előfizetésem
Hírlevél
Nem minden barátság tart örökké, innen tudhatod, ha már inkább elvesz tőled
Akárcsak mi, úgy a baráti kapcsolataink is folyamatosan változnak. Mi történik, amikor az addig közösnek hitt út végleg elágazik? Egyáltalán honnan tudjuk, mikor jött el az a pont? Dr. Tóth Réka párkapcsolati mediátor segítségével feltérképeztük, hogyan hatnak ránk a változó élethelyzetek és mikor kell be (- és fel) ismernünk, hogy ideje búcsút venni egy korábbi barátunktól.
Bár úgy tartják, a családtagjaidat nem választhatod meg, a barátaidat viszont igen, a szabad választás joga sem feltétlenül szavatolja a sírig tartó, baráti kapcsolatokat. A különböző élethelyzetek, normatív krízisek nemcsak az egyénben, hanem a baráti kapcsolatokban is változásokat indíthatnak el, szétzilálva ezzel a korábban sziklaszilárdnak hitt összekapcsolódásokat. Mi jelzi egy barátság végét? Mikor jön el az a pont, amikor el kell ismerni: a korábban szeretetteljes szál annyira megtört, hogy az elengedése lesz a legjobb megoldás?
Átrajzolódó határok
Van egy három főből álló, mini baráti társaságom: mindkettejüket az egyetemen ismertem meg. Törvényszerű volt, hogy összekovácsoljanak minket a közös kihívások, de – miután mindannyian vidékről származunk, a vidéki öntudat is a barátságunk fontos alapkövévé vált. Az egyetem elvégzése után szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába, és teljesen más szakterületeken kezdtünk el dolgozni, ők pedig azóta már családot is alapítottak. Az utolsó találkozónk előtt azon kaptam magam, hogy húzódozom a velük való együttléttől. Az elmúlt alkalmak során nehezen találtam meg velük a közös hangot (értelemszerűen kettejüket most szorosabban összeköti az anyai teendők témája), úgy éreztem, kihagynak a beszélgetésből, ami viszont még inkább fájt, hogy rá sem kérdeztek arra, mi van velem, mi történik az életemben.
A fájdalmas megélés és az elcsípett gondolat hatására felmerült bennem a kérdés: vajon törvényszerű az eltávolodás a különböző életszakaszokban? Egyáltalán mennyit tesz még hozzám ez a kapcsolódás, és mikor jön el az a pont, amikor el kell ismerni, az többet árt, mint használ?
A személyes fejlődés hatásai
Dr. Tóth Réka párkapcsolati mediátor is gyakran találkozik ezzel a kérdéssel azokon a Női Önismereti Körökön, amelyeket különböző életkorban lévő nőknek tart. A szakértő szerint a személyes fejlődés, az élethelyzetek változása egyértelműen befolyásolja a baráti szálakat. „Olyan ez, mintha egy rendszert vizsgálnánk: ha a szerkezet egyik csavarját kicserélem egy másikra, akkor az egész szerkezet megváltozik!” – magyarázza.
Törvényszerű, hogy szakításnál a baráti társaság is kettészakad?
A házasság, gyermekvállalás, esetleg új munkakör olyan, normatív krízisek, amelyek jelentős személyiségfejlődést, változásokat hordoznak magukban. „Az, hogyan reagál erre a külvilág, szinte mindig egy tükör. Jelzi a másik személy önértékéhez és fejlődéshez való viszonyulását. Ilyen lehet például az irigység, a félelem vagy a kételkedés, ha úgy látjuk, a másik meg merte lépni azt, amit nekünk is meg kellene, »illene«. Természetesen a másik véglet is jelen van ezekben a kapcsolódásokban támogatás és biztatás formájában, és ez így kerek!” – magyarázza a szakértő.
Ha a személyiségfejlődés jelentős értékrendi-, vagy értékstílus-változást hordoz magában, meglehet, hogy a két embernek már nem lesz közös újta. „Ezt persze számos dolog befolyásolja, főképp az, milyen alapokon nyugszik az adott barátság, illetve, hogy mennyire mély, őszinte kapcsolódásról beszélünk, és a felek valójában mennyire számíthatnak egymásra.”
