Szakértővel az alvásparalízisről: Olyan, mintha a képzelet és a valóság határán egyensúlyoznánk
Az alvás az emberi lét egyik legfontosabb tényezője, a mindennapjaink szerves része, ami jelentős hatással van mind a testi, mind a lelki egészségünkre. A megfelelő alvás segít a regenerálódásban és a vitalitás fenntartásában.
Mészáros Dóra, tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk, aki ismertette az alvás öt szakaszát és elmagyarázta a mély alvás jelentőségét is.
„Az alvás az alapszükségleteink egyike, amivel sokszor nem is foglalkozunk, mikor az egészségünk kerül szóba. Pedig az alvás gyakorlatilag a túlélésünk legfontosabb köve. Akkor kezdünk el vele már csak foglalkozni, ha valami problémánk van vele. Ahhoz, hogy megértsük az alvást, nézzük meg először, milyen szakaszokra osztható fel az alvásunk” – kezdi a szakértő.
Ekkor alszunk a legmélyebben!
Az első az úgynevezett NREM fázis, egy átmeneti állapot az alvás és az ébrenlét között. Bár ekkor lassul az agyhullámok aktivitása, az izmok állapota még az éber állapothoz hasonló. Ezt követi a második NREM, vagyis a könnyű alvás fázisa. Ilyenkor tovább lassulnak az agyhullámok, csökken a szívritmus és a testhőmérséklet, és abbamarad a szemmozgás. Ezután elérkezünk a harmadik NREM szakaszba, ahol az agyhullámok még tovább lassulnak, ekkor már jelentősen csökken a vérnyomás és az izomtónus is.
Az utolsó előtti szakasz a negyedik NREM. Az agy ilyenkor állítja elő a leglassabb agyhullámokat, az idegrendszer aktivitása pedig a minimálisra csökken. A végtagizmok még ilyenkor képesek a mozgásra, ez időben alszunk a legmélyebben. Az alvásnak ezt a szakaszát tartjuk mélyalvásnak, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy másnap kipihentnek érezzük magunkat. Az alvásnak ebben a fázisában lehet a legnehezebben felébreszteni valakit.
Majd az utolsó, vagyis a REM fázis az alvás ötödik szintje, amikor is felerősödik az agy aktivitása, és álmodni kezdünk. Ilyenkor gyakran felébredünk egy pillanatra, amire később nem emlékszünk, mert nagyon gyorsan visszaalszunk. Ilyenkor a vázizomzat átmenetileg mozgásképtelen.
„Az alvásfázisok mindig ugyanabban a sorrendben követik egymást: 1-2-3-4-3-2-1-REM, ami után újra kezdődik az alvásciklus” – folytatja a pszichológus, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy az alvászavarok között szerepel a horkolás, az alvajárás, a nyugtalan láb szindróma, az alvás apnoé, illetve az alvásparalízis.
Mi is az ALVÁSPARALÍZIS?
Számos tényező befolyásolhatja az alvás minőségét, de egy különösen érdekes jelenség, amire nem sokan számítanak az éjjel folyamán, az alvásparalízis, vagyis az alvási bénulás. Ez a jelenség akkor fordul elő, amikor az agyunk felébred, de a testünk még az alvás mély állapotában marad, ami zavaró és ijesztő élményt okozhat. Az alvásparalízis gyakran együtt jár hallucinációkkal és egyfajta tehetetlenséggel, ami miatt fontos, hogy tudatosítsuk magunkban ezt a jelenséget, és tisztában legyünk vele, ha este álomra hajtjuk a fejünket.
„Az alvásparalízis meghatározó tünete az atonia, vagyis a testmozgás vagy a beszédképtelenség. Az emberek légzési nehézségekről, mellkasi nyomásról és olyan nyomasztó érzelmekről is beszámolnak, mint a pánik vagy a tehetetlenség az alvási bénulási epizódok során. Az alvási bénulást követő napon gyakori, hogy túlságosan álmosnak vagy fáradtnak érzi magát” – ismerteti Mészáros Dóra.
