Valóban az ökodizájn lehet a fenntarthatóság kulcsa a divatiparban?
A 3,5 billió dollár értékű divatipar a világ egyik legnagyobb üzleti szektora, ezzel együtt az egyik legpazarlóbb, legkörnyezetszennyezőbb ágazat is. Hozzávetőlegesen a globális vízfelhasználás mintegy húsz százaléka és a széndioxid-kibocsátás körülbelül tíz százaléka írható a ruha- és textilipar számlájára. Ez így tarthatatlan, meg kell változtatnunk!
Fenntartható gyártási megoldások nélkül ez a rendszer továbbra is nagy károkat okozna Földünknek, de ma már léteznek olyan eszközök és eljárások, melyek hozzájárulnak a környezetkímélőbb divatipar kialakításához.
3D technológiák, testszkennelés, adatgyűjtő rendszerek
A 3D technológia fejlődésével az élethű virtuális mintadarabok leválthatják a pazarló, költséges és időigényes 2D-s rendszereket.
„A 3D-szoftverek iránt egyre inkább növekszik az igény, hiszen a kisebb gyártóknál és dizájnereknél ez a legfenntarthatóbb megoldás. Ezek révén digitálisan lehet bemutatni a ruhadarabokat, és csak akkor kell legyártani azokat, ha rendelés érkezik rájuk,” – magyarázza Mányiné Dr. Walek Gabriella, a Fashion Revolution Hungary országkoordinátora és a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület elnöke.
„Azok sem tudnak izgalmasan öltözködni, akik bármennyit költhetnének ruhákra” - interjú Süle Katival
A személyre szabhatóság hívta életre a testszkennelés technológiáját is, amely révén az egyedi méretekkel rendelkező vásárlók is megtalálhatják a számukra legideálisabb ruhadarabokat. A divatmárkák különböző testtípusokhoz, méretekhez illeszkedő termékeket készíthetnek, ajánlhatnak. Ezáltal kevesebb visszaküldés tapasztalható.
A testszkennelés feltérképezi a vásárlók fizikai tulajdonságait, miközben a különböző adatgyűjtő szoftverek és egyéb felhőalapú rendszerek a gyártás folyamatáról szolgáltatnak valós idejű információkat. Legnagyobb előnyük, hogy átláthatóságot biztosíthatnak a teljes ellátási láncban, hozzájárulhatnak a gyorsabb, produktívabb és világosabb kommunikációhoz, így elősegítik a termelés optimalizálását, fenntarthatóbbá tételét.
Bakteriális cellulóz és egyéb növényi alapú alapanyagok
Az utóbbi években számos növényalapú alapanyagot gyártó vállalat lépett színre; ma már ananászból, almából, kaktuszból is készítenek „bőröket”. Ezek ugyan kiváltják az állati eredetű alapanyagokat, de általában nem száz százalékban természetesek.
Érdemes figyelembe venni például, hogy a Desserto nevű mexikói cég „kaktuszbőre” 65 százalékban poliuretánból áll, és csak 30 százalékban kaktuszból. Ezek az alternatívák környezetkímélőbben, ugyanakkor fontos látni, hogy egyelőre ezek sem száz százalékig fenntarthatóak. A budapesti Manera Studio megálmodója, Kis-Baraksó Alexandra bakteriális cellulóz alapanyaggal kísérletezik, de az utóbbi hónapokban az úgynevezett bioműanyagokkal is elkezdett ismerkedni.
Ahogy ő mondja, a kettőt egymás kiegészítéseként tudja elképzelni. A bőrhöz, műbőrhöz hasonló laptermékeket állít elő, majd azoktól némileg eltérő módon dolgozza fel őket. Az általa növesztett, készített anyagok teljes mértékben természetesek, semmiféle mesterséges anyagot nem használ az előállításuk során.
„Nem azt állítom, hogy mindenre alkalmasak, és az összes ökológiailag káros alapanyagra megoldást nyújtanak majd ezek az alternatívák. Lehet, hogy ezek a természetre és az emberre nézve is egészségesebb anyagok teljesen új kompromisszumokat hoznak majd” – vallja Alexandra.
Hozzáteszi, hogy mivel ezek a technológiák kis léptékben akár otthoni műhelyben is előállíthatók lokális összetevőkből és kevés energiafelhasználással, egészen új utakat nyithatnak, illetve mérsékeltebben hatnak a környezetre, mint az ipari, szintetikus anyagok gyártási technológiái.
A jövő az etikus gyártásé
A fenntartható gyártáshoz hozzátartozik a méltányos munkakörülmények és a tisztességes bérek biztosítása a divatiparban dolgozók számára. A Fashion Revolution globális mozgalmának létrehozói és aktivistái vallják, hogy a rendszerszintű és strukturális változásokkal a divatiparhoz kapcsolható döntéshozók emberek millióit lennének képesek kimozdítani a szegénységből. Az új technológiák használata lehetővé teszi, hogy átláthatóbbá váljanak a divatcégek gyakorlatai a munkavállalóikkal szemben.
A digitális eszközök, közösségimédia-platformok összekapcsolhatják az egyéneket és csoportokat, hogy szervezkedhessenek, cselekedhessenek ezen információk felhasználásával. Bár léteznek törvények a munkavállalók és jogaik védelmére, a kormányok rendszeresen elmulasztják betartani azokat, és gyakran a munkavállalók sincsenek tisztában a jogaikkal. Ruháink nagy része olyan országokban készül, ahol a munkavállalók jogai korlátozottak.
A divatvállalatok tulajdonosai gyakran mossák kezeiket és azt mondják: „ezeknek a dolgozóknak ez is jobb, mint a semmi”, vagy „legalább van hol dolgozniuk”. Bizonyos mértékben igazuk van. Ugyanakkor mindez azoknak a szegény embereknek a kihasználása is, akiknek nincs más választásuk, mint bármilyen fizetésért, bármilyen munkakörnyezetben dolgozni.
A vállalati világ szereplőinek és a kormányoknak ez ellen tenniük kell, de a változás eléréséhez arra is szükség van, hogy az egyéni vásárlók is kérdőre vonják a márkákat: ki, hol, miből készítette a ruhámat?