Fiatalok, köszönik, nem isznak, és nem is másnaposak - Egyre jobban hódít a sober curiosity trend

Lassan ébredek a barátokkal töltött este után. A szám kiszáradt, a fejem nehéz, az életmentőnek gondolt kávé felkavarja a gyomromat. Megállapítom, nem először az idén, hogy ehhez én már öreg vagyok. Eszembe jutnak a józan barátaim, és eltervezem, szintén nem először, hogy legközelebb én is az üdítőknél maradok.

A fenti forgatókönyvet nem csak egy kiemelkedően ferde este után szoktam átélni. Mióta betöltöttem a 27-et, egyre inkább azt veszem észre, hogy már két fröccs után is fáj a fejem és minden egyes hajnalig nyúló baráti beszélgetést egyre nehezebben pihen ki a testem. Ez az élmény pedig termékeny talaja lett a gondolataimban annak a jelenségnek, amivel egyre többet találkozom az interneten: ez a sober curiosity, vagyis nyers fordításban a „józanság iránti kíváncsiság”.

A kifejezés Ruby Warrington 2018-as, Sober Curious: The Blissful Sleep, Greater Focus, Limitless Presence, and Deep Connection Awaiting Us All on the Other Side of Alcohol című könyvéből ered, és arra a hozzáállásra utal, amikor kíváncsivá válunk, megkérdőjelezzük az alkoholfogyasztásra ösztönző impulzusokat és elvárásokat, szemben a domináns ivókultúra gondolkodás nélküli követésével.

A józanságra kíváncsi mozgalom ösztönzi az alkoholfogyasztás elhagyását, de azokat is szeretettel fogadja, akik még nem állnak készen, vagy nem akarják teljes mértékben megtagadni maguktól az alkoholt. Fontos kitétel, hogy pont ezért nem megoldás ez a megközelítés az alkoholbetegeknek és kórosan ivóknak.

Bár a sober curiosity elméletben jól hangzik, kíváncsi voltam, hogyan éli meg a józanságot egy fiatal felnőtt nő Magyarországon? Milyen élmények érik, mennyire probléma a tukmálás, és mennyire unja már a limonádét - azaz körülbelül mire számítsak, ha én is nemet mondok az alkoholra?

Elhagyni az alkoholt: nem tudatos döntés, inkább folyamat

Ági (31) életében nem volt egy nagy vízválasztó elhatározás, hogy akkor most leteszi az italt. Fokozatosan kérdőjelezte meg és hagyta el az alkoholfogyasztást:

Ahogy idősebb lettem, fizikailag is egyre inkább megviselt az alkohol, meg arra is egyre inkább ráébredtem, mennyire normalizálva van az, hogy minden egyes társasági összejövetelen mindenki elfogyaszt fejenként 2-3 italt.

Meséli Ági, aki azt is elárulta, hogy amikor kiderült, hogy ADHD-s és neurodivergens, akkor rájött, hogy nagyon sokszor öngyógyítás jelleggel is használta az alkoholt.

Nehezen szocializálódom, főleg, ha olyan társaságban vagyok, ahol nem veszik figyelembe az igényeimet, például hogy zavarnak a hangos zajok, a nagy tömeg, hogy sok idegen hozzám ér.

Tehát az alkohol tompítóként szolgált Áginak, hiszen könnyebben elnyomta vele a saját reakcióit. Így apránként hagyta el az ivást, aztán körülbelül két-három éve megfogalmazódott benne, hogy most már legyen ez egy tudatos törekvés is. Sőt, már nyíltan beszél is róla, hogy elkerülje a kellemetlen tukmálós beszélgetéseket.

Ma már, ha valaki nagyon kérdezgeti, hogy de miért nem iszok, ne legyek már ilyen, csak ezt az egyet, akkor nyugodtan tudom azt mondani, hogy nem, én egyáltalán nem fogyasztok alkoholt.

Hasonló Eszter (30) józanság-története is, aki elmesélte, hogy édesapja súlyos alkoholista volt,.

A családunkban fut a függőség, ami miatt mindig óvatosan próbáltam hozzáállni az alkoholhoz, de ettől függetlenül, leginkább társasági összejöveteleken iszogattam én is a többiekkel.

Mondja Eszter, hozzátéve, hogy egy idő után aztán már egyre kevésbé esett jól neki az alkohol, és az utána lévő másnapok, majd bejött a covid, ami miatt nem is lehetett sokáig sehova beülni, és ezzel végleg kikopott az alkohol ivás az életéből.

„Nem feltétlenül egy tudatos döntésről, inkább egy folyamatról van szó az én esetemben. Viszont azóta mélyebben elkezdett foglalkoztatni a téma, és amit olvastam az akár kis mértékű alkoholfogyasztás következményeiről, az meggyőzött arról, hogy jobb nekem alkohol nélkül. Illetve több egészségügyi panaszom is volt, így alkoholt most már egészségügyi okokból sem fogyasztok.”

Nincsenek filmszakadások, megbánások

Milyen az alkoholt elutasítva bulizni, mit tapasztal egy társasági összejövetelen az, aki sober curious? Áginak a legnagyobb különbség, hogy jobban összhangban van a teste és lelke jelzéseivel, például hamarabb felismeri, ha elfáradt és ideje hazamenni.

Az egy dolog, hogy mondjuk az alkoholtól az ember fizikailag másnapos, de nekem sokszor egyfajta >szociális másnaposságom< is volt, mert nem vettem észre időben, hogy túl vagyok stimulálva és el vagyok fáradva.

Mondja Ági, akinek a másnapok sem csak émelygést és gyomorproblémákat jelentették.