A szakember arról is beszél, hogy ez egy rendkívül érdekes, mégis félelmetes téma, amelyre érdemes odafigyelni, hiszen valószínűleg többen szenvednek tőle, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Sokunk számára a mindennapi rémálmokban manifesztálódik ez az alvási rendellenesség, ám gyakran nem is vagyunk tudatában annak, hogy valójában mit is jelent. Sajátos jellemzői miatt sokan paranormális jelenségként értelmezik, amit számos mítosz övez, azonban valójában egy alvászavar, amelynek okait fontos feltárni és megérteni.
Az élő rémálmok nyomában
Mészáros Dóra elmondása szerint a tudomány az alvásparalízist paraszomniának vagy alvás közben fellépő rendellenes viselkedésnek tekintik. Mivel az alvási ciklus gyors szemmozgás (REM) szakaszához kapcsolódik, az alvási bénulást REM-paraszomniának tekintik. A REM során a szemek gyorsan mozognak, és élénk álmok fordulnak elő, miközben a test izmai ellazultak.
Ezt az izomrelaxációt az agy szabályozza, és REM-atóniának nevezik, aminek a célja, hogy megakadályozza, hogy az álmodás közben mozogjunk, és általában akkor ér véget, amikor felébredünk.
„Az alvási bénulás során azonban hirtelen felébredünk a REM-ből, és visszanyerjük a tudatosságot, még akkor is, amikor izmok még mindig ellazult állapotban, atóniában vannak. Emiatt az alvásparalízis átmeneti bénulásnak tűnhet. Az atónia mellett sokszor a REM-alvás mentális képei is fennmaradnak, még akkor is, ha már tudatos állapotban van” – mondja a pszichológus.
Az alvásparalízis során a valóság és a képzelet határvonalán egyensúlyozunk. Képzeljük el, hogy egyszer csak ebben a fázisban hirtelen felébredünk, de nem tudunk megmozdulni. Mintha a vér megfagyna bennünk, és minden izmunk megmerevedik. Ilyenkor az agyunk tudja, hogy ébren vagyunk;
látjuk a körülöttünk lévő világot, és tudatában vagyunk mindennek.
Mégis, a testünk fizikálisan képtelen a mozgásra, csupán fekszünk, mintha még mindig aludnánk.
Bármely izmot megpróbálunk megmozdítani, nem sikerül, nem tudjuk mozgatni a karjainkat vagy a lábainkat, de még beszélni sem tudunk. Fulladásos érzés keríthet hatalmába, és hallucinációk léphetnek fel, (mintha veszélyes személy lenne a szobában) mert a testünk még mindig abban az állapotban van, mint amikor alszunk. Azonban a szemünket tudjuk mozgatni és lélegezni is képesek vagyunk. Ilyenkor érezhetünk pánikot, félelmet és átélhetünk tehetetlenség-érzést is. Ez az alvásparalízis:
tudatos ébrenlét, nulla fizikai aktivitással.
„Becslések szerint az alvásparalízis epizódok 75%-a olyan hallucinációkkal is jár, amelyek különböznek a tipikus álmoktól. Ezek előfordulhatnak hipnagóg hallucinációkként elalváskor vagy hipnopompikus hallucinációkként ébredéskor” – magyarázza a szakértő.
Az egyik az úgynevezett hipnagógiás alvásparalízis, amikor az alvásparalízis létrejöhet a hipnagógia állapotában. Ez az az időszak, amikor a személy aludni készül, vagyis pontosabban az ébrenlét és az elalvás közötti állapot. A másik pedig a hipnopompikus alvásparalízis, amikor az alvás és az ébrenlét közötti átmenet.
Az érzékelés határai elmosódnak, és jellemzően ebben az átmeneti fázisban történik például az is meg, hogy az ember kinyomja az ébresztőóráját, mert hallja, azonban ébredés után nem emlékszik arra, hogy kikapcsolta volna.