A magyar lakosság negyedének egy barátja sincs, és ezen a közösségi média sem segít
Egyes barátságok kiállják az idő próbáját. Megmaradnak olyannak, amilyenek kezdetben voltak, esetleg fejlődnek, átalakulnak, de képesek éveken vagy akár évtizedeken át elkísérni bennünket. Bizonyos barátságok együtt nőnek, fejlődnek velünk, ahogy érettebbekké válunk, átformálnak bennünket. Azonban az utóbbi évtizedben sokat változott a világ, az internet megjelenésével bár sokkal több lehetőségünk van kommunikálni, azt inkább írásban tesszük meg, ami hatással van az emberi kötelékekre.
Mi történt a baráti kapcsolatokkal? Hogyan alakultak át a barátságok az írott levél, az SMS, az MSN, most pedig a Messenger és a hangüzenet korában? Mi állhat az eltávolodás, a kapcsolatok kiüresedésének hátterében? Mi a “tünete” annak, ha egy barátság megváltozik, kinövi magát?
Minden megváltozott
A kétezres évek előtt születetteknek bőven vannak emlékei a közösségi média és az internet előtti kapcsolattartás korszakáról. Én a kézzel írott leveleket is megtartottam, amit a barátaimtól, ismerőseimtől kaptam húsz-huszonöt évvel ezelőtt. Nosztalgikus érzés rájuk nézni, elolvasni őket, amikor úgy érzem, hogy nem tudom magam lenyugtatni a folyamatos internetes és számítógépes munka okozta ingerek miatt.
Bár mindig közvetlen embernek tartottam magam, kevés barátom volt. Mondjuk úgy, hogy akadt egy-kettő, de a legjobb barát jelzőt egyszer sem tudtam volna ráhúzni senkire. Ennek részben én voltam az oka, korábban értem, mint a társaim, a tinikoromat letudtam 8-12 évesen, sosem érdekelt a pasizás, a bulizás, nem ittam alkoholt, nem nagyon jártam el otthonról. Ennek eredménye az volt, hogy sokszor még moziba is egyedül mentem, mert nem volt kikhez csatlakoznom. Valamelyest akkor is zavart a helyzetem - ahogy ma is -, de nem akartam mindenről lemaradni csak azért, mert nem igazán vannak barátaim.
Rengeteget utazom, azt is általában egyedül. Néha csatlakozom egy táborhoz, de azok nem két forintba kerülnek, ráadásul ezekre a kiruccanásokra szintén ismeretlenül megyek. Pár barátságot kötöttem általuk, de még mindig ott tartok, hogy az esetek döntő többségében egyedül ülök be egy kávézóba, egyedül utazom külföldre, egyedül töltöm az időm nagy részét.
Persze, lehet tanácsolni, hogy menjek el közösségi programokra, járjak el edzőterembe vagy ismerkedjek az interneten, de utóbbi semmilyen formában nem megy. Adódhatnak helyzetek, amikor az egyetlen megoldás a világháló marad a kapcsolattartásra - egy Budapesttől messzi faluból meg amúgy sem lehetne más lehetőségem -, de valljuk be őszintén, ezek ritkán szoktak elmélyülni. Pedig fontos lenne.
Felnőttkori barátkozás titkai: Így építhetsz erős kapcsolatokat a munkahelyen és azon kívül
A hosszú élet legfontosabb előrejelzői
Egy minőségi barátság védelmet és támaszt nyújt magány, betegség és kapcsolati szegénység ellen. Nélkülözhetetlen társadalmi szempontból, a stabilitás, illetve az összetartozás kapcsán is. A személyes kapcsolatok hozzásegíthetnek bennünket a hosszú élethez, hiszen egy erős és stabil támogató közegben sokkal egészségesebbek lehetünk mind pszichés, mind fizikai szempontból. Nehéz helyzetben fokozhatják a megküzdési képességeinket, de a barátoknak jelentős szerepük van a feszültség csökkentésében is.
