A magyar sneaker, ami már akkor is menő volt, amikor még nem is szabadott volna léteznie - a Tisza cipő sztori

Mennyire érzed szerencsének, hogy a rendszerváltás utáni években kezdtél el üzletelni? Könnyebb volt megvalósítani a lehetőségeket, mint a mai start-up világban?

Abszolút, bár ez is kétélű dolog. A Tisza újraélesztése jócskán a rendszerváltás utáni időszakban kezdődött, ami úgy gondolom, hogy egy részről nagyon szerencsés, mert 2002-ben már egészen más viszonyok kezdtek kialakulni a divattal kapcsolatban. Ott érezhető volt egy választóvonal, átalakult a divat, nyitottabbak lettek az emberek. A Tisza egy rendszerváltás előtti termék, felelevenít egy korszakot, amit mindenki inkább felejteni akart, ezért egy picit idegenkedve fogadták az emberek.

Gondolom neked is volt gyerekkorodban Tisza cipőd. Hogyan viszonyultál hozzá akkor? Sokakhoz hasonlóan inkább az elérhetetlen Adidasról álmodoztál vagy ki voltál békülve a marfűn gyártott Tisza cipővel?

Általános iskolás koromban kaptam az első Tiszám, abban atletizáltam. A szöges futócipőmet kimondottam szerettem, de volt olyan Tisza cipőm is, amit nem éreztem annyira kényelmesnek. Persze nagy élménynek számított, mikor a nyári szünet alatt összekuporgatott szélvédőmosó pénzből tudtam magamnak a szuvenírshopban venni egy Adidast.

Ez már a korszakváltásról szólt, de valószínűleg bennem is volt egy ilyen dacidőszak, amikor alig vártam, hogy hozzájuthassak az addig tiltott vagy nehezen hozzáférhető termékekhez. Akkor azért az ilyen márkák nagyon különlegesnek és menő dolognak számítottak. Ez a rendszerváltás után megváltozott, mikor a magyar piacot is elárasztotta a külföldi márkák tömkelege és már nem kellett a határon túlra utazni érte.

Valószínűleg belső motiváció vagy nosztalgia az oka, de egy ponton kimondottan szerettem volna kicsit visszatérni a gyökerekhez. Olyasvalamire vágytam, ami régen nekem is volt és a mi saját márkánk.

A történet belső töltete, ami ráerősített, hogy újra visszahozzuk a Tiszát, az az , ami a 2000-es évek elején sújtotta a magyar könnyűipart, mikor több multi is bejelentette, hogy kivonul az országból és máshol folytatja a gyártást, hátrahagyva ezzel rengeteg munkanélkülit. Nem mondanám missziónak, de valahol benne volt, hogy kezdenünk kell valamit a felszabadult gyártókkal.

Elképzelhető, hogy ezért döntöttetek később amellett a márkapszichológia mellett, hogy nem árazzátok alul a Tisza termékeket, hanem inkább prémium utcai márkaként tekintetek rá?

Volt egy efféle minőségi szintelvárás. Az indulásnál be kellett pozicionálni a márkát és egyértelmű volt, hogy nem tudunk és nem is akarunk olcsóbb minőségű, alapanyagú és árú terméket előállítani. Ehhez elengedhetetlen volt a jó könnyűipari háttér, ami azért itt megvolt.

A Tiszát régen a Kelet Adidasaként aposztrofálták – mivel egymás mellett futottak a gyártósoron, csak az egyik az import a másik meg a keleti blokk márkája volt- ezért arra gondoltam, miért ne lehetne legalább ugyanazon az áron visszahozni. Egyértelműen nem akartuk alul árazni, mivel minőségi alapanyagból, szakképzett munkaerővel dolgoztunk, így a kezdetektől hittünk az általunk képviselt minőségben.

Mennyire zavaró, hogy vannak, akik szerint az Adidas három vonalára emlékeztet a T-betűs logó?

Az újraindításnál volt szerencsém megismerkedni azzal az iparon dolgozó gyakorlatvezető oktatónővel, aki annak idején részt vett a márka logó fejlesztésében. Így tudom, hogyha kicsit bújtatottan, de valahol ez volt feladata. Nem érzem zavarónak a „hasonlóságot”, hiszen a három csík nem összekeverhető. Abban a korszakban ez így működött, a márka pedig sikeressé vált. Ez egy teljesen felvállalható dolog, semmiben nem különbözik attól, hogy nemrég egy elég komoly márka a T betűs logót tulajdonította volna a magáénak.

