Nem bírták a változást, lehúzták a rolót az előkelő divatházak, akiket még mindig a divattörténelem legnagyobbjai között emlegetnek
Csúcskategóriás márkák válhatnak pillanatok alatt bukottá és kegyvesztetté – még annak ellenére is, hogy népszerűségük évtizedeken át tartott, sikerük pedig borítékolva volt. Itt az ideje felkészülni a luxuskategóriás divatvilág legváratlanabb bukásainak történeteire, amikből kiderül, hogy nem minden olyan csodás és álomszerű, mint ahogyan az elsőre tűnik!
Az elmúlt években egyre több helyről látjuk a luxust. A közösségi médiának és a celebkultúrának hála nagyobb betekintésünk nyílik a luxuskategóriás világba, mint valaha is volt. Régebben keveset lehetett a legbelsőbb körökről tudni, az elit megmaradt elitnek, ezért amolyan megközelíthetetlen misztikum övezte luxuskategóriás divat világát.
Ebben a buborékban azonban nem mindegyik divatmárka, divatház tudott megmaradni, ugyanis a 2000-es évekhez közelítve, a modernizáció küszöbén sok olyan dolgot át kellett értékelnie a divat nagyjainak, melyek meghatározták a márkák életét. Valakinek ez sikerült, valakinek nem. Arra azonban senki sem gondolt akkor, hogy az alábbi három divatház csillaga lehullóban van, hiszen népszerűségük töretlen volt, sikerük csúcspontján az egész világot meghódították.
Hiába a nagy név, ha nem termel profitot
Van úgy, hogy művészileg kiemelkedő egy divatház, de gazdaságilag nem kifizetődő fenntartani. Ez történt a Christian Lacroix-val is, aminek története úgy indult, mint egy sikersztori. 1987-ben alapították meg, mint haute couture divatházat, később pedig a ready-to-wear ágazatban is érvényesült a márka. A tervező gyorsan megalapozta a saját hírnevét, bőséget szimbolizáló tervezéseit mindenki imádta, a sztárok is gyakran hordták kreációt a vörös szőnyegen.
Szerettem volna az emberekben tudatosítani a tényt, hogy a divatipar nagyban hozzájárul a klímaváltozáshoz - beszélgetés Fritzson-Bajdor Tündével, a Swappis Ruhaforgó alapítójával
Amiről azonban senki nem tudott, az az, hogy a Lacroix márka soha nem volt nyereséges.
Egyszerűen nem hozott bevételt, mert az haute couture-ra összpontosított vállalkozás bár művészetileg kiemelkedő volt, nem termelt elég pénzt a fennmaradáshoz. Azt ugyanis tudni kell, hogy az haute couture egy rendkívül idő- és pénzigényes műfaj, elképesztően drága anyagokkal, drága szakemberekkel, nem lehet min spórolni.
Az értékesítési lehetőségek ezért folyamatosan csökkentek, a márka pedig nem tudott elég pénzt szánni arra, hogy a készruha és a kiegészítő-, valamint a táskavonalon is jelen tudjon maradni, pedig a mai napig ez az ágazat biztosítja a luxusmárkák fennmaradását. A divatházat ezért el kellett adni az LVMH vállalatnak, aki még évek múlva is reménytelennek gondolta a helyzetet és tovább adta egy másik cégnek. Az a másik cég viszont a 2008-as globális gazdasági válság idején viszont csődöt mondott, ezzel együtt pedig a Lacroix is odaveszett.
Bezárták az haute couture vonalat is, pedig művészileg, divattörténelmileg még mindig a legnagyobbak között emlegetik. A márka már csak lakberendezési cikkeben és parfümökben él tovább, de sajnos annak sincs nagy sikere. Hogy hol van most a 73 éves alapító-tervező? A Desigual márkának szokott tervezni egy-egy kollekciót, de ezen kívül teljesen visszavonult. Az operának szenteli az életét, és lemondott arról, hogy az egykori nagysikerű divatházát bárki valaha is újjáélessze. Tragikus vég ez egy olyan divatház számára, ami haute couture egyik elsőszámú képviselője volt.
