Miért nem elég a self-care, amit az Instagram mutat?

Az öngondoskodás a huszonegyedik században egyre inkább strukturált tevékenységgé vált, amely az egyéni jóllét elősegítésén túl gyakran társadalmi elvárásként is megjelenik, különösen a nők esetében. Bár az önmagunkról való gondoskodás szükségességét számos forrás hangsúlyozza, például a repülésbiztonsági tájékoztatásban szereplő oxigénmaszkra vonatkozó analógia formájában, a mindennapi gyakorlatban ennek következetes megvalósítása sokszor nehézségekbe ütközik.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az öngondoskodás fogalma és gyakorlata eredetileg más társadalmi és kulturális kontextusból származik, és eltérő célokat szolgált, mint a napjainkban népszerűsített self-care megközelítések.

Self-care, mint egy jóléti társadalom alapja

Ugyan ma már az öngondoskodás egy népszerű kifejezés – kifejezetten a covid időszakában kapott kiemelt figyelmet –, az Instagramon több mint kilencvenhárom millió hashtag alatt használták már. Azonban a magunkra való odafigyelés nem volt mindig ennyire egyértelmű. Egy orvosi mozgalom hívta életre még az 1950-es években Amerikában. A hangsúly a mentális egészség fontosságán volt elsősorban, melynek jelentőségét felismerték, innen nőtte ki magát egy polgárjogi mozgalommá.

Tenki Dalma: Világ életemben Vízöntőnek hittem magam - a színésznő asztrológiai képletét Nagy Katica elemzi

Az orvosi mozgalom onnan indult ki, hogy megváltozott az orvos–páciens viszony, és előtérbe került az egyén fontossága, valamint aktív részvétele a kezelés során. Az orvosok felismerték, mennyire fontos a beteg hozzájárulása a gyógyulási folyamathoz, így az olyan elemek, mint a helyes és megfelelő táplálkozás, valamint a rendszeres mozgás beépítése a mindennapokba, az orvostudománynak köszönhető. Hamarosan az orvostudományban széles körben elismert lett az öngondoskodás ezen formáinak beemelése a gyakorlatba.

Mindössze tíz év elteltével, az 1960-as években az egyik radikális afroamerikai mozgalom (Fekete Párduc – Black Panther Movement) kisajátította, radikalizálta és átalakította az öngondoskodás kifejezését „collective self-care”, azaz közösségi törődéssé. Az elképzelés szerint az öngondoskodás az alapja annak, hogy a nők, feketék és marginalizálódott csoportok egyenjogúságért harcoljanak, majd ezt követően aktívan tudjanak hozzájárulni a társadalomhoz.

A felhívás célja a mozgalom tagjai között az volt, hogy maradjanak aktívak és egészségesek, hogy minél jobban tudják szolgálni a mozgalom érdekeit. Értékteremtő volt, és támogatta az aktivizmust. Az 1970-es évekre az öngondoskodás fogalma egybeolvadt az egyenjogúsági mozgalmakkal, hiszen alapvetően fontossá vált az egészség megtartása hosszú távon a mozgalmak szempontjából.

Az 1980-as években Audre Lorde – aki maga is afroamerikai, LMBTQ-aktivista volt – továbbvitte az öngondoskodás fogalmát, amikor 1988-ban ezt írta: „A magam utáni gondoskodás nem egy önkényes cselekedet, hanem egy önfenntartó folyamat – a politikai hadviselés egy formája.” Nagyon sok aktivista követte példáját – kiemelkedően nők –, akik valóban meglátták és megértették annak fontosságát, hogy elsősorban és legelőször nekik kell jól lenniük ahhoz, hogy változást érjenek el.

Ebben az időben már az emancipáció előrehaladott volt. A nőknek volt szavazati joga, tanulhattak, részt vehettek a politikai életben. Mindent – akár csak a férfiak – megtehettek, ellenben az otthoni és családi terheik nem csökkentek. A férfiak nem vállaltak többet az otthoni feladatokból (háztartás, gyereknevelés), hanem ez a tradicionális szerep ugyanúgy ott maradt a nők vállán. Érezhetően nőttek a feladataik és felelősségeik, ezért az elérhető öngondoskodás hangsúlyozása egyre fontosabbá vált számukra.

Így tudsz hozzájárulni a textilhulladék csökkentéséhez

Az öngondoskodás átalakulása

A 2000-es évek elején ugyan még sok aktivista és kutató használta az öngondoskodás kifejezést a szó eredeti értelmében vett jelentéssel, de egyre kevesebben kapcsolódtak hozzá valójában. A „self-care” lassan elvesztette eredeti tartalmát, mert a fogyasztói társadalom fokozatosan, de biztos fölénnyel elkezdte kisajátítani ezt a fogalmat arra, hogy – főleg a nők – egyre több időt és ezzel párhuzamosan egyre több pénzt költsenek magukra.