Lébényi Anna, a VUUV Works alapítója: „Nem elég a szép kirakat, annak igazinak is kell lennie, valós emberi értékeket kell közvetítenie”
A VUUV Works a hazai fenntartható divat egyik legizgalmasabb kezdeményezése. Tulajdonképpen kézművesek csoportjáról van szó, akik fenntartható és etikus keretek között készítenek egyedi darabokat. A márka alapítójával, Lébényi Annával beszélgettünk.
Céljuk, hogy pozitív hatást gyakoroljanak a divatiparra, és felhívják a figyelmet a kézművesség szépségére, aktualitására. A kézművesség szót hallva kevés divatrajongó kapja fel a fejét. Pedig kézműves szakmai tudás nélkül nem léteznének a párizsi haute couture kollekciók sem.
Miért kezdtél kézműves mesteremberekkel dolgozni?
Amikor tinédzser voltam, évekig építkezett a család. Akkor éreztem rá arra, milyen fával dolgozni, nagyon tetszett a formálhatósága, sikerélményem volt. Eközben a divat is nagyon érdekelt, ha külföldön járt valaki, mindig kértem, hogy hozzon egy Vogue-ot. Később építésznek tanultam, de nagyon hiányzott valami: a gyakorlat közbeni tudás megszerzése, a kapcsolódás az anyaggal, a kétkezi munka öröme. Addig már túl voltam pár permakultúrás táboron, ezek rengeteget formáltak a szemléletemen, elköteleződtem a fenntarthatóság mellett.
2013 elején úgy döntöttem, elmegyek egy asztalosműhelybe tanulni, ahol a srácok vizsgamunkája egy intarziás sakktábla volt, ekkor szerettem bele a technikába. Teljesen más tapasztalás volt a csípős tavaszi reggeleken felülni a bicajra, és betekerni a műhelybe, azt csinálni, amiért rajongok, úgy, ahogy nekem tetszik, mint részt venni a hazai, szigorúan szabályozott oktatási rendszerben. Ekkor ismertem meg a csapatból Köpf Jenőt és Nagy Ádám Jánost, és ekkor indult a VUUV Works, bútoripari melléktermékeket újrahasznosító márkaként.
Természetközeliség és letisztult dizájn Bali ihletésében: a Czucz Studio filozófiája
Ekkortájt indult a Botanika, a Kezemura, Fenyvesi Zsófinak ekkor készült a csodálatos longboardja. Volt valami a levegőben. Azóta is a kézművesek világa inspirál, a lenyűgöző tudásuk, szemléletük, maguk az emberek, akik nagy munka és türelem árán mesterévé válnak egy helyi anyagnak. A velük való együtt dolgozás egy fantasztikus emberközpontú közös munka, ami során rengeteget tanulhatok.
A fenntartható divatról a márkák, az alkotók is sokféle módon gondolkodnak. Számodra mit jelent a fenntartható divat?
Úgy gondolom, a fenntarthatóságnak különböző szintjei vannak, szorosan összefüggve az átláthatósággal és az etikával. Az első egy megfoghatatlan szint a vásárló számára, amit leginkább a greenwashing szó jellemez. A második a matéria szintje, a fenntartható anyaghasználat. A harmadik szinten pedig egy átfogóbb szemlélet szerepel, ahol belép a lelkiség. Itt azonfelül, hogy az anyaghasználat fenntartható, egy etikus és transzparens megközelítés is jelen van.
Vizsgálják a működés környezetre gyakorolt terheit, dolgozva azok csökkentésén, kompenzálásán. Mi ezen a szinten vagyunk. Ezért vonzzuk be az embereket a készítők világába. Elmondjuk a történetünket, fákat ültetünk, hogy kompenzáljuk a szállításaink károsanyag-kibocsátását, teljesen transzparensek vagyunk a fenntartható anyagok, a készítők által befektetett munka tekintetében. Emellett azon törjük a fejünket, hogy lehetne ezt még jobban csinálni.
Illetve a készítők majdnem mind oktatják mesterségüket, ami szintén szorosan a fenntarthatósághoz kapcsolódik, hisz a tudás átadása nélkül ezek a mesterségek mind kihalnának.