A teljes képhez érdemes hozzátenni, hogy felnőttként sokkal nehezebb hosszú távú barátságokat fenntartani, mint gyermekként. Míg gyermekként kevesebb szerepünk, kötelezettségünk van, addig felnőttként ezek száma drámaian megemelkedik és kihat az időgazdálkodásra. Kevesebb idő jut barátságokra és megszűnik az a lehetőség is, amely gyermekkorban adott: hogy egy helyen (például iskola) mindennap találkozzunk. (Kivéve az úgynevezett szituatív barátságok, például munkahelyi kapcsolódások esetét.)
„A barátság jelenlétet, kapcsolódást és energiabefektetést igényel. Gyermekként természetesebb számunkra az »itt és most«-ban lenni, kapcsolódni, óhatatlanul is jobban vagyunk a pillanatban. Ez egyfajta flow-élmény, amely tágítja a pillanatot, mélyíti az emberi kapcsolatokat,” – magyarázza a szakértő a nehezítő tényezőkről.
Tényleg vége?
Más kérdés, hogyan állapíthatjuk meg, hogy szimplán csak mélypontra került egy barátság vagy az inkább már a vége felé jár. Dr. Tóth Réka szerint az utóbbit jelzi, ha úgy érezzük, már nem ad örömet a találkozás, csak „muszájból” kapcsolódunk a másikkal. Ugyanez érvényes arra a megélésre, ha kölcsönösség helyett egyoldalúvá válik a barátság, megszűnik a bizalom, a kapcsolódás kiüresedetté válik, esetleg az nem elégíti ki a barátságtól elvárt szükségleteinket (úgy, mint például a bizalom, biztonság, öröm, együttműködés, lojalitás, segítség, minőségi idő, stb.).
Harmincas éveink legnagyobb titkos erőforrása, ha van mögöttünk egy női támogató közösség
„Úgy gondolom, ha a fentiek megtörténtek, és nem tudtuk rendezni a dolgainkat őszinte és hiteles kommunikációval, akkor lehet, hogy tényleg egy kihűlt kapcsolatról van szó,” – magyarázza a szakértő. Dr. Tóth Réka ugyanakkor hozzáteszi, mélyen hisz abban, hogy érdemes megvizsgálni a következőket egy baráti kapcsolódás esetén:
- Mit jelent neked ez a barátság?
- Milyen értékei vannak (számodra)?
- A helyzettel van problémád, vagy a barátod személyével?
- Mit mondana a barátnőd, mi a probléma forrása?
- Mi az, amit érdemes lenne megbeszélni?
- Mit mondana vajon egy külső megfigyelő?
- Nem utolsó sorban pedig nem árt megkérdezni a másikat: neki vajon mire lenne szüksége?
Bár a popkultúra hatása miatt jellemzően ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy az emberi kapcsolataink nagy dérrel-dúrral kezdődnek és érnek véget, a szakértő szerint ez a való életben egyáltalán nincs így. „Nem jellemző, hogy egy kiüresedett kapcsolat esetén odaáll az egyik fél a másik elé, és azt mondja: mától nem vagy a barátom. Gyakoribb, hogy egyre ritkulnak a találkozók, míg végül azon kapjuk magunkat, hogy évek óta nem beszéltünk,” – magyarázza a párkapcsolati mediátor, aki egyúttal kiemeli: más a helyzet akkor, ha toxikus kapcsolatról van szó. „Ilyenkor a saját védelmünk érdekében a megszakítás a legjobb taktika!”
Akár „csak” mélypontra került a barátság, akár valóban egy kihűlt, ne adj’ Isten toxikus kapcsolatról van szó, a „szakítás” természetes velejárója a gyász. „Ugyanaz a folyamat játszódik le ilyenkor bennünk, mint a szerelmi szakításoknál, hiszen tudjuk jól: valami elmúlt, lezárult. Érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra és megengedni magunknak a kapcsolat elgyászolását” – tanácsolja a szakértő.
A barátságok természetes részei az emberi kapcsolatoknak, és ugyanannyira hullámzók, mint ahogy mi magunk is változunk. A személyes szükségletek feltérképezése és az őszinte kommunikáció segíthet abban, hogy tisztábban lássuk, mikor érkezett el a búcsú ideje, de ahhoz is hozzásegít, hogy (be)lássuk: értékes ez a kapcsolódás annyira, hogy érdemes lehet küzdeni érte. Ne feledd: mindannyian megérdemeljük, hogy olyan kapcsolatokban éljünk, amelyek táplálnak és támogatnak!