A Tisza cipő már a sneaker divathullám előtt is menő volt. Mitől van ekkora kultusza, mitől tud generációk óta hungarikum lenni anélkül, hogy rájátszana a magyarság tudatra? Tényleg ennyire szeretünk nosztalgiázni?

Sokat szoktunk ennek a miértjéről beszélgetni. Szándékosan sosem szerettünk volna belemenni ebbe az egész nemzeti gondolattudat vonalba, teljesen távol áll tőlünk az első pillanattól kezdve. Pedig abban az időben még nem volt a piacon ennyi magyar névvel brandingelt termék, vagy nem volt egyértelműen sikeres. Az, hogy a Tisza ennyi idő után is így tud működni, az talán a gerilla marketing húzásoknak köszönhető. Most is igyekszünk magunkat tartani ahhoz a filozófiához, hogy jó árunak nem kell reklám.

Jó példák erre az olyan lokális márkák, mint a Diadora vagy a New Balance, amik a célzott kommunikációnak köszönhetően egy bizonyos vásárlórétegnél működnek. A Tisza szerencsés, mert nem lett mainstream, nem lett túl populáris, mert akkor valószínűleg már nem beszélgetnénk róla. Valahogy mindig megtalálja az új vásárlóközönségét és hiteles tud maradni, de kimondatlanul van benne egyfajta hagyománytisztelet, generációkon átívelő üzenetérték.

Ha jók az információim, állattenyésztést tanultál a szakközépiskolában. Hogyan, mikor dőlt el, hogy inkább a cipőkben látod a jövőt? Nem volt a családban például cipész, ami miatt tudat alatt úgy érezted, hogy neked ezzel kell foglalkoznod?

Továbbtanulás előtt álltam, mikor édesanyámék butikjában kezdtem el dolgozni. Én feleltem az árukészletért, akkor már nagyon szerettem a sneakereket, a sportos stílust. Belém ivódott ez az egész, megvolt a híd a beszerzés és az értékesítés között. A divattal való komolyabb kapcsolatom a siófoki Triatlon Sport üzlettel indult, ahol feltűnt, hogy mennyire szeretik a külföldi márkákat a vásárlóink.

Nem is olyan régen tudtam meg, hogy anyukám édesapja szakmáját tekintve suszter volt. Mikortól ismertem, már nem ezzel foglalkozott. Elképzelhető, hogy onnan jött ez a cipőfétis.

A cipőt különösen magaménak tudom érezni, a ruhát viszont annyira nem.

A te nevedhez köthető a holdjáróként nevezet Buffalo cipő Magyarországra való behozatala a 90-es évek végén. Most, hogy újra fénykorukat élik ezek a formák, nem gondolkodtatok el azon, hogy a Tiszával is piacra dobtok egy ilyen kapszula kollekciót? Terveztek drasztikusabb forma vagy stílusváltást a jövőben?

Nem akkora büszkeség, de a cipőknél egyértelműen a Buffalo volt az átütés, bár abban az időben mindenki abban járt. Talán egyfajta fricska is volt a Buffalo-ra ez a Tisza kezdeményezés. Nemrég hívták fel a figyelmemet arra, hogy újra divatba jött a forma. Sőt, az aktuális trendekkel jobban képben lévő Puma is piacra dobott egy ilyen kollekciót. Nálam ez még nem ért össze. Szerintem a Tisza közönsége azért más, mint a Buffaloé.

Utóbbi egy divattermék, ami eredetileg western csizmákkal indult és lett belőle csigataposó. Ezzel szemben a Tisza mindig is sneaker márka volt. Ráadásul a Buffalónak az utolsó időszakban elég rossz vásárlóközönsége volt, többek között emiatt sem gondolkodnék ilyesmiben. Nem veszélyeztetném ezzel a Tiszát.

Várható újabb dizájner kollaboráció, olyan mint ami például korábban Tomcsányi Dórival volt?

Most nem gondolkodunk ilyesmiben. Inkább új cipő-és termékfejlesztésekre koncentrálunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk több ilyet csinálni, de látni kell, hogy egy cipőt megtervezni az nem ugyanaz, mint egy ruhát. Bizonyos szempontból jó dolog, hogy egy textiles hozzányúl a cipőhöz, de egy új modellt nem fog tudni megalkotni, mert ruhát és nem cipőt tervez. Az erőket a cipőtervezésnél inkább olyan formatervezőknek adtuk, akik sneaker vonalon komolyak.

