Rácz Anikó, a Hannabi alapítója: Az emberek könnyebben nyitnak új ideológiák, irányok felé
A Kő virága fotósorozat a noszvaji barlanglakások korallzátonyszerű labirintusában a Hannabi bútorok letisztult stílusát örökítette meg. Rácz Anikó, a Hannabi alapító-tervezője a Barlangfaluban töltött időről, a trendek követéséről mesélt, és arról, hogy hogyan lehet környezettudatosnak és önazonosnak maradni a fogyasztói társadalomban.
Miskolchoz közel, Noszvaj falu határán lapul egy kőből kivésett birodalom: az ország legnagyobb barlanglakás-együttese. A tufakövekből kivájt barlangfalu közel négyszáz éves múltra tekint vissza: valamikor a falusi parasztházakkal egyenértékű otthonok voltak, később szegényebb negyeddé alakult, de ma már nemzetközi művészek inspiráló Farkaskő Művésztelepeként üzemel.
Az alkotóteret létrehozó közösség rendszeresen szervez workshopokat és szimpóziumokat a környezettudatos életmód és a különféle iparművészetek témáiban. A konferenciák során fókuszba kerül a földalatti „építészet” is, a látogatók tanulhatnak a domblakások történelméről, a hagyományos életformáról és tevékenységekről.
A kőkert egyéni vagy kollektív szobrászati alkotásnak ad helyet, míg bent, a barlang „lelke” egy szerteágazó alagút, amelynek az akusztikája egy földöntúli hangszerét idézi; a tekervényes járatokon át beszűrődő sugarak kaleidoszkóppá változtatják a belső teret.
Ergonomikus, invitáló formák
A domblakások különleges adottságait használta fel Rácz Anikó, a Kő virága című fotósorozatához, amelyben az ő bútorai álltak modellt a barlangi járatokban. Hozott magával hazai tervezőktől gyönyörű kézműves kiegészítőket is, Bertók Éva kerámiáit, Nalini otthonékszereket, és Dárius Dala virágkompozíciót is.
Férfiaknak tilos a belépés! - Három falu a Földön, ahol csak nők élnek
A noszvaji projekt a helyiekkel és barátokkal, a zárt alkotóközösség befogadásának megtapasztalása felejthetetlen élmény volt számára.
Anikó viaskodott az érzéssel, hogy túl sok kompromisszumot kell kötnie annak érdekében, hogy bútorait a fogyasztói társadalom elvárásai szerint értékesíthesse. Tervezőként a high-tech korban szocializálódott, mielőtt még a környezetvédelem fő csapásvonallá vált volna a társadalomban, de már akkor is törekedett a bolygó védelmére. Férjével kétlaki, félig erdei életet élnek, és szívesen vesz részt olyan elvonulásokon, ahol a vadabb, nőiesebb, orientálisabb énjét ünnepelheti.
Számára egy „transzcendens” tapasztalás volt a Barlangfaluval való kollaboráció, mert itt tudatosult benne, hogy az elmúlt években olyan irányba változott a világ, hogy most már minden szinte minden érték belefér a Hannabiba, ami számára fontos: tradíciók, személyesség és fenntarthatóság. Az Orczy úti bemutatótermében mosolyogva mutatja, hogyan „rendetlenkedtek” Noszvajon, miközben egymást váltják a pasztell színű enteriőrről készült képek.
A barlangfülkékben berendezett spontán lakásokból az a fajta intimitás és nyugalom árad, ami csak a meghitt kuckókra jellemző – a barlangi kő hidegségét a Hannabi ergonomikus, invitáló formái ellensúlyozzák. A sorozat képeit nézegetve adta magát a kérdés: Mit tudnak a Hannabi bútorai, hogy képesek még egy több száz éves barlangot is meleg otthonná varázsolni?
Korlátlan lehetőséget biztosít
Anikó a bútorkereskedelemben szerzett tapasztalatai során és belsőépítészként szembesült az ügyfelei problémájával, miszerint a sorozat gyártott kanapék sokszor nehezen illeszthetők be a hétköznapi lakásokba, illetve a menő darabok jól mutatnak, de hosszú távon mégsem kényelmesek.
A tervezőhöz közel áll a keleti filozófia és művészet, úgy vágott bele a márka felépítésébe, hogy egyetlen letisztult formával, a modern kubussal dolgozott, s ezt tökéletesítette, hogy egyre jobban kiszolgálja a vásárlók igényeit – úgy, hogy közben ne veszítse el az arányait, a stílusát, az egyediségét.
