Dénes Barbara: A fenntarthatóság ott kezdődik, hogy a meglévő ruháinkat tesszük izgalmasabbá
Újrahasznosított nemesfém ékszerek, növényekkel festett ruhák, kerámiák, cianotípiák, képeslapok, különleges kerámia villanykapcsolók, konnektorok - csak hogy párat említsünk a budai MUMU műhelymúzeum bolt polcain sorakozó környezettudatos kincsek közül.
A MUMU megálmodójával, Dénes Barbarával beszélgettünk a fenntartható vállalkozásokról és a kézművesség fontos szerepéről a bolygóvédelemben.
Nem csak nemzetközi szinten, de itthon is egyre több olyan bolttal és márkával találkozni, amelyeket a fenntarthatóság jegyében hoztak létre. Te miben akartál többet elérni, több lenni a MUMU felépítésével?
Egy olyan helyet szerettem volna létrehozni, ahol a foglalkozásainkkal népszerűsíthetjük a fenntartható divatot, dizájnt, és bemutathatjuk az ötvös mesterségben, valamint a textil-, kerámia-, üvegművészetben, grafikában rejlő mai lehetőségeket. Ez a MUMU műhelymúzeum, ahol jelenleg közel húsz kortárs alkotó van jelen.
Szerintem pontosan ez adja a MUMU egyik különlegességét, hogy sokszínű workshopok által bele lehet kóstolni például a kerámiázás, az ékszerkészítés, a növényi festés, a kollázs, vagy a fotófűzés művészetébe is.
Trump méregdrága órái senkit nem érdekelnek, de azon bőszen csámcsogunk, mit visel Kamala Harris - mégis miért?
Ezenkívül a MUMU-ba látogatók elsajátíthatnak még olyan textilművészeti technikákat, mint a punch needle és a sashiko, ami egy japán hímzéstechnika, a ruhák javítására használják. Úgy gondolom a fenntarthatósághoz az is hozzátartozik, hogy a már meglévő ruháinkat tesszük izgalmasabbá - nemsokára tartunk majd „pulcsi-uncsítlanító” workshopot, ahol a régi pulóvereit bárki ismét viccessé, különlegessé varázsolhatja.
Emlékszel még a kézművesség kapcsán az első meghatározó élményedre?
Gyerekkoromban nagyon sok mindent szerettem alkotni, utána teljesen másfelé vitt az élet. Közgazdász és nemzetközi tanulmányok végzettséggel dolgoztam hosszú ideig. Egy tanulmányi csereprogramon voltam Londonban, amikor úgy éreztem kinyílt számomra a világ: mindenhol virágoztak a közösségi kertek, társadalmi szinten bejáratott volt a komposztálás és a szelektív hulladékgyűjtés.
Akkor kezdett el igazán foglalkoztatni a fenntarthatóság, és szerettem volna itthon is valamilyen formában közkinccsé tenni. Ennek kapcsán már több, mint húsz éve foglalkozom fenntarthatósági projektekkel Magyarországon és külföldön.
Így született meg a saját márkád, a PLANTETHICS is?
Közel tíz éve kaptam ihletet, hogy az összes korábbi munkatapasztalatomat szeretném egy divatmárkán keresztül összpontosítani - hogy megmutassam tényleg lehet másképpen csinálni. A „plant ethics”, vagyis növényetika kifejezés a bioetika egyik ágát jelzi, az ember és a növények kapcsolatát vizsgálja, hogy hogyan lehetnek egymás segítségére a mai világban.
Ezt szem előtt tartva alkottam meg az első növények inspirálta ékszereimet;
fair trade és újrahasznosított anyagokkal dolgozom, gyakran mások által felajánlott régi ékszerekből alkotok valami újat és izgalmasat.
Ezt követően jött a gondolat, hogy milyen jó lenne mélyebben, kétkezi alkotás, kulturális programok, és a saját műhelyünkbe történő bepillantás által összekapcsolni az embereket a fenntartható és etikus dizájnnal, megismertetni a kortárs fenntartható alkotókat az érdeklődőkkel, így létrehoztam a MUMU-t. Szeretném, hogy többen legyünk, akik a saját művészeti ágaikat kicsit kézzelfoghatóbbá, átélhetőbbé tudják tenni.
A mindennapokban, a vállalkozásod üzemeltetésénél hogyan tartod szem előtt a fenntarthatóságot?
Maga az anyaghasználat mindig is az újrafelhasználáson és újrahasznosításon alapult, ami önmagában egy érték- és bolygómentő folyamat. A csomagolásban is hasonlóan gondolkodom: például az esküvői karikagyűrűket viharkárokból és metszési munkálatokból megmaradt fából készített dobozokba teszem.
A MUMU-ban is csak olyan alkotókkal tudom elképzelni az együttműködést, akik maguk is fenntartható módon élnek és dolgoznak, hiszen így tudjuk hitelesen képviselni azt, ami valójában minden ember érdeke lenne: kisebb ökológiai lábnyommal, tudatosan, szelíden élni.
Számodra mi a szép?
Valami, ami jó érzést ad, felvillanyoz, de ugyanakkor ki is kapcsol, megnyugtat. Az ékszereimben a kint töltött idő pillanatait adom vissza, én ebben találom meg a szépséget.