Mihalik Enikő: „Sosem gondoltam, hogy szép vagyok, a mai napig nem gondolom ezt”

Számodra mit jelent az a szó, hogy szépség?

Tudom, hogy sokan mondják ezt, de szerintem a szépség relatív fogalom. A szépség számomra nem az, ha más tart valakit szépnek, hanem ha valaki saját magát találja szépnek. Ez mindig az önmagunkhoz való viszonyt tükrözi, hiszen az ember csak akkor találja szépnek magát, ha szereti magát. A szépségben az egészséges lélek tükröződik.

Mindig egyértelmű volt neked, hogy szép vagy, vagy erre idővel jöttél csak rá?

Sosem gondoltam, hogy szép vagyok, a mai napig nem gondolom ezt. Van, akinek tetszem, és van, akinek nem. Ezt nem úgy kell érteni, hogy rondának tartom magam, inkább arról van szó, hogy nem tartom magam különbözőnek a többiektől.

És mit kezdesz azzal, hogy a világ egy kicsit mást gondol erről?

Szerintem hatalmas különbség van a hétköznapi Mihalik Enikő, és a kisminkelt, beállított hajú, stylist által felöltöztetett, tökéletes fényben lefényképezett Mihalik Enikő között. Az a Mihalik Enikő, aki most itt ül előtted, átlagosan néz ki, átlagos életet él. Akivé a fotókon válok, az egy alteregó, játék, színészet, a drag queenek átöltözéséhez hasonlít leginkább. Épp ezért szeretem magam a hétköznapokban kevésbé sminkelni. A sminktől úgy érzem, hogy belebújok ebbe a szerepbe, hogy dolgozom. Itthon szeretek csak önmagam lenni

Minden egyes fotózásnak más a témája. Te, ugyanúgy, ahogy a színészek, minden alakalommal valaki mást játszol el?

Azt szokás mondani, hogy a modellek eszközök arra, hogy a fotós vízióját megvalósítsák. Ezt elfogadom, és mindig azt tartom szem előtt, hogy ezekkel a kreatív emberekkel megtaláljam a közös nevezőt. Hogy ráérezzek a fotós energiájára, és megértsem, mit szeretne látni. Ha megvan, akkor elkezdem eljátszani. Vannak nehezebb instrukciók, mint például, amikor azt mondják, hogy „nevess!” – nem egyszerű elhitetni, hogy abban a pillanatban tényleg nevetsz valamin.

De számtalan másfajta instrukciót is kapok: „ugrálj”, „legyél komoly”, „legyél fiús” és a többi. Persze, ez nem ugyanolyan, mint az igazi színészeknél, hiszen nem mondunk szövegeket, és nem kerülünk interakcióba partnerekkel, de ahogy én a stúdióban mozgok, úgy itthon és az utcán biztosan nem szoktam.

Milyen fotósokkal jó neked együtt dolgozni?

Vagy tapasztalt vagy nagyon kreatív fotósokkal, akik engednek némi szabad teret a mozgásban. Volt már tapasztalatom olyan fotóssal, aki a kisujjamat is beállította, és az én feladatom csak annyi volt, hogy maradjak úgy. Nehezen dolgozom olyan környezetben, ahol ilyen kevés szabadságot kapok, ahol tulajdonképpen egy kirakati bábut akarnak lefotózni emberi bőrben. Azokat a fotósokat szeretem, akik elmondják, mit szeretnének kihozni a munkából, aztán szabad kezet adnak, hogy azt közösen megvalósítsuk.

A meztelenség egy fotózáson számodra egyszerűen vállalható feladat volt kezdetben, vagy kihívás?

Amikor fiatal voltam, nagyon kellemetlenül éreztem magam egy fotózáson. Az akkori ügynökségem nem készített fel, nem kérdezték meg, hogy lehet-e ilyet, nem mondták el, hogy ez megtörténhet, nekem pedig nem volt lehetőségem a visszalépésre. Ezekről a képekről egy időre meg is feledkeztem, és sokáig szóba sem jött újra, hogy félmeztelen vagy nude fotózáson kellene részt vennem. Amikor New Yorkba jöttem, az első félmeztelen fotózásom kellemes környezetben telt.

Fontos, hogy az ember ilyenkor megbízzon a stábban, és abban, hogy az eredmény szép lesz, ízléses és nem kerül rossz kezekbe. Az említett fotózáson biztonságos környezetet teremtett az is, hogy a fotós nő volt, és nem egy idegen férfi előtt kellett levetkőznöm. Amikor megnéztem az elkészült anyagot, tudtam, hogy ennek nincs veszélye, hogy nem tudja úgy felhasználni senki, hogy azért később magyarázkodnom kelljen.

