Fontos, hogy ne kényszer, hanem élmény legyen a munkavégzés - beszélgetés az autistáknak munkát adó Maacraft szociális vállalkozást vezető Szalkai Dániellel
A szociális vállalkozás mára már mozgalommá nőtte ki magát az egész világon. Tevékenységük elsődleges célja nem a profit maximalizálása, hanem valamilyen társadalmilag fontos cél megvalósítása. Szalkai Dániel designer, aktivista, a MAACRAFT alapítója értelmes, jövőteremtő elfoglaltságot nyújt autizmussal élő fiatal felnőtteknek, miközben az általuk készített design tárgyakkal örömet ad a felhasználóknak.
Szalkai Dániel élettörténetébe bele van kódolva, hogy a szívén viselje az autisták sorsát. Bátyjáról, Bencéről ötéves korában derült ki, hogy autista és mivel a szülők nem találtak a lakóhelyük környékén megfelelő intézményt a fiú számára, más érintett családokkal együtt létrehozták a Miskolci Autista Alapítványt.
Megvették egy lepusztult, romos épületet és az elmúlt harminc évben pályázatokkal, támogatásokkal folyamatosan fejlesztették, bővítették. Ma ötven autista lakik az időközben felépült házakban, az alapítvány lehetővé teszi számukra, hogy életük végéig itt élhessenek.
Dani köztük nőtt fel, számára ez a közeg volt mindig is a normális. „Amikor kimentem a való világba, az volt a fura, hogy mások miért ilyen decensek. Mindenki olyan volt, mintha maszkot viselne, senki nem beszélt az érzéseiről. Megszoktam, hogy az autisták rendkívül ösztönösek, hiszen nem tudják befolyásolni az érzelmi működésüket. Nagyon-nagyon más világban élnek” - emlékszik vissza gyerekkorára Dani.
Kamaszkori lázadás, útkeresés máshol
Érettségi után késő tinédzserkori dactól vezérelve Dani szeretett volna elkerülni otthonról, kilépni a komfortzónájából. A Képzőművészeti Egyetem szobrász szakára jelentkezett. Végül a MOMÉ-n kötött ki bútortervezői szakon, 19 évesen felköltözött Budapestre, de amikor elvégezte az egyetemet, evidens volt számára, hogy visszatér szülővárosába és az ott tanultakat az autisták megsegítésében kamatoztatja.
A lakóotthonban volt már egy műhely, ahol klasszikus kosárfonó, szőnyegszövő, szociális foglalkoztatás zajlott, aminek nem volt üzleti célja, csak veszteséget termelt.
„Engem baromira zavart, hogy ez egy alibi tevékenység, amit a vezetők azért találtak ki, hogy a bentlakóknak legyen napi elfoglaltsága, pedig lehetett volna valami fenntartható, jövőteremtő célja is. Természetesen az elsődleges szempontnak nem szabad változnia: a munkaterápia, az alkotásterápia az alapja az itt zajló tevékenységeknek, hiszen ez okoz flow élményt az autistáknak, és fejleszti a képességeiket" - magyarázza Dani.
A nagyszüleink egész életükben egy helyen dolgoztak, de mi a helyzet velünk? Mikor kell váltanunk?
„Ők nagyon jó monotonitást tűrő képességgel rendelkeznek, sokan igazából csak ezért tudnak minden nap motiváltan bejönni a műhelybe, mert tudják, hogy ez volt tegnap is, holnap is lesz, szükségünk van erre a kiszámíthatóságra.”
Social design megszületőben
2010 környékén, amikor Dani fejéből kipattant az ötlet, hogy megreformálja a miskolci műhelyt, a social design témája szakmai berkekben egyre népszerűbbé vált. Nagyon sok publikáció látott napvilágot, amelyek arról szóltak, hogyan tudnak együtt dolgozni tervezők hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal abból a célból, hogy ez utóbbiakat előnyökhöz juttassák és az általuk készített termékeket pénzzé tegyék.
Danira nagy hatással volt ez az új törekvés, még az egyetemi tanulmányai alatt nekifogott az új vállalkozás megtervezésének.
Nem akartam elmenni sem egy stúdióba, sem egy bútorgyárba dolgozni. Nem tartottam magam elég jó tervezőnek. Inkább egy vizionárius figura vagyok, aki szereti magát azzal áltatni, hogy befolyásolni tudja a körülötte lévő világot.
Kezdetben Dani barátaival ötletelt, majd felvett szakembereket a műhelybe. Felmerült a kérdés, mit is gyártsanak. A termékeket és a design-t együtt találták ki az alkotóközösség tagjaival, figyelembevéve a képességeiket.
„Azt láttuk, hogy itt van egy közösség, akik ügyesek, viszont a finommotorikus képességeik nem a legjobbak. Kicsi dolgokat nem tudnak csinálni. Elkezdtünk nagy dolgokat gyártani, bútorokat, lakáskiegészítőket, amelyeknél kamatoztatni lehetett a kosárfonási tapasztalatokat.
