Legyen tiéd a „la dolce vita" - így sajátítsd el az olasz nők stílusát
Bár úgy fest, a francia esztétika kislányos bája egyeduralkodó, nem érdemes megfeledkezni annak ellenpólusáról, az olasz stílusról. Mi rejlik az olasz nők gardróbjában és milyen trükkökkel varázsolják magukat „la bella figura”-vá a hétköznapokban?
Jobb, ha egy személyes vallomással kezdem. Rendkívül hálás vagyok Sophia Loren, Claudia Cardinale vagy Gina Lollobrigida jelenlétéért a filmiparban. Rajongásom oka nem kizárólag munkásságukhoz köthető: a triumvirátus kerekded formái ugyanis jóval közelebb állnak a saját testalkatomhoz. A kilencvenes-kétezres évek „skinny nőideál” időszakában felnőve óriási kő gördült le a szívemről, amikor rájöttem: nem kell nádszál vékonynak lenni ahhoz, hogy nőként érvényesülni tudjak, elég, ha ki tudom használni a saját adottságait. Stílusuk jócskán kiállta az idő próbáját, mivel – hisszük vagy sem –, a mai napig őket tekintjük az olasz esztétika „mammáinak”.
Kulturális hatások
Az emlegetett triumvirátus ugyanis jócskán rátrompfolt Coco Chanel nádszál vékony testalkatot követelő, maszkulin nőtípust megjelenítő, párizsi esztétikájára. Az ötvenes-hatvanas években új stílust hoztak be a köztudatba: az olasz dívát.
Sophia Loren (aki pályatársaitól eltérően még egy Oscar-díjat is bezsebelt) például híres volt arról, hogy nem hajlandó megfosztani magát az élvezetektől. „Mindent, amit itt lát, azt a spagettinek köszönhetem!” – hangzik egyik leghíresebb mondása. Loren büszkén vállalta kerekded formáit: gyilkos önbizalma pedig végérvényesen összefonódott az olasz nők vélt vagy valós testtudatosságával.
Az olasz származású Annalisa J. YouTuber szerint nemcsak a média fújja fel az olaszok testtudatosságát, abban tényleg van valami. Elmondása alapján a fiatal olaszokat gyakran arra facilitálják odahaza, hogy kiismerjék testük előnyös és előnytelen tulajdonságait: ezzel létrehozva egy realisztikus testképet. Persze, nem mehetünk el a mediterrán kultúra hatásai mellett sem: az olasz szülők kisgyermekkortól kezdve ügyelnek arra, hogyan öltöztetik fel gyermekeiket, mivel azok a családot reprezentálják, ahogy kilépnek a ház ajtaján. Az öltözködés tehát nemcsak egy szükséglet, hanem egy névjegy: saját és családi is egyben. A titok pedig generációról generációra száll.
Az olasz sikk alapjai
Ebből kifolyólag korántsem meglepő, hogy akárhová is mennek (akár a közértbe vagy egy eseményre), időt és energiát szánnak arra, hogy jól nézzenek ki. „Fare bella figura”, mondják, azaz „a legjobb formát hozni”. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy megfizethetetlen márkák jelennének meg testük minden négyzetcentiméterén: akár egy fehér trikó és farmer kombináció is sikkes hatást kelthet. A lényeg, hogy a ruhadarabok kifogástalan állapotban legyenek, passzoljanak egymáshoz, és a külső szemlélő számára tűnjön úgy, hogy azok – divatos szóval élve – „effortless” (azaz erőfeszítés nélkül) alapon lettek összepárosítva.
Az olaszok az eleganciát és az időtlen darabokat preferálják. Mintha mindig is a környezettudatosság hatotta volna át az öltözködésüket: nem hisznek a fel-fellobbanó divathullámokban, gardróbjukban bármikor bevethető darabokkal, tiszta szabásvonalakkal és kiváló minőségű anyagokkal találkozhatunk.
A Vogue összeállításában Marta Oldrini (a Vogue Italia munkatársa) például úgy fogalmazott: „Olaszországban nagy figyelmet fordítunk arra, hogy helyben gyártott legyen az, amit viselünk. Gyakran választunk olyan ruhadarabokat, amelyekről tudjuk, hogy kiváló minőségű szövetekből állnak: a kasmír és a teveszőr például rendre jelen vannak az olasz nők gardróbjában” – foglalja össze.
A Vogue Italia munkatársa egyúttal kiemeli: a szezonális trendek helyett gyakori, hogy az olasz nők édesanyjuk vagy nagymamájuk gardróbjából csennek el egy-egy darabot, így nem ritka, hogy azok nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy hogy ne lennének statement-darabjaik: ezt azonban gyakran olyan kiegészítőkkel érik el, mint a méretes karkötők, nyakláncok és fülbevalók, s persze, a kézi táskák. (Nem véletlen, hogy Olaszország számít a bőr-táskagyártás központjának világszerte.) Az egyensúly és harmónia mellett azonban mindig érdemes az esztétika „mammáihoz” visszanyúlni némi inspirációért: a mindennapi outfiteknek kell, hogy legyen egyfajta feminin töltete ahhoz, hogy ténylegesen olasznak mondhassuk a végeredményt.
Vitatható ideálokon alapul, mégis odáig vagyunk érte: miért olyan meghatározó a francia nők stílusa?
Arcunkon a napfény
Persze, az öltözködés önmagában mit sem ér! Ugyan Sophia Loren példájából megtanultuk, hogy a szépség nagyrészt belülről fakad, az olasz nők sminkelési technikájából is elcsenhetünk egyet, s mást.
Ha az emlegetett ikonokat vesszük alapul, úgy érdemes az alapozónk felé egy réteg bronzosítót is felvinni. Hiába töltöttük nagyrészt az irodában a nyarat, ezzel a trükkel (különösen, ha kevesebbet viszünk fel több rétegben a járomcsontok alatti területre) úgy tűnhet, épp az olasz tengerpartról értünk vissza a városba! Hasonló a helyzet az arany highlighterrel is: ha minimális mennyiségben tapogatjuk fel a szemöldök alá, a belső szemzugba és a járomcsontok felső harmadára, bájos ragyogást kölcsönözhetünk az arcunknak.
Az olasz nők ugyan jóval kevesebb sminkmennyiséggel operálnak, mint amerikai társaik, egy kulcsterméket nehéz lenne tőlük elvitatni: a kifejező ajkakat. Fellini filmjeiben az összes múzsa olyan hatást kelt, mintha épp csókra várna szíve választottjától, és ez nem véletlen: a kifejező (nyáron piros, esetleg korall) színek életet lehelnek az arcunkba.
A tökéletes finishez persze nem árt egy csepp „bella figura”, vagyis az a hozzáállás, ami miatt az olasz nők olyan magabiztosnak és gyönyörűnek tűnnek. Érdemes tőlük elsajátítanunk azt a fajta eleganciát, amelyek sokkal inkább a belső kisugárzásukkal, semmint arroganciával érnek el. Ha ehhez még némi „la dolce vitát”, azaz „szép életet” is társítunk, és képesek vagyunk megünnepelni minden apró sikerünket, és büszkén vállalni a kudarcainkat – öltözködés és smink ide vagy oda –, de bátran mondhatjuk: elsajátítottuk az olasz esztétika alapjait.