Az 1980-as években végzett kutatásokból az derült ki, hogy a magyarok más országokhoz képest kevesebb baráti kapcsolatot tartanak. Sőt, nagyon magas volt azok aránya, akik semmilyen barátot nem tudtak “felmutatni”. Hiába az internet, a közösségi média, ez az utóbbi az elmúlt évtizedekben sem változott. A lakosság negyede egyetlen baráttal sem rendelkezik, ráadásul csökkenés történt az említett barátok számában is.
Az nem meglepő tény, hogy az életkor előrehaladtával leredukálódik a barátságok száma, átalakulnak, más kapcsolatokat alakítunk ki. Ez egy elöregedő társadalomban nagyon veszélyes tendencia. De nehogy azt higgyük, a fiatalok jobb helyzetben vannak. A tanulmány rámutatott, hogy hiába az internet kora, egyre nő a magányosok csoportja.
Lájkokon múló a barátságok
A közösségi platformok térnyerésével hatalmas változások mentek végbe a baráti kapcsolatokban. A Facebook, az Instagram, a TikTok, de még a Youtube is hozzájárulnak a barátságok kiépítéséhez, de az ott tanúsított viselkedésünk hatással lehet azok jövőjére. Hogy miért? Gondoljunk csak bele, hogy fiatalon mennyit számított, hányan lájkolták az adott posztot vagy képet, amit kitettünk.
A XXI. században megváltoztak a szokásaink, az embertársainkhoz való viszonyunk. Igaz, hogy segítenek abban, hogy a kapcsolat mindig meglegyen, egy friss kutatásból kiderült, hogy egy barátságban kulcsfontosságú szerepe van annak, hogy mennyire támogatjuk a másik felet az interneten. Tehát: a posztok lájkolása az egyik legfontosabb egy jó barátság fenntartásához.
Szomorú? Igen. Szégyen? Nem feltétlenül. Jó ez a tendencia? Nem éppen. De sajnos így van. A lájkolás azonban csak egy apró építőelem, ami bár támogatja a barátságot, erősíti a köteléket két közeli ismerős között, de nem helyettesítheti a mély beszélgetést és kapcsolódást. A közösségi média felhasználói egyfajta “babusgatásnak” veszik a lájkolást. Nevezhetjük dicséretnek vagy elismerésnek is, de közel sem olyan értékű.
Miért üresednek ki és változnak meg a kapcsolataink?
Annak ellenére, hogy legjobb barátaim nem igazán akadtak, mindig volt kivel leveleznem, játszanom, beszélgetnem az iskolában. A kezdetekkor még nem volt internet, utána pedig annyira újnak hatott, hogy együtt böngésztük a világhálót. Meg sem fordult a fejünkben, hogy csak és kizárólag ott tartsuk a kapcsolatot egymással. Maradt a telefon, az MSN, és csak később jött be a Skype és a Facebook, valamint a Messenger.
Nem csak én érzem, hanem tanulmányok is bizonyítják, a probléma forrása az idő. Mivel bárkit, bármikor, bárhol elérhetünk, így egyre kevesebbszer találkozunk, mondván, hogy úgyis mindig tartjuk a kapcsolatot a másikkal. Már nem ugrunk át a barátainkhoz olyan gyakran, nem csapunk házibulikat, de még a közös grillezés sem olyan megszokott, mint korábban. Kiüresednek a kapcsolataink, megváltoznak a barátságaink, elidegenedünk egymástól, és erre a Covid is rátett egy lapáttal.
Hány barátra van szükségünk felnőtt korunkban?
A kutatások többnyire azt mutatják, hogy minden embernek fontos lenne 3-5 közeli barát, ugyanakkor nem a barátok száma a döntő.
Sokkal fontosabb, ha van a környezetünkben egy-egy olyan ember, akivel közös az érdeklődési körünk, akivel együtt űzhetjük a hobbinkat, akivel jól tudjuk magunkat érezni a munkahelyünkön, de az sem árt, ha van valaki, akivel megoszthatjuk az örömünket és a bánatunkat.