Mennyiben alkalmazzák a gyárban a régi szabásmintákat? A kézi vagy félmanufakturális gyártásnál mik a kritériumok, mivel lesz jobb, mint egy kevésbé precízen előállított cipő?

Tiszakeszin alapvetően félmanufakturális gyártás folyik. Igazán kézzel készített cipők a sneakereknél nincsenek, de klasszikus cipőgyártási motívumokban gondolkodunk a készítés során. Ez elmondható az anyaghasználatra is. Nehéz megfelelő szót találni arra, hogy mitől lesz komplex, de biztos vagyok benne, hogy átjárja az egész lelkét annak az embernek a keze munkája, aki a préssel vagy szabászgéppel dolgozik.

Az új technológiával készült cipőben teljesen más érzés lenni, kevésbé fogja a lábat. A szabásmintákat a régi kaptafákra terveztettük és rajzoltattuk újra 2002-ben. Szerencsénk volt, mert a régi gyárban azokkal a modellezőkkel tudtuk ezt megcsináltatni, akik korábban is ezzel foglalkoztak. De több modellhez a Tisza Múzeumban fértünk hozzá.

A hazai gyártás megdrágítja az előállítási költségeket. Rákényszeríti ez a márkát arra, hogy a cipők egy részét Kínában gyártsa le?

Nem szeretnénk ilyen kényszert, ezzel veszélyeztetnénk a márka filozófiáját, ezért a végletekig próbálunk kitartani a hazai gyártásnál, még ha nagyon nehéz és drága is. A magyarországi gyártás, hacsak nem valami prémium német autómárkáról van szó, akkor nem tud olcsó lenni. Biztos Magyarországon is lehetne olcsóbb gyártást találni, mint a tiszakeszi, de azzal százszor több lenne a probléma és a minőség rovására menne.

Épp emiatt nem tud olcsó lenni a magyar divattervezők nagy része sem, mert jó alapanyagokból szeretne jót csinálni. Közben szenvednek a hazai piaccal, mert itthon meg nem tudják megfizetni. Sokkal több eladásuk lenne, ha az emberek meg tudnák fizetni, de hogy? Nem tudja olcsóbban adni, látom mi mennyibe kerül. Ezzel egy kört ki kell zárnod, mert nem tudsz nekik szánt terméket készíteni. Ezen mostanában döbbentünk le, én nem tudtam, hogy ez ennyire durva. Nekünk is ez a korlátunk.

Ami az előnyünk, az a korlátunk is. Ázsiában például nem tudnának régi klasszikusokat megcsinálni. Ember lehet, hogy lenne rá, de nem bonyolítják túl, lényeg, hogy minél kevesebb percdíjjal készüljön el a termék. De ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a keleten gyártott cipők, mint például az Adidas gyártásánál komoly szakemberek felügyelik a gyártást, annak érdekében hogy rendben legyen a végtermék.

Az érzékenyebb, tudatosabb vásárlóknak fontos, hogy Made in Hungary és ne Made in China legyen ráírva a termékre. Hozzánk érdeklődve jönnek be a vásárlók, megkérdezik ki a tulajdonos, hol gyártatunk, de személyes történeteket is szívesen megosztanak velünk. Múltkor például bejött valaki az üzletbe, akinek a nagymamája Martfűn dolgozott. Azt gondolom, ilyen egy nagyobb multimárkánál nincs.

A vásárlók hány százaléka külföldi és hány magyar? Megérzitek a bevásárlóturizmust, amiről globálisan beszélnek?

Ha a webshop értékesítését is beleszámoljuk, akkor 20-30% százalék külföldit mondanék. Az Astorián abszolút érződik a bevásárlóturizmus hatása. Mérhető, hogy hétfőn van a városban a turnusváltás. Többek között a németek, a franciák és a japánok kedvelik a márkát, de sztárok és külföldi politikusok is toppantak már be az üzletbe mindenféle bejelentkezés nélkül.

Az, hogy tudnak rólunk a turisták, leginkább annak tudható be, hogy egyszer ajánlott minket a The New York Times vasárnapi melléklete, helyet kaptunk a Wizzair magazinjában és a szállodákban is a top öt hungarikum termék közé sorolnak minket. Pedig hivatalosan nem érezzük magunkat hungarikumnak, sem pedig nyomulósnak.