Azt sem mondom, hogy senki ne vegyen fast fashion darabokat, csak tanuljuk meg, mire van szükségünk
Az általános környezettudatosság elterjedésével a divatipar szókincse is változáson ment keresztül: az upcycling, a slow fashion, a körkörös divat mind a köznyelv része lett. A hazai slowfashion-mozgalom két éllovasával, a Secondland alapítójával és tervezőjével, Vecsei Rétával, illetve a Ruha Recycled Fashion Store alapítójával, Lendvai Lillával beszélgettünk az alternatív divat legégetőbb kérdéseiről.
Vajon milyen tévképzeteink vannak a second hand-vásárlással kapcsolatban? Lehet a divat egyszerre trendi és fenn tartható is? A slow fashion egy ernyőfogalom, amibe beletartozik a second hand és az upcycling is, vagyis minden, ami az átgondolt fogyasztásra és a határtalan kreativitásra ösztönöz.
Az utóbbi időben népszerűvé váltak olyan divatalternatívák, mint például a slow fashion. Számotokra mit jelent ezzel foglalkozni a mindennapokban?
Réta: Ahogy a nevében is benne van: a lényeg, hogy le kell lassulni. A fenntarthatóság terén csak ebben látom a megoldást. A kapitalista társadalomban pedig a fogyasztói tudatosság tudna változást elérni. És azt sem mondom, hogy senki ne vegyen fast fashion darabokat, csak tanuljuk meg, mire van szükségünk. Nem vásárolhatok fast fashiont az elveim miatt, mégis szeretek divatosan öltözködni.
Szerintem ha kevesebbet vásárolunk, akkor megengedhetjük, hogy néha egy-egy különlegesebb tervezői darabba is befektessünk; ezek jó kifejezőeszközök, mert lesz pár olyan dolgunk, amiről tudjuk, hogy csak a miénk. Hosszútávon viszont a kapszulagardróbot tartom megoldásnak.
Lilla: Abszolút hiszek a kapszulagardróbban, az Instagram oldalamon is sokszor ugyanazt veszem fel, és ez teljesen tudatos. Úgy gondolom, hogy ennél természetesebb dolog nincs a világon, mint hogy a dolgainkat újra és újra használjuk. Viszont az átlag fogyasztónak ez egy nagyon nagy megalkuvás. Valljuk be, mindenki szeret vásárolni, szép ruhákban járni, és az emberek nagy többsége erről nem fog lemondani. Az új vásárlása egyfajta társadalmi berögzülés.
A neutrális kapszulagardrób csúcspontjára értünk, itt az ideje újra színeket vinni a ruhatárunkba?
Azért csinálom a Ruha Recycled Fashion Store üzletet, mert ha már azt a vásárlási élményt, amit a fogyasztó az online vásárlás közben megtapasztal, meg tudjuk csinálni egy second hand hangulatban ugyanolyan minőségű ruhákkal, akkor tud vásárolni úgy, hogy közben nincs az az érzése, hogy lemond valamiről.
Mi az, amit sokan félreértenek a slow fashion kapcsán?
Réta: A second hand kapcsán is tudatosnak kell lenni, azzal senki ne nyugtassa magát, hogy angol kilós turikból vásárol, mert ahogy a second hand növekszik, az pontosan annyira veszélyes, mint a fast fashion.
Lilla: 2027-re másfélszeresére fognak nőni a second hand és az upcycling vállalkozások, ez a mostani fast fashion volumenének a másfélszerese.
Réta: Szerintem ez azért ijesztő, mert úgy érzem, a second hand lesz a következő fast fashion.
Lilla: Pont ezért van relevanciája: annyi megvásárolt ruha van, hogy plázákat lehet vele megtölteni; így egyáltalán nem baj, ha elkezd cirkulálni. És igen, a kilós turival való önnyugtatás pontosan olyan, mint a fast fashion. A nap végén a kilós angol turi ökológiai lábnyoma szintén megterhelő: készletkisöprés után a maradék ruhákat hajóval viszik Afrikába, ahol szeméttelepeken kötnek ki. Ez azért is lehetséges, mert nem közösségként gondolunk az emberiségre, hanem az egyéni megvalósulás van a középpontban.
Elsősorban azt kéne meg találni, hogy a környezetedben hol van az alternatíva. Amikor szóba kerül a slow fashion, mindenki az alapanyagról, a gyártásról beszél, de senki sem említi, hogy meg kell ismerni a testedet, hogy mit akarsz hordani és mi áll jól. Sokan azért vásárolnak sokat, mert nem tudnak jól választani. Az edukáció nagyon fontos!
Second Hand September: 5 tipp, hogy hogyan vásárolj fenntarthatóan és stílusosan a használt ruhák világában
Itthon mennyire van létjogosultsága az upcycled és a slow fashion projekteknek? Nektek mi az, ami motivációt ad a missziótok folytatásához?
Réta: A Secondlanddel egy olyan dolgot kezdtem el csinálni, ahol nem kell megalkudni, lehet egyszerre trendkövető, fenntartható és edukatív is. Az upcycling számomra azért fontos, mert én tényleg hiszek ezekben az energiákban, hogy a hordott ruháknak történeteik vannak – ezért szeretem nagyon az angol „pre-loved” kifejezést. Tasnádi Kati, akivel ketten visszük a projektet, nagyon hisz abban, amit csinálunk, és amikor el bizonytalanodom, ő iszonyú sok erőt ad.
A legtöbben nem is gondolnák, mennyi munka van egy egy darabbal: a kiválogatásra fordított idő, a tisztítás, a varrás, Oeko-tex minősítésű festéssel megnyomni a saját mintánkat a blézerek bélésébe, az egyedi, kézzel festett vagy gyöngyözött részletek, ami van, hogy húsz órát is igénybe vesz. A továbbiakban az a cél, hogy egy minél jobban működő gyártási stratégiát építsünk fel. A projekt indításakor kaptam negatív kritikákat, de azóta teljesen váratlanul szuper lehetőségek találnak meg, és egyelőre nagyon pozitív minden.
Lilla: Azért kaptál kritikákat, mert az új vonal egyáltalán nem az lesz, amit ők ismernek. Amibe bele vágtál, egy olyan vizualitással párosul, ami szerintem egyrészt nagyon trendi, és nemhogy itthon, de még nemzetközi szinten is abszolút trend szetter. Magyarországon a vintázskultúra sem könnyű, nem mindig lehet beilleszteni a minden napokba. De ha kitartunk, akkor egy teljesen új utat járunk ki magunknak.
A sok nehézséget elfeledteti az, hogy egy progresszív vonalon vagy, és egy teljesen új dolgot csinálsz. Ez egyébként meg szuperizgalmas! Abszolút úttörők tudunk lenni, amit én személy szerint nagyon élvezek.
