„Az Antarktiszon csak az alvással voltak problémáim”- interjú Jurányi Zsófia sarkkutatóval

„Gimnáziumban nagyon szerettem a matekot és a fizikát. Jártam versenyekre is, amelyeken nem teljesítettem rosszul, így továbbmentem ezen az úton. Amikor végeztem az egyetemen, nem tudtam pontosan, hogy mivel is szeretnék foglalkozni, de abban biztos voltam, hogy kísérleti irányba szeretnék továbblépni" - kezdi a nem mindennapi karrierútjának történetét a kutató, aki arra is visszatekint, hogy hogyan került külföldre.

Havas hegyek vonzásában

„Megláttam egy álláshirdetést Svájcból, amelyben egy 3500 méter magas helyre kerestek valakit aeroszolok mérésekre. Addig azt sem tudtam, hogy mik azok az aeroszolok. Gondoltam, hogy mivel hegyi környezet, biztos gyönyörű lehet, ezért megpályáztam a helyet és megkaptam. Teljesen véletlenül csöppentem bele ebbe a világba."

A aeroszolok parányi, folyékony vagy szilárd részecskék, amelyeknek természetes formái elsősorban fehérek, így a napsugárzást képesek visszaszórni az űr felé, ezáltal pedig hűteni légkörünket. A kormot tartalmazó, fekete aeroszolok azonban, - amelyeknek nagy része emberi tevékenység által kerül a levegőbe - felmelegítik a légkört. Mérésükre azért van hatalmas szükség, mert jelentős hatással vannak a Föld klímájára.

„Az aeroszolok fontosságát az iparosodás kezdetével fedezték fel, az egészségünkre való hatásuk által" - avat be a kutatásokba Zsófia, aki arról is beszél, hogy Angliában súlyos légúti megbetegedésekkel és halálesetekkel is összefüggésbe hozták a szert, amikor nagyobb mértékű szmog lepte el a légkört. Ennek oka pedig a szakember magyarázata szerint az, hogy az aeroszol részecskék nagyon kicsik, 10 nanométer és 100 mikrométer között mozognak, így be is lélegezzük őket, a szervezetbe kerülve pedig asztmát és egyéb légzőszervi megbetegedéseket is okozhatnak.

Az aeroszolok hatásait és működésüket a mai napig nem értjük pontosan, annak ellenére, hogy például a felhőképződésben is hatalmas szerepet játszanak. Ennek az az oka, hogy mind méretben mind kémiai összetételben nagyon változatosak lehetnek.

Jurányi Zsófia arról is beszél, hogy a részecskéket ma már az egész világon mérik különböző mérőállomásokon, amelyek közül a legtöbb Európában és Észak-Amerikában található. „Ehhez képest az Antarktiszon nagyon kevés állomás van, ez teszi ezeket a méréseket nagyon értékessé."

Az aeroszoloknak több típusát különböztetjük meg, amikről szintén érdekes információkat oszt meg velünk a szakértő. „Léteznek aeroszolok, amelyek természetes folyamatok által keverednek a légköbe. Ilyen például a szaharai homok, amely egy nagyobb vihar alkalmával kerül az atmoszféra felsőbb rétegeibe, ahol ezt követően nagy távolságokat tud megtenni. A szél a tengerekből, óceánokból is képes cseppeket felkapni, amelyből száradást követően a benne maradt tengeri só is aeroszolnak számít."

A kutató kiemeli, hogy emberi tevékenység is képes aeroszolokat létrehozni, például az égetés folyamatán keresztül. „Mindenféle ipari és gyári tevékenység hozzájárul képződésükhöz, de a levegőbe került különféle gázokból is ki tudnak csapódni. A természetes aeroszolok jelenléte azonban fontos" - hívja fel a figyelmet a fizikus, majd hozzáteszi, hogy alapvetően az aeroszolok a barátaink, mivel a Napból a Földre érkező sugárzásnak egy részét visszaverik.

Ha nem lennének, akkor nagyobb mértékben melegedne bolygónk klímája. Bizonyos mértékben képesek ellensúlyozni a klímánk melegedését, megállítani azonban nem tudják.

Kutatónak lenni életforma

Zsófia jelenleg egy kutatói állás keretében Németországban él, de az elhelyezkedés sohasem egyszerű a fiatal tudósoknak. „A kutatói élet árnyoldala, hogy a kutatók nem kapnak állandó állásokat. Nagyon sokáig küzdenek azért, hogy egyáltalán állásuk legyen."

