A cél, hogy a kesztyűs szakma újra felkerüljön az oktatási térképre - beszélgetés Hornicz Bernadettel, a Pécsi Kesztyű tulajdonosával
A régi pécsi bőrgyár épületébe belépve a Bauhaus kesztyű-kiállításban elmerülve a folyosón Hornicz Bernadett, a KARMA Pécsi Kesztyű tulajdonosa hatalmas lendülettel és mosollyal fogad, először körbevezet a raktárban, majd a gyártási részleg következik. A Hornicz család kesztyűvállalkozása hasonlóan indult mint a Gucci ház története, ráadásul a cég páncélszekrényében a mai napig őriznek Gucci címkét, mert már dolgoztak a márkának.
Ma évente harmincötezer pár kesztyűt gyártanak itt. A Pécsi kesztyű története 1861-ra nyúlik vissza, amikor Hamerli János megkapja az engedélyt, hogy Pécsett kesztyűt gyártson. Az ő munkássága nyomán vált Pécs az európai kesztyűmanufaktúrák egyik jelentős városává. A második világháború után a pécsi kesztyűt is elérte az államosítás, a rendszerváltást követően a megszűnő nagyvállalat helyét ismét a kis manufaktúrák vették át, amelyek biztosítják a tradíció folytatását is. Ilyen a KARMA Pécsi Kesztyű is.
„A történetünk valóban odáig nyúlik vissza, hogy édesapám és édesanyám is a kesztyűgyárban kezdtek dolgozni tizenöt éves korukban. Ott ismerkedtek meg, később megházasodtak. Mi még kesztyűs gyerekek vagyunk a bátyámmal. A kilencvenes években a régi kesztyűgyár épületében szaladgáltunk.
Emlékszem rá, hogy a szüleim otthon is dolgoztak. Minket is megtanítottak számos munkafolyamatra. Mi mindig is ezt láttuk a szüleinktől. Belénk íródott a Pécsi Kesztyű története. Apu egyébként az utolsó percig ott dolgozott a gyárban. A gépeket a gyár felszámolásából vásárolta” – meséli Hornicz Bernadett némi nosztalgiával a hangjában.
Mihalik Enikő: „Sosem gondoltam, hogy szép vagyok, a mai napig nem gondolom ezt”
Karmikus szerencse
A Pécsi Kesztyű történetét az évek során sok történelmi esemény tépázta meg, hol a világháború, hol a távol-keleti olcsó gyártási kapacitás, de olyan is akadt, hogy a divatipar vetette ki a kesztyűt, mint kiegészítőt. A Hornicz családnak mindezek ellenére mindig szerencséje volt. Ez, ahogy a tulajdonos fogalmaz „karmikus” volt (innen is ered a márka neve is).
Miután a gyár tönkrement, édesapja Szomor János technikussal és családjával hozta létre összesen négy végkielégítésből a céget 1994-ben, akkor még Szom-Hor néven (amely név az orosz piacon is megállta a helyét). „Számunkra a legfontosabb a minőség. Az általunk gyártott kesztyűk legalább tizenöt éven át szolgálják a tulajdonosukat. Pontosan ebből és a kesztyűk árából is következik, hogy a dolgozóknak fair fizetést adunk. Számunkra a bérek és a foglalkoztatás körülményei sohasem voltak kérdések, a kezdetektől fogva így működünk.