A tervező személyisége már régen is hozzájárult a sikerhez
Hasonlóan szomorú története van az amerikai csúcsmárkának, a Halstonnak, ami két évtized leforgása alatt jutott az egekből a mélybe. 1960-ban alapította az addig kalaptervezőként dolgozó Roy Halston Frowick, a márka pedig egy évre rá lett világhírű, mikor a First Lady Jacqueline Kennedy az ő kalapját viselte John F. Kennedy amerikai elnök beiktatásán. Akkoriban mindenki Halstont akart, a tervező pedig a hollywoodi sztárok között is nagyon népszerű volt.
A tervező rendre a híres Studio54-ben bulizott, állandó ügyfelei közé tartozott Elizabeth Taylor, Liza Minnelli és Bianca Jagger is. Ez egyébként nem csoda, mert népszerűsége tetőfokán a Halston a glamúr és a diszkókorszak szinonimája volt.
Aztán ennek is vége lett, ráadásul úgy, hogy elég gyalázatos módon eladták a márkát egy befektetőcégnek. A vállalat pedig egy sor olyan döntést hozott, ami a ’80-as években teljesen megdöntötte a Halston luxus státuszát, ez pedig ahhoz vezetett, hogy azok, akik a fényűzés miatt szerettek bele a márkába, azonnal elpártoltak tőle.
Például piacra dobtak egy olcsó(bb) árkategóriájú, áruházi vonalat, ami ma már megszokott, de akkoriban igencsak botrányosnak számított és olcsónak lett bélyegezve a márka. Az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy Roy Halston partiéletmódjáról több szó esett a sajtóban, mint a kreációiról. A divattervező AIDS-ben hunyt el 1990-ben és azóta már számtalanszor próbálták újjáéleszteni a márkát, sikertelenül. A brand még mindig működik, de már közel sem abban a minősítésben és kategóriában, amiben valaha volt.
Aki nem tud alkalmazkodni, nem fog tudni érvényesülni
A Luca Luca is azon tekintélyes márkák közé tartozik, akik az évek alatt elvesztették a fényüket. Azon kevés olasz divatház közé tartozott, aki Amerikában is sikeres tudott lenni, ugyanis a New York-i divathéten mutatta be a kollekcióit. A Luca Luca-t a milánói születésű Luca Orlandi alapította 1991-ben és szinte egyből a divatrajongók kedvence lett. Múzsái az erős, független nők voltak, akinek nagyon jellegzetes, fényűző anyagú, színes, finom vonalú, nőies ruhákat tervezett, még Eva Longoria, Tyra Banks és Paris Hilton is a rajongói közé tartoztak.
Az ezredforduló utáni gazdasági visszaesés miatt azonban nehéz volt a csúcskategóriás divat piacán boldogulni: a márka megadta megát a divatipar nyomásának és a profittermelés reményében teljesen más irányba mentek el a ruhái. Többé már nem voltak olyan különlegesek a Luca Luca ruhák, elveszett a márka imidzse és az addig összetéveszthetetlen darabok beolvadtak a tömegdivatba. A tervező aztán 2008-ban eladta a céget egy befektetési csoportnak.
A befektetők egy új tervezőt, Raul Melgozát neveztek ki a divatmárka élére, azonban az új kreatív irányvonal sem tette vonzóbbá a márkát a vásárlók számára. Elment az idő a Luca Luca felett és minden erőfeszítés ellenére nem sikerült többé nagyot alkotni. 2013-ban végleg bezárta a kapuit és esély sincs arra, hogy újra induljon a márka. Luca Orlandi úgy érzi, jókor szállt ki a dolgokból: most a CFDA (Amerikai Divattervezők Tanácsa) egyik tagja, hobbiszerűen autóversenyez, feleségével pedig békésen éldegél villájában. A tervező története tehát keserédes. Nem veszített el mindent, mert még mindig a divatszakma nagyra becsült tagja, de a hőn imádott márkájának örökké búcsút kellett mondania.