„Rájöttem, hogy nem csak az alkoholtól voltam rosszul, hanem azt éreztem, hogy nem akarok emberek közelében lenni, meg senki ne érjen hozzám. Ha nem iszok, sokkal könnyebb észrevenni, amikor már nem érzem magam olyan jól, csak nem merem kimondani, hogy haza akarok menni.”

Eszter számos pozitívumot talál abban, hogy abbahagyta az ivást, csak egy közülük, hogy nem kel reggel azon aggódva, csinált-e valami olyat az előző este, ami később megbánásra adhat okot.

A legjobb dolog abban, hogy nem iszom, az hogy nincs másnaposságom. Még ha későn érek haza, akkor is használható vagyok másnap. Emlékszem az előző éjszakámra, nincsenek filmszakadások, megbánások, és a többi.

Eszter továbbá arra a nem épp apró részletre is felhívja a figyelmet, hogy jóval olcsóbb nem inni mint inni, és az is jó érzés, hogy tudja, nem mérgezi magát szándékosan.

A mentális egészségemre is nagyon jó hatással van, később kötöttem össze, hogy az alkohol ivás utáni napokban milyen sokáig voltam depresszív hangulatban, ez azóta megszűnt.

Tényleg nem iszol? Egyet se? De miért?

A saját baráti körében Ági nem tapasztalja, de a tukmálás kultúrája a mai napig erős az idősebb generációban, különösen egy-egy családi összejövetelen. Eszter szintén azt javasolja, készüljünk fel az értetlenkedésre és arra, hogy nagyon nehéz nem beadni a derekunkat a környezetünk nyomásgyakorlására.

„A legnehezebb része a józanságnak az, hogy kulturálisan (család és barátok szintjén is) mennyire elfogadott és sok esetben elvárt, hogy igyunk. Még mindig hatalmas az értetlenkedés, és sajnos a negatív visszhang is, ha én, vagy valaki más nem szeretne inni egy társaságban.”

Plusz nehéz olyan programot szervezni és olyan helyre beülni, ahol van valami értelmes fogyasztanivaló alkoholon kívül is, mondja Eszter, akinek az a taktikája, hogy nem magyarázkodik.

„Egyszerűen csak következetesen ragaszkodom ahhoz a mondathoz, hogy >köszönöm, én nem iszom<, és akkor egy idő után megunják. Illetve, villámgyorsan ki fog derülni, ha olyan baráti kapcsolatai vagy társaságai vannak az embernek, amiket csak a közös ivás tart össze.”

Még mindig nagyon általános az alkoholfogyasztás

Bár egyre több cikk születik a sober curiosity mozgalomról és egyre ismertebb az alkohol káros hatása is, a két budapesti nő nem látja, hogy összességében nőne az alkoholmentes italokat választók száma.

Eszter arról is beszélt, hogy egyre többet és többször van szó az alkoholizmusról, az ezzel kapcsolatos tévhitekről, és egyre többen foglalkoznak a traumáik feldolgozásával - és bizony rengeteg az alkoholista családtaggal felnőtt ember is, ami nagyon kemény csomagot jelent.

„Ennek ellenére nem tudom megítélni [hogy növekszik-e az alkoholt elutasítók száma], mert az én közegemben még mindig nagyon általános az alkoholfogyasztás. A szűk környezetemben érzek változást. Főleg ahogy idősödünk, ugyanabban a baráti társaságban, ahol 5-10 éve még simán berúgtunk minden alkalommal, amikor találkoztunk, de már nem iszunk.”

Egy koncerten, a fesztiválokon azonban jellemzően mindenkinek a kezében van valami, magyarázza Ági, aki szerint ez is olyan kicsit mint a dohányzás.

„Ha körülötted mindenki csinálja, akkor nehéz felállni és bevállalni, hogy te vagy az egyetlen, aki nem. Nekem azért szerintem vannak a környezetemben olyan emberek, akik eleinte forgatták a szemüket, meg furcsa volt nekik hogy nem iszom, de aztán meg elgondolkodnak rajta, és lehet, hogy később visszajelzik, hogy ja, amúgy átgondoltam, és tök jól csinálod.”

Merj ellenállni a nyomásnak

Ági tanácsa annak, aki kacérkodik a józansággal az, hogy bátran merjen ellenállni a szociális nyomásnak, szerinte ugyanis ez fontos kulturális változás, ami itthon még eléggé gyerekcipőben jár.

„Szuper lenne, ha a most felnevelkedő generációnak, és nem is csak a budapesti elit közegekben, hanem szélesebb rétegekben is, már nem lenne ennyire normalizálva, hogy az egyetlen szociális program összeülni italozgatni. Jó lenne, ha tudnák az emberek, hogy nem kell tukmálni, nem oké, ha valaki rábeszél, és egy alapvetően káros dolog fogyasztására noszogat.”

Eszter még arról is beszélt zárásképp, mire készüljünk, mit érdemes tudni erről a döntésről, életmódról. Szerinte minden szempontból megéri nem inni: főleg, mert minél idősebb vagy, annál nehezebb kiheverni egy-egy ferde estét. Szóval, ha nem iszol többet, akkor nincs több felpuffadt arc, hányinger, másnaposság, kínzó migrén, és az egészségednek is ezzel teszel a legjobbat.

„Nekem a kapcsolataim jóval elmélyültebbek lettek, mióta nem iszom alkoholt. Valódi kapcsolódást tudok megélni, úgy tárulkozom ki, amennyire nekem kényelmes, és nem az alkohol hatására mondok csak el dolgokat, amiket másnap megbánok - vagy, amire a másik nem is fog emlékezni, mert ő is tökrészeg volt.”