Aztán kiderült, hogy ez az irány nem annyira jó, a bútorgyártás nagyon munkaigényes folyamat és túl magasak voltak a szállítási költségek. Idővel a dolgozók egyre ügyesebbek lettek, úgyhogy kisebb tárgyak gyártásába kezdtünk. A szakmai hátteret sokáig egy műhelyvezető biztosította, Forgács Béla, aki egy többgenerációs kosárfonó cigány családból érkezett. Ma már több művezető irányítja a munkát.”
A biznisz az biznisz! Vagy mégsem?
Jóllehet a műhely költségeit valamiből állni kell, a vállalkozás fókuszában nem a profitteremtés áll, hanem az, hogy az itt dolgozó autisták olyan tevékenységet végezzenek, ami fejleszti a képességeiket, pluszt ad a hétköznapi életükhöz. Ezért a piaci szempontok gyakran háttérbe szorulnak.
Daniék ezen a téren kapnak segítséget, most például a Corvinus Egyetemmel van egy együttműködésük: az ottani MBI programban résztvevő topmenedzserek készítenek nekik üzletfejlesztési terveket. „Ez egy nagyon izgalmas projekt, ők kívülállóként csak a számok szintjén nézik a vállalkozást, a humán értékek számukra másodlagos szempontot jelentenek. Én erre képtelen vagyok, vannak is csörtéink emiatt, de tény, hogy nagyon hasznos meglátásaik is vannak.”
A siker titka a kollaboráció
Dani tudatosan keresi az együttműködést ismert magyar designerekkel, akik a saját kapcsolatrendszerükön keresztül viszik tovább a MAACRAFT jóhírét. 2018-ban a TOMCSÁNYI márkának készítettek táskákat, most pedig a híres tetoválóművésszel, Borbás Róberttel készítenek közösen egy batikolt, uniszex ruhakollekciót. Robi tervezi hozzá a különleges mintákat, a műhelyben pedig batikolnak, varrják a ruhákat.
„Eljutottunk odáig, hogy rengeteg a megrendelés, csak nem bírjuk kapacitással. Vannak szép madáretetőink, gyártunk bogárhoteleket, táskákat, de ezek előállítása időigényes folyamat. Nem tudunk raktárkészletet tartani. Amikor jönnek a céges megrendelések, nehéz elmagyarázni, hogy miért tudunk csak két hónap múlva szállítani.
Nehezen értik meg, hogy az autisták egy-egy munkafolyamatot lassabban végeznek, fontos, hogy ne kényszer, hanem élmény legyen a munkavégzés.
Ezért batikolunk és varrunk ruhákat, mert ezt gyorsabban tudjuk csinálni és a ruhákat nagyobb haszonnal tudjuk értékesíteni.”
Több lábon állni
A MAACRAFT égisze alatt egy kertészet is működik, ahol mindenféle fűszer- és gyógynövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket is termesztenek. Teákat készítenek belőlük, illetve a saját konyhájukban használják fel őket. A kertészet azért is jó, mert az itt folyó egyszerűbb munkákat a rosszabb állapotú dolgozók is el tudják végezni.
„Pályázat útján sikerült létrehoznunk egy terápiás kertet Miskolcon. A különböző növényágyakat, növényzónákat holisztikus módszer alapján telepítettük, úgy lettek összeállítva, hogy szenzoros terápiát nyújtsanak a súlyos viselkedészavaros autizmussal élőknek.
A hiperérzékeny, ingerkereső autisták folyamatosan, sokszor extrém módon keresik az ingereket, ami az egészségükre veszélyes lehet. Itt biztonságban nézhetik, tapogathatják, szagolhatják a növényeket, hallgathatják a szélcsengőket és lenyugodhatnak a kert közepén található kis pavilonban.”
Adta magát a lehetőség, hogy az esztétikai élményen és a terápián túl ezt a területet növénytermesztésre is hasznosítsák. Lehet szaporítani a növényeket, be lehet gyűjteni a terméseket, le lehet szárítani, össze lehet morzsolni őket. Csupa olyan feladat, amit az autisták szívesen végeznek és a belőlük készült teák, szörpök eladhatók.
A szakmai segítség a MOME-tól és a dizájnélettől érkezik
Dani mind tervezői, mind aktivista énjét kiteljesíti ebben a vállalkozásban. Büszke arra, hogy a MAACRAFT egy szociális innovációnak számít, amit ő hozott létre.
„Ez nem egy nagyon erősen szakmai irányelvek alapján kidolgozott módszertan, de sok benne a rögtönzés. Gyakran érzem a saját menedzsmentképességeim hiányosságait, lehetne sokkal profibban működtetni ezt a vállalkozást. Érdembeli szakmai támogatást a MOME-tól és a magyar designélettől kapok, ezért a modell a dizájn keretei között tud kiteljesedni.”
Úgy érzem, ez a buborék már bezárult, eljött az idő, hogy az üzleti körök és a szociális szféra is kezdeményező szerepet vállaljon.
A MAACRAFT és más hasonló jellegű szociális vállalkozások pedig követendő példák lehetnek számukra.