„Nem érzem magam férfiatlannak, amiért én maradok otthon a gyerekkel, miközben a feleségem dolgozik”

Ma is sokan meglepődnek, amikor kiderül, hogy az apa marad otthon a kisgyerekkel, ameddig az anya munkában van. Vannak, akik anyagi megfontolásból döntenek így, mások pedig ebben a felállásban érzik komfortosan magukat. Nézzük, miben más, amikor apa marad otthon az első két évben a gyerekkel.

Az elmúlt években egyre több apa dönt úgy, hogy ő marad otthon a gyermekkel, ameddig az anya dolgozik. Bár a pontos statisztikák országonként eltérőek, globálisan növekvő tendencia figyelhető meg. Az Egyesült Államokban például 2019-ben a Pew Research Center adatai szerint az apák aránya 7% volt az összes otthon maradó szülő között, ami növekedést mutat az előző évtizedekhez képest.

Európában és más fejlett országokban is hasonló növekedés figyelhető meg, különösen a skandináv országokban, ahol a társadalmi támogatás és a nemi szerepek rugalmassága elősegíti ezt a trendet. Az apák otthonmaradása egyre inkább elfogadottá válik, bár még mindig találkozhatunk társadalmi előítéletekkel és sztereotípiákkal. Nézzük, hogyan mutat egy ilyen szerepcsere a valóságban.

Emma és apa várja anyát

A kis Emma sírva fakad, miközben Bálint (31), az apukája gyengéden felveszi, és a pelenkázóhoz viszi. Már a sírásából felismeri, hogy mire van szüksége kislányának, most éppen arra, hogy tisztába tegye. Hol van mindeközben az anya? Egy irodában a belvárosban, ahol a mindennapi munkáját végzi. Ez a kép mára egyre több családban normális, ugyanakkor még mindig sokan kérdőn néznek azokra a szülőkre, akik ezt a felállást választják.

De miért tartják sokan természetellenesnek ezt a családi mintát? Az elmúlt években egyre több pár dönt úgy, hogy az apa veszi át az otthoni teendők oroszlánrészét, különösen a gyermeknevelést, míg az anya karrierjét építi. Ennek a döntésnek számos oka lehet, elsősorban ilyen lehet az anyagi megfontolás, a női karrier előtérbe helyezése, vagy egyszerűen az, hogy az apa és a gyermek közötti kötődés erősítését látják benne.

„Amikor eldöntöttük, hogy a párom, Heni (29) visszamegy dolgozni, én pedig otthon maradok a kislányunkkal, sok kérdést kaptunk” – meséli egy édesapa, aki azonnal hozzáteszi, hogy sokan nem értették, miért nem marad a hagyományos felállás, és miért nem a felesége marad otthon a kicsivel. De mint mondja, ezt valójában csak azok érthetik, akik ugyanebben a felállásban nevelnek gyermeket, illetve mindazok a párok, akiknél felmerült ez a dilemma.

A házaspárnál két szempont dominált, egyrészt Heni karrierépítése, amely a szülés után stagnálni kezdett, másrészt Bálint kiégése. A férfire épp elég stressz nehezedett ahhoz, hogy egy-két évre kilépjen a mókuskerékből, és otthon egy új szerepben is kipróbálja magát.

Amikor az együtt töltött idő az első

Az ilyen helyzetekben lévő párok gyakran találkoznak előítéletekkel és sztereotípiákkal. A társadalom sokszor még mindig a hagyományos nemi szerepekben gondolkodik, ahol az anya a gondoskodó, az apa pedig a kenyérkereső.

Nem egy alkalommal kérdezték tőlem, hogy nem érzem-e magam kevésbé férfiasnak azért, mert otthon maradok

– ezt már egy másik édesapa, Dani (34) mondja, aki habozás nélkül kijelenti, hogy ő valójában büszke arra, hogy részese lehet a kisfia első éveinek. Az IT szektorban dolgozó férfi elmondása szerint hiányzik számára a munka, különösen az irodai légkör, ugyanakkor a COVID óta épp eleget volt home office-ban ahhoz, hogy az otthon töltött idő természetesebb legyen számára, mint az otthonon kívül töltött idő.

Vele egyidős felesége, Dorka részmunkaidőben dolgozik egy családi vállalkozásnál, így sokkal több időt tudnak hármasban tölteni a mindennapokban, mint előtte bármikor. Főként ez motiválta a párt arra, hogy az apa maradjon otthon a kicsivel.

Cél: harmonikus család

Zoltán (32) és Éva (30) története már egészen mással indul. Éva karrierje gyorsan ívelt felfelé, könnyelműség lett volna „félbeszakítani", már csak azért is, mert Zoltán szívesen maradt otthon a két gyermekükkel. „A barátaink közül többen is furcsállották a döntésünket, sőt, volt, aki megkérdőjelezte. De mi mindig is a saját utunkat jártuk. Szerintünk az a legfontosabb, hogy mi jól érezzük magunkat ebben a felállásban, és a gyerekek is boldogok legyenek” – magyarázza Zoltán.

A válaszok hallatán nem kérdés, hogy ezekben a családokban minden gyermek mellett ott van az apakép. Éppen ezért nem hagy nyugodni, hogy sokan nem tudják elfogadni ezt a felállást. Egyes vélemények szerint a legtöbben azért tartják természetellenesnek ezt a családmodellt, mert szembe mennek a már említett megszokott szereposztással. Ennek megváltoztatása időt és nyitott gondolkodást igényel.

Azonban egyre több példa mutatja, hogy a férfiak is kiválóan helytállnak az otthoni szerepkörben, és a gyerekek is csak profitálnak abból, hogy mindkét szülő aktívan részt vesz az életükben. A legfontosabb, hogy a család jól működjön és mindenki boldog legyen. Ha ehhez az kell, hogy én dolgozom, Bálint pedig otthon marad Emmával, akkor mi ezt választjuk – mondja Heni, aki szerint a jövőben talán egyre több ilyen családmodell lesz elfogadott és természetes, ahol a nemi szerepek rugalmasan alakíthatók a család igényei szerint.

A nyilatkozó párok példája is azt mutatja, hogy a boldogság és a harmónia nem a hagyományos szerepek követésén múlik, hanem azon, hogy a családtagok megtalálják a számukra legmegfelelőbb megoldást.