Az is fontos, hogy egy barátság csak akkor lehet gyümölcsöző, ha a két ember érdek nélkül tiszteli és szereti egymást. Mély és őszinte kapcsolat fűzi őket össze, amire nincs hatással sem az anyagi helyzet, sem pedig az, hogy ki mit visel vagy hol lakik. Nem ritka azonban, hogy egy viszony egyoldalú, esetleg mérgező. Éppen ezért fontos odafigyelni a jelekre, felismerni azt, hogy a barátság valódi-e.
Milyen “tünetei” vannak a baráti kapcsolat átalakulásának?
Szerencsésnek érezheti magát az, akinek még mindig akad néhány gyerekkori barátja, ugyanis elmondható, hogy húsz-harminc éves barátságok ritkán változnak rossz irányba, vagy szűnnek meg - de van azért példa erre is. Azonban inkább az a jellemző, hogy ezek azok a kapcsolatok, amik akkor is fennmaradnak, ha két-három évig nem beszélünk egymással.
De nem minden barátság ilyen. A kapcsolat átalakulásának, romlásának “tünete” lehet, hogy az egyik fél sosem ér rá, folyamatosan lemondja a találkozókat, nem beszélget már velünk annyit, nincs meg az a mély kapocs, ami korábban. Ha csak az interneten kommunikálunk egymással, csak a smiley-kat ismerjük és a másik egy hét múlva reagál a üzeneteinkre, az nem lesz elég egy barátság fenntartására.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindig lesznek viták, nehézségek, félreértések. Ahogy egy párkapcsolatra is időt szánunk és ápoljuk, úgy az a baráti kapcsolatainkra is igaz. Előfordulhat, hogy pár napig, hétig vagy akár hónapig nem beszélünk egymással, mert félreértés történt, de egy erős barátság utána ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt. Ha mégsem így történik, akkor érdemes átgondolni a helyzetet.
A virtuális barátaink tényleg a barátaink?
A világháló egy része a közösségi média megszületése óta az emberi kapcsolatok színterévé vált, de felmerülhet a kérdés, hogy az itt kötött és fenntartott barátságok valódiak-e? A mostani generáció számára nem szokatlan, hogy szinte kizárólag online beszélget, egy tizenévesnek több tucat virtuális barátja lehet, nem ritka az sem, hogy olyanokkal tartják a kapcsolatot, akikkel még sosem találkoztak.
Itt talán az egyik legfontosabb tényező, hogy az idegeneknek sokszor könnyebben nyílunk meg, mint a legjobb barátainknak vagy egy szakembernek. Az már egyénenként eltérő, hogy ki mennyire hajlamos erre, de sokszor van, hogy szívesebben fordulunk egy virtuális baráthoz, mint egy olyanhoz, akivel személyesen tudnánk találkozni. Könnyen előfordulhat tehát, hogy ezek az online kapcsolatokkal külső szempontot vonnánk be az adott nehézség és probléma megoldásába.
Ennek ellenére nemrég kiderült, hogy a fiatalabb generációnál megfigyelhet az empátiacsökkenés, aminek fő oka a digitális jelenlét. Míg a személyes kommunikáció leginkább az empátián és a viszonosságon alapul, addig az online kapcsolatoknál nem figyelhető meg a viszonosság és a kölcsönösség. Amikor digitálisan kommunikálunk, akkor sokkal inkább az “én” kerül előtérbe, sokkal kevesebb figyelmet szentelünk a másik érzéseire.
A kapcsolatainknak tehát nemcsak gyermek- és serdülőkorban, hanem felnőttként is fontos szerepük van az életünkben. Egyre kevésbé segítenek azonban az önismeretben - mint, ahogy az korábban volt -, sokkal inkább támogató védőhálóként szolgálnak, színesebbé teszik a világról alkotott képünket.