Élesebb fókusz, nagyobb önbizalom, céltudatosabb mindennapok - a vizualizáció az a biohacking, amit még a tudomány is elismert
Amikor elkezdtem a biohacking kihívásokat, tudtam, hogy egy ponton ki kell próbálnom a vizualizáció módszerét is, hiszen ez az egyik legnépszerűbb, mégis gyakran félreértett eszköz. A vizualizáció nem csak a profi sportolóknak vagy a szilícium-völgyi vezérigazgatóknak való; ez egy olyan gyakorlat, amelyet bárki beépíthet az életébe, hogy tartós változást hozzon létre.
Pszichológusként kíváncsi voltam a vizualizáció tudományos alapjaira is. Hogyan befolyásolhatja valaminek az elképzelése a valóságunkat? Hogy ezt kiderítsem, egy hétig mélyebben elmerültem a vizualizációs technikákban, hogy feltárjam a vizualizáció hatását az elmémre, a testemre és a mindennapi életemre.
Mi is az a vizualizáció?
A vizualizáció egy olyan mentális gyakorlat, amelynek során élénk részletességgel elképzeljük a céljainkat vagy a kívánt eredményeket. Például elképzelheted magad, ahogyan magabiztosan és pozitív hatást keltve egy prezentációt tartasz egy nagyobb közönség előtt vagy a legjobb teljesítményt nyújtod edzés közben, vagy azt is, ahogyan eléred az egyik, személyes fejlődéssel kapcsolatos célodat, mint például azt, hogy stresszes helyzetekben is nyugodt maradsz.
A vizualizáció lényege, hogy a kívánt eredmény gyakori elképzelésével lényegében „beprogramozod” az elmédet arra, hogy az elképzelt dolgokat valósnak érzékelje, ez pedig növeli azok elérési esélyét.
A biohacking világában a vizualizációt úgy tekintik, mint a gondolkodásmód és a célok összehangolásának egyik módját. Gondolj erre a módszerre úgy, mint egy mentális erőpróbára. Az olimpiai sportolók már régóta használják ezt a technikát teljesítményük fokozására és úgy vélik, azért működik, mert az agyunk nem képes különbséget tenni a valós és az elképzelt események között. Lényegében a vizualizáció felkészít mentálisan és fizikailag is arra, hogy az általad elképzelt jövőhöz igazodva cselekedj.
Tudományos háttér
Pszichológiai szempontból a vizualizáció a neuroplaszticitásnak nevezett fogalmat használja ki, vagyis az agy azon képességét, hogy új idegkapcsolatok kialakításával újjászervezi magát. Amikor valamit ismételten elképzelsz, az agyad elkezd olyan idegpályákat létrehozni, amelyek támogatják azokat a viselkedéseket és cselekvéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a vizualizáció valósággá váljon. Az idegtudományi kutatások alátámasztják ezt az elképzelést.
A hajszolás kultúráját éljük és kevés dolog van, ami olyan bűnös, mint lustának lenni - ám ez a produktivitási kényszer se nem normális, se nem fenntartható
Egy híres, a The Journal of Neurophysiology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a mentális gyakorlás ugyanolyan hatékony lehet a teljesítmény javításában mint a fizikai gyakorlás, például a zongorázásban.
Ráadásul, a vizualizáció kapcsolatba hozható a kognitív viselkedésterápiával.
Ez a terápiás gyakorlat a gondolkodási mintáink átformálására összpontosít, hogy ezek a minták befolyásolják a viselkedésünket. A vizualizáció hasonló elven működik, csak a meglévő gondolatok elemzése helyett proaktívan illeszti be a siker pozitív képeit. Ennek a mentális képalkotásnak a gyakorlásával arra edzi az elménket, hogy az akadályok helyett a lehetőségekre és a megoldásokra összpontosítson.
A vizualizációval kapcsolatban érdemes még megemlíteni a retikuláris aktiváló rendszert (RAS-t). A RAS egy idegköteg, ami az agytörzsben helyezkedik el és amely az információk szűrőjeként működik. Segít abban, hogy a céljaid szempontjából lényeges dolgokra összpontosíthass. Amikor vizualizálsz egy konkrét eredményt, lényegében arra programozod a RAS-t, hogy észrevegye a célhoz igazodó lehetőségeket.
Hogyan közelítettem meg a vizualizációt?
Úgy döntöttem, hogy a kihívás részeként minden nap legalább 15 percet szánok a vizualizációra, mint egyfajta meditációs gyakorlatra. A 15 perces gyakorlathoz nem határoztam meg naponta konkrét időpontot. Amikor volt rá lehetőségem és időm, kényelembe helyeztem magam az ágyamon fekve, esetleg a kanapén ülve, beállítottam egy időzítőt 15 percre és elmerültem a vágyott állapotok elképzelésében.