Először a doktoriskolát eredményesen el kell végezni, - ami legalább 3 év - ezt követően pedig a legjobb esetben is csak 1-2 éves szerződéseket kínálnak fel a kezdő kutatók számára, így amikor állandó állást kap valaki, akkor attól kezdve viszont nem nagyon tud mozdulni, avat be Zsófia a pályafutás kezdeti nehézségeibe.

Magyar nőként az Antarktiszon

A magyar kutató évekkel ezelőtt Svájcból jelentkezett az Antarktiszra, ahová egy 12 fős csapat tagjaként érkezett. A csapatnak mindössze két női kutató tagja volt, de Zsófia elmondása szerint mindenben segítették őket a férfi kollégák. „Amikor például egy 25 kg-os szivattyút el kellett vinnem a mérőállomásra, akkor felajánlották, hogy ezt megteszik helyettem, és én el is fogadtam."

A 14 hónapos áttelelés egy betanulási és egy betanítási időszakot is magába foglalt, így a Jurányi Zsófia két hónapot töltött azzal a kutatóval, aki őt megelőzően végezte ezt a tudományos munkát. Magyar kutatóként pedig ma már távolról ő irányítja az eseményeket.

„A Neumayer-i Intézet több obszervatóriummal rendelkezik. A vezetők mindig Németországból irányítanak egy-egy mérőállomást, valamint az áttelelő kutatókat. Jelenleg én vagyok a levegőkémiai mérőállomásnak a vezetője, így én irányítom a helyszínen tartózkodó kutatót."

A fizikus mindig örömmel és hálával tekint vissza arra az időszakra, amikor annak idején, áttelelt az Antarktiszon, és ahol az elődje a helyszínen mindenre megtanította. „Felkészített, hogy pontosan mit kell tenni, milyen problémák merültek fel az ő ideje alatt, és milyen megoldásokat talált ki ő ezekre a feladatokra. Ezt én is ugyanígy átadtam az utánam érkező, következő kollégának."

Szerelem az Antarktiszon

Az antarktiszi kutatóállomásra érkező csapatok 9 hónapig telesen el vannak zárva a külvilágtól. A csapatok összezártsága okozhat konfliktusokat, ráadásul a folyamatos sötétség és világosság alvási problémákat is okoz.

„Az alvással nekem is voltak problémáim. A visszajövetel viszont nehezebb volt, mint vártam. Nem volt egyszerű beilleszkedni. Lejárt a szerződésem, majd Németországba költöztem a párommal, akit még az Antarktiszon ismertem meg. Idejöttünk, és egy idegen helyen kezdhettem mindent elölről, ráadásul új állast is kellett keresnem" - mesél a kutatói lét árnyoldalairól Zsófia, aki úgy látja, hogy a női kutatóknak a kutatói élet sajátossága is nehezíti a helyzetét, hiszen nem egyszerű a hivatást és a családalapítást összeegyeztetni.

„Jó lenne, valamilyen változásra lehetőséget teremteni a klasszikus kutatói modellben, hogy ne mindig csak 1-2 évre lehessen előre tervezni. Ez a családalapítást is nehezíti" - hívja fel a figyelmet a fizikus, aki arról is szót ejt, hogy nem véletlenül vállalnak a kutatók is inkább később gyermeket, mikorra esetleg már sikerül egy állandó állást kapniuk, és nem a bizonytalanságban élnek.

Van egy kislányom, nekünk is sokat kell terveznünk előre, hogy minden beleférjen az életünkbe, hogy a párommal mindketten el tudjunk menni rendszeresen expedíciókra.

A klímaválság megoldásának kulcsát a kutató egy közös összefogásban látja, amelyet a technológiai fejlődés előremozdulásával lehetne megvalósítani.

A kutató szerint nagyon fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy a Föld bolygón mindenünk megvan, amit meg kell becsülnünk, és még inkább megóvnunk.

„Természetesen először mindenki saját magát, valamint a környezetét tudja rendbe tenni és megváltoztatni, viszont határozottan gyors változásra lenne szükség. Abban reménykedhetünk, hogy egyes geomérnöki tudományokkal olyan új találmányok látnak napvilágot, amelyek megállíthatják a felmelegedést és ezáltal megoldást adhatnak a legégetőbb kérdésekre: hogyan lehet kivonni a szén-dioxidot a levegőből, vagy hogyan lehet leárnyékolni a napot a különféle aeroszolokkal, vagy mondjuk egy hatalmas vitorlával."