Amikor a test után a lélek is gyógyulásra szorul – élet az abortusz után
2024-ben világszerte mintegy 44,6 millió abortuszt hajtottak végre. Magyarországon ugyanezen időszak alatt több mint 22 ezer művi terhességmegszakítást regisztráltak. A számok rávilágítanak arra, hogy a művi abortusz továbbra is jelentős társadalmi jelenség, amely nemcsak orvosi, hanem pszichológiai, szociológiai és etikai vonatkozásokkal is bír.
Szabó Valéria, a családvédelmi szakszolgálat munkatársa szerint a hozzájuk forduló nők döntését számos pszichoszociális tényező befolyásolja. A tanácsadások során gyakran merülnek fel biztonsági, párkapcsolati és egzisztenciális félelmek.
„A terhességmegszakítást fontolgató nők jelentős része úgy érzi, nem kap megfelelő támogatást a partnerétől vagy a családjától, illetve tart az egyedülléttől” – állítja a szakember. Szabó Valéria hozzáteszi: „A nők döntő többsége tisztán látja önmagát, szerepét és helyét a világban. Tisztában vannak azzal, hogy egyedül maradni egy kisgyermekkel hatalmas felelősség. Nem véletlen, hogy gyakran hangzik el a tanácsadások során a következő mondat:
Egyedül nem tudnám felnevelni.
Történelmi háttér és szabályozás
A művi abortusz kérdésköre nem új keletű. Magyarországon 1956. június 3-án alkották meg az 1047/1956-os törvénycikket, amely kiszélesítette a legalizált abortusz lehetőségét. Korábban erre csak korlátozottan volt lehetőség, még akkor is, ha a terhesség nemi erőszak következménye volt.
Szeretnék előre tervezni, de az endometriózisom miatt sosem tudnom megígérni, hogy ott leszek a következő fellépésemen
Bár a második világháború idején külön rendelkeztek arról, hogy az erőszak áldozatává vált nők jogosultak lehetnek az abortuszra, több feljegyzés is alátámasztja, hogy ezeket az eseteket nem minden esetben követte orvosi beavatkozás.
A döntés lelki következményei
A szorongás, a jövővel kapcsolatos bizonytalanság, valamint a társadalmi elvárások is komoly szerepet játszanak a döntéshozatali folyamatban. Felkai Szilvia párkapcsolati tanácsadó rámutat: a művi abortuszt követő időszak számos esetben lelki megterheléssel jár.
„A veszteség élménye, az önvád, a gyász és a bizonytalanság komoly pszichés terhet jelenthet, még akkor is, ha a döntés tudatos volt” – fogalmaz a szakértő ,majd hozzáteszi: a várandósság alatt a test és a lélek egyaránt változik, így a terhesség megszakítása gyakran a „másállapot” hirtelen és drasztikus megszűnésével jár. A lelki következmények ennek megfelelően nem elhanyagolhatók.
Amikor az okostelefonunk segít kivirágoztatni az elménket: egy magyar applikáció a mentális egészség támogatásáért
Felelőtlenség vagy kényszerhelyzet?
„Még tizennyolc éves sem voltam, amikor terhes lettem. A szüleim tomboltak, az akkori nagy szerelmem szülei szintén. Én pedig iszonyatosan riadt voltam” - kezdi történetét az ötvenéves Bea, akit akkoriban édesanya vitt el a procedúrákra. „Eljött velem a nőgyógyászhoz, aztán az engedélyeztetés folyamatát is együtt csináltuk végig, majd a műtétre is ő kísért be. Bevallom, fel sem fogtam igazán, mi történik körülöttem.
Gimnazista kislány voltam, akinek romantikus álmai voltak, és kész lettem volna életet adni a kicsinek, ahogy a párom is boldogan fogadta volna. Mégsem voltunk elég bátrak, hogy kiálljunk azért, amit szerettünk volna” - tekint vissza a ma már háromgyermekes édesanya, aki azt is elárulja, akkori párjával a kapcsolatuk az abortusz után még pár évig tartott, de már nem volt olyan, mint előtte. „Megszűnt bennem a kislány; helyette úgy éreztem magam, mint egy fiatalkorú gyilkos, aki futószalagon vetett véget egy életnek.
A mai napig elgondolkodom azon, vajon volt-e jogom gyávának lenni.
Szabó Valéria szerint a társadalmi közbeszédben fontos lenne elkülöníteni a felelőtlen magatartást és a valós kényszerhelyzeteket. Mint mondja: „Léteznek olyan esetek, amikor a nők tényleges tájékozatlanság vagy ismétlődő, meggondolatlan döntések miatt keresik fel a szolgálatot. Az ő eseteik mégis ugyanolyan gondoskodást érdemelnek, hiszen a művi terhességmegszakítás pszichés következményei őket is érintik.”
A szakember kiemeli: „Iszonyatosan nehéz megérteni azokat az asszonyokat, akik sportot űznek az abortuszból. Jönnek félévente, évente, és mindig 'besikerül' a gyermek. Ma már nincsenek megszeppenve, mint az első egy-két alkalommal. Helyette tudják, hogy joguk van élni ezzel a lehetőséggel, aláírják a papírokat, kérik a csekket, és már megy is minden a régi kerékvágásba.”
A divatvilág és a jóga által alkot közösséget Rozner Ramóna
Komplex döntés, komplex támogatás
Ivett abortusz-története még nagyon friss. „Két hónapja sincs, hogy abortáltak. Amikor terhes lettem, boldogan közöltem a párommal, aki nagy nehezen kinyögte, hogy nős, és van két kiskorú gyermeke. Már egy éve jártunk, számtalanszor aludt nálam, nekem azt mondta, az édesanyjával lakik, így hozzá még ne menjünk – őt ápolja, gondozza. Nem is csináltam belőle gondot, úgy voltam vele, majd az én lakásomban kezdjük meg a közös életet. Miután azonban közölte, hogy már foglalt, úgy éreztem, nem akarom sem őt, sem a gyermekét.
Hosszú, üvöltős, sírós vívódás volt ez. Nem ettem, nem ittam, magamon kívül voltam. Ha nincsenek a barátaim és a családom mellettem, fogalmam sincs, hogyan vészeltem volna át ezt az időszakot, de ők végig velem voltak. Az abortusz után fogtam egy kavicsot, elvittem egy templomba, titokban tettem rá szentelt vizet, és eltemettem az erdőben egy fa alá.
Eltemettem a gyermekem és vele együtt a naivitásomat, hiszékenységemet és fájdalmamat.
Ma terapeutához járok, aki segít feldolgozni mindazt, ami velem történt; úgy érzem, egész jól haladok, de mindig is emlékezni fogok arra, hogy volt valahol egy kicsi lélek, akinek az anyukája lehettem volna.”
„Nem létezik annál nagyobb elismerés egy ötvös számára, minthogy valaki az általa készített ékszereket viseli. Azt jelképezi: értjük egymást.”
Az abortusz körüli döntések tehát komplex, több szinten zajló folyamatok eredményei. A segítő szakmák feladata, hogy megfelelő támaszt nyújtsanak ezekben az érzelmileg megterhelő élethelyzetekben is, figyelembe véve az egyéni körülményeket, a pszichés állapotot és a társadalmi hátteret.