Így változtatta meg az életem krónikus bélbetegként az autogén tréning

Hipnózistól a relaxációig

Ha azt gondolnád, hogy az autogén tréning egy újabb, „ezoterikus maszlag”, ki kell ábrándítsalak. Ez egy olyan relaxációs módszer, amelynek hatékonyságát tudományos kísérletek bizonyítják, egyúttal nem tartalmaz misztikus, spirituális részleteket. Az AT-t (az autogén tréning rövidítése) eredetileg Johannes Heinrich Schultz német neuropszichológus dolgozta ki a hipnoterápiából kiindulva a ’20-as, ’30-as években.

A módszernek már a neve is sokatmondó: az „autogén” szócska azt jelenti, hogy egy önállóan, segítség nélkül használható technikáról van szó, míg a „tréning” az elsajátítás módjára utal.

Az autogén tréning lényege, hogy a testünknek adott utasítások (például: „az egész testem fokozatosan elnehezedik és átmelegedik”) segítségével nyugodt mentális állapotba kerüljünk, amely kihat a vegetatív idegrendszerre, így például a légzésre, szívműködésre és az emésztésre is. (A hatása ahhoz az érzéshez hasonlítható, amikor több kilométer futás után megállunk, majd szép lassan lecsillapodik a szervezetünk: megnyugszik a légzésünk, lelassul a szívműködés.)

A módszer előnye a meditációval szemben, hogy a kívánt állapot mindössze 8-10 perc alatt elérhető, azaz gyors lehetőséget teremt a stresszoldásra, a mentális lecsillapodásra. Az autogén tréning Magyarországon szakember segítségével sajátítható el, hiszen a segítőnek ismernie kell az AT-tanulás során felmerülő nehézségeket, esetleges, a kliensben felmerülő ellenállásokat. Az ehhez szükséges képzést az ún. kiképző terapeuták nyújtják egy jól meghatározott szakmai program (személyes élmény, elméleti képzés, szupervízió) során.

Geiszt Tamás klinikai szakpszichológus szerint laikusként érdemes olyan pszichológus-pszichiátert keresni, aki ezzel a módszerrel dolgozik, akár egyéni-, akár csoportos formában. Az autogén tréning megfelelő nyitottsággal és szorgalmas gyakorlással 8-10 hét alatt elsajátítható, majd egy életen át alkalmazható.

A realitás talaján

„Saját praxisomban legfőképp stresszel, szorongással, pánikélménnyel kapcsolatos problémáknál ajánlom fel az autogén tréninget, mint lehetséges segítséget a megküzdéshez” – magyarázza Geiszt Tamás. „Az emésztőszervi tünetek, betegségek (IBS, Colitis Ulcerosa, Chron-betegség, stb.) esetén is hatékony lehet, hiszen az autogén tréning a nyugalmi állapot létrehozásával segíti a vegetatív idegrendszer hatékony működését, ideértve az endokrin rendszer, emésztőrendszer, szív és érrendszer működését” – sorolja a szakértő, aki ugyanakkor aláhúzza: a felsorolt fizikai problémák esetén elengedhetetlen az orvosi kontroll az AT-használata mellett.

A szakember szerint külön fejezetet képez az autogén tréning történetében a sportpszichológia, mivel az autogén tréninggel elérthető relaxált állapot elősegíti a belső, imaginatív képek előhívását. Így például azt, ahogy a sportoló végig futja az adott távot, vagy épp elsőként szakítja át a finisben a szalagot. Megfelelő indikáció esetén az autogén tréningre ráépíthető egy imaginatív, önismereti terápia is, de a szakértő szerint ez már inkább haladó szint.

Geiszt Tamás szerint az autogén tréning nem ajánlott a valóságérzék megromlásával járó betegségeknél (pszichotikus állapotok), a nagyon erős regressziót okozó pszichés problémák, valamint olyan, disszociatív zavarok esetén, amelyekben a viselkedés szétesése léphet fel.

Csodaszer helyett a gyakorlás az úr

A magam részéről másfél éve alkalmazom az autogén tréninget napi rendszerességgel nagyjából úgy, ahogy a gyógyszereimet is beveszem. Apropó, gyógyszerek: az autogén tréningnek szerencsére nincsenek mellékhatásai, így – egy stresszesebb időszakban naponta többször is alkalmazom az elsajátított technikát. (Amely a gyakorlás miatt mostanra gyorsabban elérhető és hat, mint a kezdetek kezdetén.)

„Úgy szoktam fogalmazni, hogy a AT-ben nem hinni kell, hanem gyakorolni. Vannak olyan helyzetek, ahol a kliens inkább passzívan várja a segítséget, vagy valamilyen okból kifolyólag jelentős ellenállást érez módszerrel, terapeutával szemben. Ezekben az esetekben vagy nehezítetté, vagy lehetetlenné válhat az AT tanulása. (Ezekkel az állapotokkal a pszichológusnak foglalkoznia kell, mielőtt belekezd az AT tanításába!)

Sokszor a második fázissal fordul elő probléma, mivel a vezetett gyakorlás elhagyásával gyakran elillan a motiváció, a kliensek felhagynak a gyakorlással, így az addig tanultak lassan elhalványulnak, és maga a módszer is kikerül a hétköznapi rutinból” – magyarázza a szakértő, aki egyúttal hozzáteszi: „Nem szükséges egy megfelelő szintet elérve minden nap »kötelességből« gyakorolni! Egy idő után elég hetente egy-két alkalommal, vagy ha szükséges, kicsit többször relaxálni ahhoz, hogy egyfajta profilaktikus hatást érjünk el a fent említett problémákkal kapcsolatban.”

A szakpszichológus egyúttal hozzáteszi: az autogén tréning nem csodaszer, azaz nem szünteti meg a nehézségeket, a szorongást, nem múlnak el tőle a problémáink, ugyanakkor kezelhetőbb szintre helyezi azokat.

Ugyan nem állítom, hogy kizárólag az autogén tréningnek köszönhető, hogy másfél éve tünetmentes vagyok (hiszen emellett számos faktor, így például a szigorúan betartott diéta, a rendszeres testmozgás és a folyamatos gasztroenterológiai kontroll is sokat nyom a latba’), tény, hogy azóta kiegyensúlyozottabb a pszichém, a testem pedig kevesebb tünetet produkál. Végső soron pedig ez a lényeg!