Mojzes Dóra: Soha nem követtem a divatot, nem az aktuális trendek alapján készítettem a ruhákat
Sötét színpaletta, hol mágikus-okkult, hol futurisztikus részletekkel átitatott extravagáns ruhaköltemények: Mojzes Dóra divattervező nevét és sajátos stílusát aligha kell bemutatni a divatrajongó közönségnek. Autonóm (méltán sikeres) tervezői pályafutása után nagyszabású hollywoodi filmes produkciók felé vette az irányt, ahol jelmeztervező-asszisztensként, legutóbb Jacqueline West oldalán dolgozott a 2024-es év egyik legnagyobb szenzációjának, a Dűne 2. epizódjának jelmezein.
Korábban autonóm tervezőként működtél, ám az utóbbi időszakban sokkal inkább a filmes munkáid dominálnak. Milyen érzés egy teljesen szabad, önálló tevékenységből egy (részben) alkalmazott műfajba csöppenni?
Az igazság az, hogy pont azért hagytam abba a tervezést, mert már nem éreztem szabadnak. Amikor elindítottam a brandemet – egy kicsit darkos, edgy, underground koncepttel – semmiképpen sem nagy közönségnek szóló dologra gondoltam. Ugyan maga a gyártás Magyarorszságon történt, worldwide értékesítettünk, főleg Japánban, Ibizán, New Yorkban, Dubai-ban, Los Angelesben, Mexikóban, mindenhol próbáltunk jelen lenni.
De ahhoz, hogy valaki tervezőként szintet lépjen, egyre több pénzt kell a vállalkozásba invesztálni, eladást generálni, és én pont ekkor kezdtem elveszíteni a tervezői szabadságomat, amivel korábban alkottam. Az üzlettársam arra ösztönzött, hogy eladhatóbb, egyszerűbb ruhadarabokat készítsünk, ami az egyik oldalon persze érthető, azonban én nem akartam ilyen formában működni. A brandemet mindig sokkal inkább művészi önkifejezésnek tartottam, mintsem üzleti lehetőségnek.
Az igazat megvallva, soha nem követtem a divatot, nem az aktuális trendek alapján készítettem a ruhákat, és mivel nem leltem többé örömöt a tervezésben, így nem volt nehéz elszakadni tőle. A brand végefelé – a tervezéssel párhuzamosan – már elkezdtem stylist munkákat vállalni, reklámforgatásokra jártam, és hamar rájöttem, mennyivel több pénzzel és kevesebb stresszel jár ez a tevékenység.
Debütálás a Párizsi Divathéten: Alessandro Michele új fejezetet nyit a Valentino-nál
Tehát a végén már nem kötődtél érzelmileg a brandedhez? Lezártnak tekintetted a korábbi szakaszt, amikor elhatárolódtál a divattervezői tevékenységtől és a jelmeztervezés felé vetted az irányt?
Őszintén, egy-két évig volt bennem egy kis vívódás ezzel kapcsolatban – mindig azt gondoltam, hogy az vagyok, amit csinálok. A Dora Mojzes brand mindig is egy önkifejezés volt. Amikor abbahagytam, úgy éreztem, semmit nem rakok le az asztalra, elvégre valljuk be, egy reklámfilm karaktereit felöltöztetni nem akkora kihívás, mint egy brandet működtetni.
Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy el kéne kezdenem festeni, hogy balanszban tartsam az alkalmazott és kreatív tevékenységeket. Mivel egymás után jöttek a munkák, nem maradt idő újabb hobbira, azt viszont megfogadtam, hogy minden évben elvállalok egy szerelemprojektet, amelyen nem az anyagi vonzata, hanem a kreativitás lehetősége miatt dolgozom.
Milyen maradandó filmes jelmez-élményeket tudsz felidézni a gyermekkorodból, amelyek (adott esetben) az aktuális ízlésedet és alkotói hitvallásodat is meghatározzák?
Addams Family! (rávágja, majd nevet – a szerk.) Az Ötödik Elem nagyon meghatározó élmény volt számomra annak idején, a mai napig toplistás ruha-téren. Imádom Jean-Paul Gaultier-t, miatta lettem tervező – mindig van valami izgalmas csavar, valami meghökkentő a ruháiban.
