A cél, hogy a kesztyűs szakma újra felkerüljön az oktatási térképre - beszélgetés Hornicz Bernadettel, a Pécsi Kesztyű tulajdonosával
A régi pécsi bőrgyár épületébe belépve a Bauhaus kesztyű-kiállításban elmerülve a folyosón Hornicz Bernadett, a KARMA Pécsi Kesztyű tulajdonosa hatalmas lendülettel és mosollyal fogad, először körbevezet a raktárban, majd a gyártási részleg következik. A Hornicz család kesztyűvállalkozása hasonlóan indult mint a Gucci ház története, ráadásul a cég páncélszekrényében a mai napig őriznek Gucci címkét, mert már dolgoztak a márkának.
Ma évente harmincötezer pár kesztyűt gyártanak itt. A Pécsi kesztyű története 1861-ra nyúlik vissza, amikor Hamerli János megkapja az engedélyt, hogy Pécsett kesztyűt gyártson. Az ő munkássága nyomán vált Pécs az európai kesztyűmanufaktúrák egyik jelentős városává. A második világháború után a pécsi kesztyűt is elérte az államosítás, a rendszerváltást követően a megszűnő nagyvállalat helyét ismét a kis manufaktúrák vették át, amelyek biztosítják a tradíció folytatását is. Ilyen a KARMA Pécsi Kesztyű is.
„A történetünk valóban odáig nyúlik vissza, hogy édesapám és édesanyám is a kesztyűgyárban kezdtek dolgozni tizenöt éves korukban. Ott ismerkedtek meg, később megházasodtak. Mi még kesztyűs gyerekek vagyunk a bátyámmal. A kilencvenes években a régi kesztyűgyár épületében szaladgáltunk.
Emlékszem rá, hogy a szüleim otthon is dolgoztak. Minket is megtanítottak számos munkafolyamatra. Mi mindig is ezt láttuk a szüleinktől. Belénk íródott a Pécsi Kesztyű története. Apu egyébként az utolsó percig ott dolgozott a gyárban. A gépeket a gyár felszámolásából vásárolta” – meséli Hornicz Bernadett némi nosztalgiával a hangjában.
Mihalik Enikő: „Sosem gondoltam, hogy szép vagyok, a mai napig nem gondolom ezt”
Karmikus szerencse
A Pécsi Kesztyű történetét az évek során sok történelmi esemény tépázta meg, hol a világháború, hol a távol-keleti olcsó gyártási kapacitás, de olyan is akadt, hogy a divatipar vetette ki a kesztyűt, mint kiegészítőt. A Hornicz családnak mindezek ellenére mindig szerencséje volt. Ez, ahogy a tulajdonos fogalmaz „karmikus” volt (innen is ered a márka neve is).
Miután a gyár tönkrement, édesapja Szomor János technikussal és családjával hozta létre összesen négy végkielégítésből a céget 1994-ben, akkor még Szom-Hor néven (amely név az orosz piacon is megállta a helyét). „Számunkra a legfontosabb a minőség. Az általunk gyártott kesztyűk legalább tizenöt éven át szolgálják a tulajdonosukat. Pontosan ebből és a kesztyűk árából is következik, hogy a dolgozóknak fair fizetést adunk. Számunkra a bérek és a foglalkoztatás körülményei sohasem voltak kérdések, a kezdetektől fogva így működünk.
Szerencsére a partnereink szép számban a nagy luxusmárkák közül kerülnek ki, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ne a legjobbat adják vevőiknek. A fentiek okán nem akarunk és nem is tudunk a fast fashion-nel árversenybe bocsátkozni. Nyugat-Európa lett az értékesítés fő területe, de van japán és amerikai partnerünk is. Csak olyan partnerekkel tudunk együttműködni, akik elkötelezettek a magas minőség mellett” - magyarázza.
A fenntarthatóság a fejlődés egyik alapja
2002-ben jelent meg a KARMA márkanév, azelőtt csak saját márkajelzésű partnereknek dolgoztak. A saját márka megalapításával először a divatipari megrendelések holt időszakának számító, szeptember-március közötti időszak kitöltése volt a szándék. A fő cél az volt, hogy a dolgozóknak akkor is legyen munkája és bére, amikor a partnerek nem adnak le megrendelést. Ez nagy befektetést igényelt, illetve azt feltételezte, hogy ezeket a kesztyűket az emberek a saját márkanév alatt is megvásárolják.
