A testpozitivitás nem egyenlő a súlyos elhízás ünneplésével, de a divat már nagyon támogató az önazonosság és az önelfogadás eszméivel
Évekkel ezelőtt, amikor divattal kezdtem el foglalkozni, illetve, amikor megismerkedtem a sajtó világával, a testem épp változásokon ment keresztül. Kezdetben nehéz volt elfogadnom ezt, főleg egy olyan világban, amely egy idealizált testképet fogad(ott) csak el „normálisnak”. Majd széles körben is ismertté vált egy olyan mozgalom, mely a társadalom irreális szépségnormáival, és az úgynevezett sztenderd testeszmény jelentőségével szemben foglal állást.
Minden testtípus, méret, fizikai képesség, faj és nem képviseletét támogatja. Ez a testpozitivitás.
Minden test gyönyörű
Amikor először találkoztam a testpozitivitás fogalmával a túlsúllyal összefüggésben, nem teljesen tudtam hová tenni ezt az egészet. Most akkor ünnepelni kellene a kövérséget? Nem, korántsem. A mozgalom előfutáraként is emlegetett National Association to Advance Fat Acceptance épp azért jött létre az 1960-as évek végén Amerikában, hogy árnyalja az elhízás és az egészség körüli párbeszédet, és segítsen megszüntetni a testsúlyon alapuló megkülönböztetést. Ez volt az első olyan szervezet, amely erről a témáról nyíltan beszélt.
Tükröm, tükröm, mond meg nékem, mindenki testdiszmorfiás zavarral küzd e vidéken?
Az ezt követő évtizedekben a „fat liberation” aktivistái megjelentek tévéműsorokban, fesztiválokon és különböző tüntetéseket szerveztek, hogy felhívják a figyelmet az elfogadásra. A testpozitív mozgalom jelenlegi formájában a 2010-es évek eleje óta létezik. Kezdetben az irreális női szépségideálok megkérdőjelezésére összpontosított. Később, amint a mozgalom egyre népszerűbbé vált, a fő mondanivalója pedig az lett, hogy minden test gyönyörű.
Az igazi áttörést a közösségimédia-platformok térnyerése hozta el, ekkor született meg a mai értelemben vett testpozitivitás. Vagyis miközben ezek a felületek táplálják a negatív gondolatokat a testképpel kapcsolatban, egyben támogatják, szélesebb körben is megismertetik a testpozitív irányzat képviselőit és üzeneteit. Az Instagramon, YouTube-on és a TikTokon ma már olyan témák is napvilágot látnak, amelyek a testszőrzetet, a sebészeti hegeket vagy a narancsbőrt helyezik fókuszba. Az üzenet pedig?
Senki sem tökéletes, és ez így van jól.
Divat és testpozitivitás
A testpozitivitás mindig is kapcsolódott a divathoz; korábban a tévéreklámokban, óriásplakátokon, divatmagazinok oldalain (és a többi) leggyakrabban fehér, vékony testalkatú női modellek szerepeltek. Azonban az utóbbi időkben, a társadalmi nyomás hatására is, a divatmárkák elkezdtek lépéseket tenni a sokszínűség irányába.
Jillian Mercado színész és modell a New York Fashion Weeken kerekesszékkel vonult végig a Blonds kifutóján, majd a Gucci legújabb szempillaspirál kampányát Ellie Goldstein Down-szindrómás modellel mutatta be. Az olyan sportmárkák, mint a Nike, vagy az „igazi nőkkel” kampányoló Dove is sokat tettek a testpozitív szemlélet népszerűsítéséért. Egyes márkák amellett, hogy széles méretkínálattal rendelkeznek vagy plus size kollekciókat dobnak piacra, illetve inkluzív törekvésekkel működnek, a fenntarthatóságot is fontosnak tartják.
Ilyen az amerikai Girlfriend Collective is, amely XXS-6XL-ig kínál termékeket. A testpozitivitás náluk arról szól, hogy felismerik, a BIPOC, az LMBTQ+, a fogyatékkal élő és más, a többség által marginalizált testtípusok is számítanak. Többségében újrahasznosított anyagokkal dolgoznak, miközben kibővítik a szépség határait. A márka aktívan adományoz különböző alapítványoknak, szervezeteknek, illetve egyéneknek is, akik szeretnének aktivistává válni.
A Thinx, a TomboyX, a Nooworks, az Universal Standard, a Chromat, a Knix, a Big Bud Press, a Sotela, a DL1961 és még sok más külföldi márka szintén előtérbe helyezi a testpozitív szemléletet és fenntartható gyártást. A minőségi, környezetbarát és divatos „minus-size”, midsize vagy plussize termékekre itthon is óriási igény lenne. Egyelőre viszont úgy tűnik, csak a fast fashion elvén működő magyar butikok és a nemzetközi divatóriások kínálata marad azok számára, akik az átlagostól eltérő testalkattal rendelkeznek.
Ugyan egyes Magyarországon is elérhető globális fast fashion márkák már nyitnak a sokféleség felé, de a ruhadarabok minősége és környezetsemlegessége, valamint a gyártás etikussága megkérdőjelezhető, illetve arányaiban még mindig nem elég széles a fazon- és méretpaletta.
Ezen felül a testpozitív forradalomból a férfiak szinte teljesen kimaradtak. Mivel alapvetően női szószólok egyengetik a mozgalom útját, kevés midsize vagy plussize férfi karaktert látunk a nyilvánosság előtt megjelenni, amire a „tökéletes” férfitesteket felvonultató szuperhősmozik korában igen nagy szükség lenne. Továbbá az átlagostól eltérő testtípussal rendelkező LMBTQ+ személyek rendszeres szerepeltetése is várat még magára a tömegmédiában, vagy a globális divatanyagokban és a kifutókon.
Mit hoz a jövő?
Az aktivistáknak, a divatmárkáknak és a média képviselőinek még van dolguk abban, hogy elősegítsék a pozitív önkép kialakulását minden testtípus, nem, faj, fizikai vagy szellemi képesség figyelembevételével. Remélhetőleg eljön az az idő, amikor az emberek eredendően szeretik önmagukat és másokat, és amikor úgy érzik, hogy a média- és divatipar őket is képviseli.
A jelenleg is formálódó testpozitív törekvéseknek is hála, több mint tíz, divat- és médiaiparban töltött év után azt mondhatom, hogy a hibáim ellenére megtanultam elfogadni magam. Persze nem mondom, hogy nincsenek holtpontok, és hogy olykor nem hasonlítgatom magam másokhoz. Ezzel együtt elfogadom, hogy a testem változik, és azt is tudom, hogy megvan a kezemben az eszköz, ha ezen változtatni akarnék. Akkor és úgy, ahogyan én szeretném, magam miatt és nem a társadalmi nyomás hatására.