A magukat fenntarthatónak mondó márkák többsége kiemelten koncentrál az alapanyagokra. A VUUV ebben is szigorúbb elveket követ.
Elsősorban helyi és egyben természetes anyagokat használunk, amelyek komposztálhatóak és újrahasznosíthatóak. Könnyebben tudjuk ellenőrizni a hazai forrásokat. Például meg tudjuk nézni, milyen körülmények között tartják az alpakákat, biztosak lehetünk benne, hogy kíméletesen nyírják őket. Elhozzuk a beteg, kivágott fákat, levágjuk a sást és a gyékényt, újrahasznosítjuk az üveget és az ezüstöt, felkutatjuk a hazai ásványokat.
Azzal, hogy hazai anyagokat használunk, jóval rövidebb, kevésbé környezetszennyező utat kell megtennie az alapanyagnak, míg termék lesz belőle, emellett támogatjuk a hazai alapanyaggyártókat is.
Amennyire tudom, százszázalékosan fenntartható márka nincs jelenleg. Nektek hol kell kompromisszumot kötni?
Szerintem sincs. Viszont a mi esetünkben nem neveznék kompromisszumnak semmit, így is nagyon elöl járunk fenntarthatóság tekintetében. Inkább azt mondanám, hogy vannak olyan dolgok, amik meghatározzák a működésünket és egyediek. Ilyen például az, hogy mindenki a saját műhelyében dolgozik, mert más településeken lakunk, így elég összetett feladat menedzselni a gyártásunkat. A jövőben ezen a téren lesz szükség még több okos megoldásra, főleg, hogy egy határokon átívelő együttműködéssé szeretnénk fejlődni.
A trashion-mozgalom nyomában - A hulladék lenne a divatvilág megmentője?
A legtöbb fenntartható magyar márka esetében a termékek árazása a legnehezebb. Kaptatok-e ezzel kapcsolatban kritikát?
Úgy érzem, feladatunk, hogy az érdeklődők láthassák, miben különbözik a mainstream termékektől az, amit mi csinálunk. Ott vannak például a magyar alpaka- és merinógyapjú pulóvereink. A végleges áruknak a harmada az anyag ára, másik harmada a kivitelezése, a harmadik harmadába préselünk bele minden mást. Az egész márka kommunikációjával igyekszünk megmutatni, hogy miből áll össze, míg elkészül egy darab, így érthetővé válik a vásárlók számára az ár is.
Mire hívnád fel a figyelmét azoknak, akik szeretnének belekezdeni egy márka építésébe?
A divatiparban eltöltött éveim során megdöbbentő volt azt tapasztalni, hogy a szakmát eredetileg meghatározó önkifejező kreativitás átfordult egy „vadkapitalista” szemléletbe. A gyártási ár sokszorosát kifizettetik a vásárlóval, a dolgozók sincsenek korrektül kifizetve, rossz munkakörülmények között dolgoznak, mindezt azért, hogy fenntartsák a márka és a tervező kultuszát, magas bevételeit.
A vásárlók ezért cserébe nem eredeti dizájnt kapnak, hanem a Pinterestről vagy más divatcégek darabjairól másoltakat, silány anyagokból elkészítve. Úgy érzem, hogy ennek az etikátlan, fenntarthatatlan hozzáállásnak lejár az ideje, de közben nagyra becsülöm az összes kivételt. Aki a divatiparban szeretne dolgozni, az szánjon rá az életéből pár évet, és menjen el divatcégekhez. Tapasztaljon, tanuljon, ismerje meg a szakmát és a saját határait.
Ne kezdjen bele addig, amíg nem tud anyagilag és szellemileg felelősséget vállalni. Mert nem elég a szép kirakat, annak igazinak is kell lennie, valós emberi értékeket kell közvetítenie. Nem mindegy, milyen indíttatásból kezdi el az ember, az, hogy valaki szeretne egy márkát, nem elég. Fel kell tenni a kérdéseket: miért szeretné azt? Jobb lesz tőle a világ?