Bernadett azt is megemlíti, hogy az orosz-ukrán háború és a covid felbukkanása is befolyásolta sajnos a megrendeléseket. Az elmaradó orosz turisták máig komoly kiesést okoznak szerte Európában. Leleményes márka lévén azonban egy olyan fejlesztésbe kezdtek, ami társadalmilag is hasznos és a fenntarthatóság irányába mutat:
„A covid alatt a válságkezelésbe kezdtünk beletanulni és vele együtt a kutatásfejlesztésbe is. Ha valaki a covid előtt azt mondja nekem, hogy egy százötven éves komoly és megalapozott tradíciónak és technológiának szüksége van az innovációra, akkor biztosan kinevetem. A covid idején a nápolyi partnerünk küldött egy gondolatébresztő képet a tengerről, ami tele van eldobott, a felszínen úszó gumikesztyűvel, amit az emberek azért használtak, hogy óvják magukat és szeretteiket.
Ekkor gondolkodtunk el rajta, hogy jó lenne ha kesztyűsök révén segíteni tudnánk a világnak azzal, hogy csökkentjük a környezetszennyezést. Fejlesztésbe kezdtünk, teszteltük az egyes bőr alapanyagokat és a különféle fertőtlenítőszerek egymásra hatását, hiszen az emberek a kesztyű felületét is fertőtleníteni bizonyára szeretnék (ha már eldobják a műanyagot is).
Később, egy szerencsés találkozás következtében tovább tudtuk gondolni az alapötletet dr. Márk László egyetemi docens segítségével, aki a Pécsi Tudományegyetem biokémiai laborjának vezetője. Létrehoztunk egy olyan antibakteriális felületet, amin ezek a vírusok nem tudnak megtapadni még a busz kapaszkodócsövének fogásakor sem.
Ez akkora újítás volt, hogy a három legnagyobb saját márkás partnerünk azonnal felvette a kesztyűnket a kínálatába és nagyon szép értékesítést ért el. A közös termékfejlesztésünk eredményét azóta is visszamérjük és eddig hatékonynak bizonyul. Ez a termék ma már többféle színben is szerepel a kínálatunkban.”
A másik a folyamatos tanulás
Bernadették számára nem a látszat a lényeg. A tulajdonos folyamatosan továbbképzi magát a fenntarthatóság témájában, ezért végezte el a Metropolitan Egyetem Fenntartható divatmenedzsment szakát is. Ráadásul a körkörös gazdasági modell témájában írt diplomamunkája és az általa felállított rendszer jelenleg szabadalmaztatás alatt áll. Mindeközben a gyártó cég márkanevet kapott, annak érekében, hogy a későbbiekben a fenntarthatósági láncba azok a nemzetközi márkák is beléphessenek, akik itt gyártatnak.
A márkanév a PGI - Pécsi Gloves International lett. A Karma Pécsi Kesztyű elítéli a greenwashingot, ellenőrzi a beszállítókat és nem kampányol a ma olyan divatos vegán bőr mellett. „A vegán bőr kérdésköréről sokat vitáztam az egyik METU-s tanárommal, akinek saját márkája van, amely vegán bőr ruhákat gyárt. Talán nemcsak nekem, de neki is hasznos volt ez a találkozás. Sokféle lehetőség található meg az alapanyag piacon, viszont a kesztyűs bőröknek több szempontnak kell megfelelni.
A kesztyűk tekintetében ráadásul számolnunk kell az anyag adottságaival is. Az általunk használt anyagnak flexibilisnek kell lennie: egy táskának, vagy ruhának egészen más igénybevételnek kell megfelelnie mint egy kesztyűnek. Az általunk ismert alternatív alapanyagok fejlesztése a merev anyagok létrehozására koncentrál, amelyből nemcsak, hogy nehezen hozható létre kesztyű, de a minőségét és a termék élettartalmát is csökkentené, ha ezekből készítenénk kesztyűt.
Sajnos a gombabőr is egy merev anyag, a termék létrehozása belőle pedig elképesztően időigényes. Vegán bőrt tehát a funkció, a minőség és a környezeti terhelés miatt egyelőre nem használunk, de a világ gyorsan fejlődik, nem zárkózunk el semmitől. Odafigyelünk rengeteg másra:
még az állatok élőhelyét is próbáljuk követni.
Azt, hogy az állatokat levágják, nem tartjuk fenntarthatósági kérdésnek, hiszen a húsa miatt és nem a bőre miatt történik. Olyan termék nálunk nem készül, amely nem felel meg ezeknek a kritériumoknak” – magyarázza Hornicz Bernadett. Arra a kérdésre, hogy terveznek-e a jövőben belépni a digitális divat világába (NFT), Bernadett igennel válaszol, ám megjegyzi, hogy a fizikai világban jelenleg olyan gondokkal küzdenek, mint a kesztyűs szakma újra legitimálása az oktatási rendszerben.