Ha van minősége a fogyasztásnak, akkor a dizájn az, minden hozzáférhető forráshoz felelősséggel nyúl hozzá, hogy a legmagasabb színvonalú eredmény szülessen.
Amellett, hogy centiméter pontossággal méretre szabják a kanapékat, a Hannabi bútorszabóságban a „sofa designer” funkció is elérhető, ami valóban korlátlan lehetőséget biztosít; az előre megtervezett rendszerből az otthonunk kényelmében megtervezhetjük a kanapénkat, amelynek elemeit kedvünk szerint méretezhetjük, forgathatjuk, és választhatunk textilt hozzá.
„Számomra a kihívás egy olyan rendszer tervezése volt, ami biztonságos keretet ad annak, aki használja, miközben interaktívvá tettem a tervezést azzal, hogy az utolsó folyamatot a vásárló fejezi be.” Mivel a kanapé egy „bizalmi piac”, és nem születnek mindennap új trendek, így kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a márkája az egyediség és a minőség szinonimája legyen.
Nagyon büszke arra, hogy a Hannabi tizenkét éves fennállása óta még senki sem hozott vissza bútort, és egy kanapé sem szorult még átkárpitozásra.
Az igények inspirálják a tervezést
A 2020-as éveket eddig a koronavírus okozta lelassulás határozta meg, ez rengeteg emberben elindított egy önvizsgáló folyamatot, amiben Anikó a válságok néhány pozitív velejáróját is látja: „az emberek könnyebben nyitnak új ideológiák, irányok felé”. A lakásokban a korábban szigorúan meghatározott és elválasztott szobák és funkciók egybeolvadtak, az otthoni munkavégzéssel a nappali már irodai szerepet is ellát.
Ezekre a hirtelen megváltozott igényekre a kisebb márkák gyorsabban reagáltak, Anikó sokoldalú többfunkciós felhasználó barát bútorait épp az ilyen igények inspirálták a kezdetek óta. A bemutatótermében igazi családi kanapék vártak, amelyek mindegyike másképp rafinált: a színes paravánok lehetnek térelválasztók, hát-vagy ágytámlák; a kanapé matracait egymás mellé téve vendégváró ággyá alakul; a színes kis dohányzóasztal a hozzá tartozó fotel karfáján laptoptartóvá változik.
A változatos, de mégis egymással összhangban mozgó elemek a tulajdonosukkal együtt fejlődhetnek egyik életszakaszból a másikba.
A jövőre koncentrál
A Hannabiban elsősorban a felhasználók teljeskörű kiszolgálása a prioritás, de ez párhuzamos a környezettudatos elvekkel – a kevesebb, lassabb és minőségibb fogyasztás, hosszútávon nem csak az embereket szolgálja, hanem a Földet is. Miután publikálták a 2018-as Éghajlatváltozási Kormányközi Testület klímaváltozásról szóló lesújtó jelentését, Anikó elvonult egy bútortervezős hétvégére, hogy megvizsgálja van-e létjogosultsága annak, amit csinál, hogy egyáltalán jól csinálja-e?
A riport keltette nehéz érzésekkel kutatott és tanulmányokat olvasott, majd felismerte, hogy ez a félelem csak addig élt benne, amíg meg nem értette, hogy pontosan mi történik és a nagy egészben neki mi a szerepe.
Nagyon fontos észrevételem volt, hogy a környezetszennyezés nem biológiai probléma, ami ellen tehetetlenek vagyunk, az „csak” a következmény. Ez a fogyasztói társadalom problémája, amit mi magunk alakítunk a szokásainkkal, és amin így fogyasztóként és tervezőként is van lehetőségem változtatni.
A Hannabi oldalán egy hétköznapok fenntarthatóságát segítő Zöld Bakancslista kiadványt találunk, és egy „második esély” oldalt is, ahol előző Hannabi tulajdonosok adhatják tovább a bútoraikat, ezzel megvalósítva a cirkuláris gazdaság modelljét. Akárhogyan is teltek az elmúlt évek, a világ változik tovább, Anikó már a jövőre koncentrál.
Úgy látja, hogy a 2010-es évek magasfényű, reprezentáló, hightech trendjei óta nagy fordulat jött, az otthonok élhetőbbek és emberléptékűbbek lettek, egy egészséges eklektika van jelen a trendekben, amiben öröm tervezőnek lenni.
Végre fontos szempont lett a fentarthatóság és a környezetvédelem, és szinte bármilyen stílusnak helye van, amiben van személyesség és önazonosság.