A férfiakat nem az zavarja, ha a nő dolgozik, csak az a fontos, hogy ebből fakadóan nekik ne kelljen nagyobb részt vállalni a gyereknevelésből vagy a háztartásból

Ebben segíthetnek nekünk az olyan tapasztalatmegosztó-csoportok, amilyen a Paizs Dóra megoldásközpontú coach által vezetett Anyacsavar.

Amúgy te mit szeretnél?

Nem, nem a gyereked, nem a férjed, nem az anyósod, hanem tényleg te. Paizs Dóra szerint a saját igényeinkhez anyaként nehezen tudunk kapcsolódni. Nyomasztó elvárások tömkelege zúdul ránk, a kreatív, vidám gondoskodó anyuka mellett ott van még a karrierjét aktívan építő erős nő szerepe, az otthont építgető-szépítgető, mindig tisztán tartó háztartási alkalmazotté, a mesterszakácsé, a szerető, férjét támogató feleségé, és ne feledkezzünk meg a szexi dögről sem, akivé ugye éjszakánként változunk át.

Paizs Dóra szerint sokan ezt az elváráscsomagot internalizáljuk, és már nehéz szétszálazni, mi az, ami valóban saját cél és mi az, ami mások célja velünk. A támogató csoportjaiban azt kéri az anyáktól, hogy írják fel egy lapra a céljaikat, úgy húsz-huszonöt dolgot. Ha felírták őket, akkor be kell karikázniuk azokat, amelyeket elolvasva energia és jó érzés tölti el őket, és azt szeretnék, ha most azonnal megcsinálhatnák. Ez jellemzően csak körülbelül három szokott lenni, pedig ezek az ő valódi céljaik, a többi tulajdonképpen feladat, amit a családjuk érdekében saját céljukként értelmeznek.

A szakértő szerint a legjobb dolog, amit magunkkal (és ezáltal gyerekünkkel) tehetünk, ha megfelelő arányt próbálunk kialakítani a különböző szerepeink között. „Nagyon egyéni, hogy kinek mit jelent ez az arány. Kívülről az a nyomás helyeződik ránk, hogy mindenben 100%-ig teljesítsünk, ami lehetetlen, mert belerokkan az ember, miközben folyamatos bűntudat és elégtelenség-érzés gyötri. De ha nem a tökéletesre törekszünk, hanem az optimálisra, akkor az minőségi, gazdag életet eredményezhet.

Mondok egy példát. Nagyon sok olyan nő van, aki azért vált munkahelyet, mert a multis karrierépítés számára nem összeegyeztethető egy kisgyerekkel. Ezért úgynevezett lifestyle vállalkozást indít. Ezzel a közgazdászok ma már külön kategóriaként foglalkoznak: lényege első sorban nem a profitszerzés, hanem az, hogy van egy szellemileg inspiráló munkád, amiben sikeresnek érezheted magad, amivel pénzt kereshetsz, szakmailag fejlődhetsz, újat tanulhatsz, és amit emellett össze tudsz egyeztetni a családdal, mert a munkaidő igen rugalmas.

Ez abban segít, hogy nem kényszerülsz választásra két, a társadalom által felmutatott szerepmodell között, ami ebben az esetben a tökéletes anyaság és a tökéletes karrier.”

A jó anya szolgál

Miközben a női szerepek helyes arányáról elmélkedünk, nem teljesen előítéletmentesen hangzik el tőlem az ilyenkor szokásos kérdés, hogy hol vannak a háztartás és gyerekgondozás közös feladatainál az apák. „Az apák sehol nincsenek, tisztelet a nagyon kevés kivételnek, de még ők sem arányosan vesznek részt a közös feladatokban. A munkamegosztás nagyon sokszor addig működik jól és organikusan, amíg egy párnak nincs gyereke.

Mikor megszületik a gyerek, a gondozással kapcsolatos feladatok automatikusan a nőknél landolnak, a férfiak sokszor, még ha részt is vállalnak, ezt a nőnek való segítségnyújtásként élik meg. A férfiakat nem az zavarja, ha a nő dolgozik, csak az a fontos, hogy ebből fakadóan nekik ne kelljen nagyobb részt vállalni a gyereknevelésből vagy a háztartásból. Ezért fontosnak tartom kimondani, hogy a kívülről bevont segítők: nagyszülők, bébiszitterek és takarítónők, bár úgy tekintünk rájuk, mint az anya segítőire, valójában a férfi helyett csinálják meg a közösből rá eső gyereknevelési és háztartási feladatokat.”

