véletlenszerűen három csoportba osztották. Az első csoport hetente lejegyzett öt dolgot, amiért az adott héten hálásnak érezte magát, a második csoport hetente lejegyzett öt dolgot, ami felidegesítette, irritálta, míg a harmadik csoport hetente feljegyzett öt eseményt, ami bármilyen módon hatással volt rá.
A kutatásból kiderült, hogy azok, akik hetente hálanaplót vezettek, több pozitív érzésről és kevesebb fizikai betegségről számoltak be, valamint optimistábbak voltak az elvárásaikat illetően a következő hétre vonatkozóan a második két csoport tagjaihoz képest. Emmons és McCollough azonban nem álltak meg itt a kísérletezésben, ugyanis egy második tanulmányt is elvégeztek, amelyben nem hetente, hanem naponta kellett hálanaplót vezetnie a résztvevőknek tizennégy napon keresztül minden este, közvetlenül lefekvés előtt.
