Divattervezők vagyunk, divattal akarunk foglalkozni, de fenntartható módon - beszélgetés a SECONDLAND és a BORBALA tervezőivel
Az upcycling kezd megkerülhetetlenné válni divatiparban, sokan ebben látják a jövőt, hiszen megvalósítja a körforgásos gazdaságot, és még újfajta kreatív gondolkodásra is ösztönzi a tervezőket. A SECONDLAND és a BORBALA tervezőivel beszélgettünk az egyik legizgalmasabb újhullámos mozgalomról.
Secondland alkotói Vecsei Kinga Réta és Tasnádi Kati, illetve a Borbala megálmodója, Ferencz Bori elárulja, hogy miért érdemes kincsként tekinteni az eldobott ruhákra és hogy azoknak hol a helye a mindennapi életünkben.
Eddig női kollekciókkal találkozhattunk a Secondlandben és a Borbalában, a jövőben gondolkodtok férfi, vagy uniszex ruhákon is?
Bori: Nálam a piaci nyomás is közrejátszott, hogy női ruhákat terveztem, nekem is kellett kompromisszumokat kötnöm. Nagyon szeretem a genderfluid koncepciókat, szeretem feltenni a kérdést, hogy
mi az a női ruha?
Ha készítenék is férfikollekciót, az sem lenne merőben más, mint az eddigiek.
Réta: Alapvetően női ruhákat tervezek, de örülnék, ha lennének darabok, amelyek átívelnek, és egy divatkövető férfi is felvenné őket.
A fenntarthatóság és a luxus különleges találkozása - ismerd meg a hazai DBE.FURNITURE formabontó bútorkollekcióit
Kati: Erre jó példa lehet az upcycled blézerünk, ami egyébként férfizakóból készül. Illetve, ott van a fejünkben, hogy mi hordható többféle módon, hogyan lehet sokféleképpen variálni a ruhákat, melyik darab, ami uniszex is lehet.
Réta: Sokat gondolkodunk Katival azon, hogy igazából még kevesebb terméktípust szeretnénk csinálni. Már van egy elég széles skálájú kollekciónk, viszont ha hűek akarunk maradni az upcyclinghoz, és meg akarjuk tartani az egyesével, leggyakrabban patchwork technikával összeállított ruhákat, annak a gyártás felől a kisebb, fix termékpaletta a jövője.
Az upcycled divatot hogyan lehet a mindennapi gardróbba beilleszteni?
Réta: Tervezőként ez egy nehéz kérdés, mert az upcycling alapvetően egy nagyon bohém dolog tud lenni. Nekünk is a mai napig egy tanulási folyamat, hogy hogyan egyszerűsítsük le, hogy ne legyen nagyon konceptuális, színpadias amit csinálunk. Magyarországon még inkább fontos a hordható, letisztult vonal.
Kati: Valahogyan megtaláljuk a helyét, hogy hova építsük be azt, ami a kreatív oldalhoz tartozik, ami inkább egy látványos elem, egy imázs darab, és utána azt hogyan lehet lefordítani a mindennapokban is hordhatóra.
Bori: Ipari szinten is rengeteg kérdést felvet. Sok viszonteladónál probléma, hogy hogyan tudom sorozatban gyártani az adott darabot, honnan tudok ugyanolyan anyagot szerzeni hozzájuk?
A fast fashion kiszámíthatóságát elvárják a second hand, upcycled daraboktól is, pedig ez egyáltalán nincs biztosítva.
Valakinek talán elszomorító az upcycling kapcsán, hogy nem olyan lesz a végeredmény, amihez fast fashion által hozzászoktak, de én egy nagyon DIY vonalon indultam el, nem titok, hogy magamnak csinálok sok mindent, de ezzel közelebb hozom az embereket a divathoz, mert látnak egy másik utat is.
Összeegyeztethető a fenntartható márka a trendkövetéssel?
Kati: Az a célunk, hogy azokat a vásárlókat is elérjük, akik nem feltétlenül fenntartható márkára vágynak, de keresik a trendi darabokat, a minőséget, a jó stílust – ezután, ha egy vevő látja például a címkén, hogy mi mit képviselünk, az egy plusz érték lesz számára.
Réta: Sokkal többet ér, ha meg tudjuk fogni a trendkövetőket, és képesek leszünk változtatni a szemléletmódjukon, vagy akár a vásárlói szokásaikon.
Viszont mi divattervezők vagyunk, a fenntartható márkát sem jótékonyságból csináljuk, hanem a divattal akarunk foglalkozni, és ha már ezzel foglalkozunk, akkor szeretnénk tudatos módon megvalósítani. Divat mindig volt és mindig lesz; nem értelmetlen kiállni, állást foglalni benne.
Bori: Én a kicsit niche-réteget célzom meg, ami inkább arról szólna, hogy csináljunk workshopot, vagy a vásárlók bevonásával tervezzek. Szeretném a szabásmintákat is megosztani: az aktuális trendeknek megfelelő darabok készülnek, mégis kézzel készültek. A Borbala ruhák kicsit momentum darabok, viszont ha van vele egy személyes kapcsolat, akkor már nem érezzük úgy, hogy gyorsan kiment a divatból.
Korábban megosztottam több szabásmintát is, és sok visszajelzést, képet kaptam azoktól, akik otthon maguknak elkészítettek egy-egy pólót, és arra gondoltam: na, ilyen egy igazi Borbála darab!
Korlátoz vagy felszabadít az upcycling?
Réta: Alkotóként egy nagyon jó kihívás, hiszen erről szól a dizájn. Anyaghiány szempontjából viszont akadály tud lenni, mert rengeteg ötletünk van, de a rendelkezésre álló anyagokhoz vagyunk kötve. Nyilván egyszerűbb lenne berendelni a méterárut, az új textíliákat és sorozatgyártani a ruhákat, ugyanakkor a Secondland így már nem lenne Secondland.
Bori: Engem abszolút felszabadít. Szeretem az ismert dolgokat újrakombinálni: ha kitalálok egy koncepciót, akkor a rendelkezésre álló anyagokból és ismert technikákkal meg tudom valósítani, közben folyamatosan jönnek az új ötletek – több is, mint amennyit meg tudok valósítani.