Mikor azt kérdezem Paizs Dórától, hogy milyennek látja a társadalom a jó anyát, akkor meglepő határozottsággal jelenti ki: a jó anya alázatosan szolgál. Onnantól, hogy anya lettél, a kimondatlan és sokszor ki is mondott feladatod a szolgálat. Szolgáld a családod fizikai, lelki és mentális igényeit, kísérd és támogasd a gyerekeidet 0-24-ben, lásd el a háztartásvezetés láthatatlan és véget nem érő munkáját, és ha elmész dolgozni, az is csak szolgálat lehet. Az nem szólhat a te önmegvalósításodról, karrieredről, anyagi függetlenségedről, mert saját célokat megvalósítani önzőségnek számít a társadalom szemében, az csak azért lehet, hogy te pénzt vigyél haza a családnak.

Építs falut magad köré!

Nem a túlterheltség az egyetlen olyan tényező, ami miatt türelmetlen, rosszkedvű anya leszel. Fontos szempont az izoláció és a függőség is, anyaként sokan elmagányosodunk, és ki vagyunk szolgáltatva különböző tényezőknek. Ennek egy tipikus példája az, amikor egy kisgyerekes család kiköltözik a zöld agglomerációba, hogy a gyerek ne a szmogos városban nőjön fel. Igen ám, de ezen a helyen az anya nem ismer senkit, az apa meg bejár a városba dolgozni a család egyetlen kocsijával. Az anya nem tud elmenni sehova, és senki nem látogatja meg, mert a világvégén lakik.

Ugyanakkor Paizs Dóra kiegészíti ezt azzal, hogy a szociális izoláció a városi közegben sem ritka, hiszen a kisgyerekes anyák sokszor nem tudják megosztani senkivel azt az élethelyzetet, amiben vannak. „Erre szoktuk azt mondani a kisgyerekes támogatócsoportokban, hogy építs falut magad köré. Ez egy olyan életszakasz, amiben új önismereti tanulással, az új szülői szereppel, új kihívásokkal találjuk magunkat szembe, egészen speciális támogatásra van szükségünk, és a család meg a baráti körünk nem mindig alkalmas arra, hogy ezt a támogatást megadja.

Ilyenkor érdemes akár új barátokat keresni, akikkel meg tudjuk osztani ennek az életszakasznak az új élményeit, nehézségeit, kérdéseit. Ezek általában más kisgyerekes anyák. Az Anyacsavar tapasztalatmegosztó klubokba egymásnak vadidegen emberek érkeznek, gyakran tele szorongásokkal. Mindannyian azt érzik, hogy nem elég jó anyák, valamit nagyon elrontottak, vagy egyenesen alkalmatlanok a gyereknevelésre. Olyankor felteszek egy egyszerű kérdést a tapasztalataikról, például azt, hogy ki érezte már valaha, hogy elege van a gyerekéből.

Mikor húszból huszan felteszik a kezüket, akkor megkönnyebbülnek, mert rájönnek, hogy egyéni szorongásaik valójában általános tapasztalatok, ráadásul ezekről lehet szabadon, tabuk nélkül beszélni, és ítélkezés helyett elfogadást és empátiát is kaphatnak válaszként.” A szakértő szerint ennek feloldásához nem elég egyszerűen ez a ráismerés, jó gyakorlatok elsajátítására is szükség van. Hiszen a probléma nem egyszerűen lelki eredetű, hanem kifejezetten praktikus, hétköznapi kérdéseket érint, például olyanokat, hogy tud-e egy anya eleget pihenni vagy csak saját magára fordítani időt.

„Van például két anyuka, akik úgy járnak futni, hogy felmennek közösen a Normafához, és amíg egyikük fut, addig a másik vigyáz a gyerekekre, majd cserélnek. Ez jó a gyerekeknek és jó az anyáknak is. Fontos, hogy megtapasztaljuk, az anyák feltöltődése nem csak a gyerekek „kárára” tud megtörténni. Egy másik jó gyakorlat azoknak az anyáknak, akik otthon dolgoznak, ha valami jelet használnak, amit a gyerekek könnyen megértenek. Van egy ügyfelem, aki arra tanította meg a gyerekeit, hogy amikor papírkoronát tesz a fejére, akkor dolgozik, és nem lehet hozzá beszélni.

Bár jelen van, de nem elérhető. Ezt már egy ovis is meg tudja tanulni, és hasznos eszköz lehet egy újabb karanténos, otthonról dolgozós időszakban. Egy egyedülálló szülői csoportban például arra találunk jó gyakorlatot, hogy a gyerekek már nagyon kicsi koruktól rendszeresen ottalszanak egymásnál, és így a szülők felváltva kapnak egy-egy szabad estét, átaludt éjszakát. A nagymama, a takarítónő és a bébiszitter is ugyanebben segítenek: énidőt szabadítanak fel az anyák számára – mondja Paizs Dóra, majd hozzáteszi: ezek nagyszerű dolgok, de megint miről szólnak?

Hogy a nők egymás között megoldják a problémát. A takarítók, a bébiszitterek is javarészt nők, a nagymamák is. Ezek a láthatatlan gondoskodói feladatok nőknél landolnak, és amikor segítséget kérsz, nőktől kéred és kapod.”