Elképesztően lekezelő stílusban viselkednek a turisták a vietnámiakkal, protokollszakértő mondja el, te hogy lehetsz különb náluk
Bár a mindennapokban gyakran juthatunk arra a következtetésre, hogy a tiszteletteljes attitűd kihalófélben van, egy, a sajátunktól merőben eltérő kultúrában még inkább felértékelődik a helyi szokások és hagyományok iránti tiszteletteljes viselkedés szerepe. Vietnámban járva egyértelművé vált számomra, hogy a kultúrák közötti különbségek sok esetben konfliktusokhoz vezethetnek, hazatérve pedig az is gyorsan kikristályosodott, hogy ezt a tanulságot nemcsak turistaként, hanem bárhol a világon – így idehaza is – érdemes szem előtt tartani. Mire érdemes figyelni egy Ázsiában tett utazás előtt és hogyan készítsd fel magad a kultúrsokkra? Protokollszakértő segítségével ennek jártunk utána!
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kulturális különbségek szinte minden utazás során új kihívások elé állítják az embert. Épp emiatt döntöttünk úgy a férjemmel, hogy a nászutunkat egy, a sajátunktól teljesen különböző kultúrában, Vietnámban fogjuk eltölteni: szerettük volna, ha az ázsiai kultúra kizökkent minket a saját komfortzónánkból, újratölt és elgondolkodtat arról, mire érdemes helyezni a fókuszt. (Mind az utazás során, mind azt követően, a hétköznapi életünkben.)
Miután sokadszorra fordulunk meg Ázsiában, tisztában vagyunk vele, hogy már a repülőre ülve érdemes eldobni az „európai szemüveget”, hogy egy sokkal színesebbel helyettesíthessük azt. Ugyanakkor szomorúan (és olykor felháborodva) vettük tudomásul, hogy egy-egy turistatársunk az alázat teljes hiányával utazott a kontinensre. Teli olyan elvárásokkal, követelésekkel és szükségletekkel, amelyeket képtelenség lenne kielégíteni: ellehetetlenítve ezzel a saját utazásukat, és – gyakran – megnehezítve a helyiek és turistatársaik életét.
Figyelj és tanulj!
„Ha vendégségben vagy idegen helyen (országban) járunk, figyeljük meg, hogyan viselkednek a helyiek, és próbáljunk meg – amennyire lehet – igazodni,” – válaszolja dr. Veszelszki Ágnes kommunikációkutató, protokollszakértő, a @protokollkommunikacio Instagram oldal alapító szerkesztője arra a kérdésre, milyen mindsettel érdemes egy, a sajátunktól teljesen más kultúrába utazni.
Az „utánzás” a „besimulás” egyik legegyszerűbb metódusa, hiszen ilyenkor semmi más információra nincs szükségünk, mint azokra, amelyeket a saját érzékszerveinkkel gyűjtünk, tapasztalunk. Nem véletlen, hogy a popkultúra is ezt a módszert propagálja: Leonardo DiCaprio munkásosztályból származó karaktere például csak úgy tudott kiigazodni az evőeszközök tömkelegén a Titanic című filmben, hogy utánozta az urak viselkedését, de a nagy sikerű Shogun című Netflix-sorozat Anjinja is csak gyors alkalmazkodóképességének (és a szerencsének) köszönheti, hogy túlélte a megpróbáltatásokat egy, a portugáltól teljesen különböző kultúrában. (Jelesül Japánban.)
Bár azt gondolhatnánk, hogy a protokollszakértő tanácsa (a belénk sulykolt popkulturális elemek miatt) mindenki számára alap, Vietnámban járva számtalanszor szembesültünk a csúf valósággal: hogy milyen lekezelő stílusban viselkednek a turisták a helyiekkel. Egy indiai család például szinte feldúlt egy éttermet szilveszter estéjén csak azért, hogy mindannyian egy kupacban tudjanak leülni (ezzel együtt alig rendeltek valamit, és a saját chipsüket majszolták ahelyett, hogy rendeltek volna az étterem kínálatából).
Nászútra mentem Vietnámba, új alapokra helyeződött a házasságom
Egy motorkölcsönzőben egy orosz pár csettintgetve adta a vietnámi tulajdonos tudtára, hogy azonnal szükségük lenne a járműre, mert mihamarabb elindulnának („Chop-chop! Davaj-davaj!” – szólt a kétnyelvű utasítás). Az éjszakai piacon egy dél-koreai turista addig erősködött, hogy jobban jár az eladó a dél-koreai wonnal, mint a saját pénznemével, hogy az végül rábólintott, csak végre megszabaduljon az erőszakos vásárlótól, de az európaiak között is akadtak olyanok, akik minősíthetetlen stílusban beszéltek például a hotel menedzsmentjével vagy egy-egy utazásszervezővel, mert valamiféle (általában apró) hiba csúszott a terveikbe.
Kérés és kérdés helyett gyakran követelőzéssel, elfogadás helyett előítéletekkel találkoztunk. Univerzális tapasztalat, hogy a legtöbben még mindig „a hódító fehér ember” tudatával indulnak el keletre, megfeledkezve például arról a történelmi tényről, hogy a vietnámiak már minimum egy háborúban bebizonyították: le lehet őket becsülni, csak nem érdemes.
Tedd és ne tedd
Visszakanyarodva az utánzáshoz: a szakértő szerint kezdetben az olyan alaptevékenységeknél érdemes kiélezni a receptorokat, mint például az étkezések vagy egy egyszerű adásvétel a boltban. „Ha a helyiek étkezés közben csöndben vannak, vagy legfeljebb halkan és keveset beszélnek, ne mi legyünk a leghangosabbak! Ha a vendéglátók lassabban esznek, mi se kapkodjuk be az ételt, ha pedig a helyiek valamilyen összetevőt nem javasolnak az ételhez, ne kérjük azt erőszakoskodva vagy felháborodva!” – javasolja dr. Veszelszki Ágnes, aki egyúttal kiemeli: odafigyeléssel és tapintattal elkerülhetjük a kínos illembakikat, és kellemes benyomást tehetünk a vendéglátóinkra. „Ne feledjük, turistaként az országunkat képviseljük!”
– teszi még hozzá.