Egy interjúban nemrég azt mondtad, hogy volt idő, amikor „karcoltad a táplálkozási problémák határait”. Ez mit jelent pontosan? Mennyire elvárás egy szupermodellnél, hogy időnként karcolja?

Ez nagyon ellentmondásos dolog. Ha egy ügynökségnél valaki szóba hozza a táplálkozási problémát, akkor mindenki hangosan áll ki ellene. Miközben, habár ma már sokkal diverzebb a divatszakma, korábban egyes külföldi ügynökségeknél egyértelműen elvárás volt, hogy bizonyos méret alatt maradjon a csípő- a derék- és a mellbőségünk. Ezeket az ügynökségeket akkoriban nem érdekelte, hogy ezt ki hogy éri el.

És kérdés, hogy amikor eszközök és segítség nélkül, egy nagy adag kritikával hazasétál egy fiatal modell, akkor végül is mit tud tenni. És mit tud tenni akkor, amikor azt mondják neki, egy hete van rá, hogy három centit lefogyjon a fenekéből. Nagyon sokszor volt, hogy én is elveszettnek éreztem magam, hogy azt hittem, egy centin múlik a karrierem, a jövőm, minden.

Ráadásul, ha egy külföldi ügynökség megtudja, hogy valakinek táplálkozási zavara van, akkor arra az a válasza, hogy küldjük haza Kelet-Európába, ahonnan jött. Ezért legtöbb esetben a lányok ezeket a problémákat elhallgatják, és teljesen egyedül maradnak velük.

Te hogy jöttél ki belőle?

Felnőttem. Egy fiatal lányt könnyű befolyásolni, mert meg akar felelni az ügynökének. Én bármit képes lettem volna megtenni azért, hogy kapjak egy vállveregetést. Ahogy múlik az idő, úgy jön rá az ember, hogy ez az egész bullshit. Nekem ne mondja meg senki, hogy vagyok jó vagy szép, az ügynököm pedig nem a rabszolgahajcsárom, és ha nem kapok munkát, az nem feltétlenül az én hibám.

Felnövünk, lányokból nőkké válunk, önbizalmat szerzünk – mindenkinek eljön az a pont az életében, amikor nemet mond az önsanyargatásra.

Van valami, amit nem csinálhatsz a testeddel modellként?

Érdekes, de szerintem az ügynökségem akkor lenne a legmérgesebb, ha a hajamhoz hozzányúlnék. Kevesebb probléma lenne, ha a melleimet csináltatnám meg, vagy ha felrakatnék tíz piercinget és tetoválást. Természetesen annak sem örülnének, ha felszednék húsz-harminc kilót, de a legnagyobb buktató a hajam lenne.

Mert keresettek a szőke, hosszú hajú modellek?

Nem, inkább azért, mert nekem ez az imidzsem. Mint ahogy Palvin Barbinak sötét a haja. De vannak olyan modellek, akiket azért szeretnek, mert jól áll nekik a rövid haj. Van olyan is, aki kaméleon: egyik héten fekete, a másik héten vörös, a harmadik héten platinaszőke hajjal állít be, az ügynökségénél pedig elismerően bólogatnak rá. Én azok közé tartozom, aki nem nagyon változtathatja az imidzsét.

Ez nem zavar téged?

Annyira nem, megbarátkoztam vele. Olyan szempontból jó is, hogy legalább nem csinálok hülyeséget. Például nem vágatok frufrut, ami időről időre eszembe jut, miközben nyilvánvalóan rossz ötlet.

Megváltozott a testedhez való viszonyod a terhességed alatt, vagy az azt követő időszakban?

Igen, folyamatosan változik, alakul. A terhességem után sokkal vékonyabb lettem, mint előtte voltam. Mostanra semmi mellem, semmi fenekem nincs, és olyan nadrágokba férek bele, mint tizenhat éves koromban. Ez nem negatív, de nem is pozitív változás. Nem is direkt értem el, csak nincs időm, állandóan rohangálok és a kislányom érdekeit mindig a sajátjaim elé helyezem. Mindenre és mindenkire van időm, csak magamra nincs, és ennek ez az eredménye.

Az viszont nagyon zavar, hogy túl kicsi lett a mellem. Változás volt az is, hogy a terhességem előtt elkezdtek zavarni a szemem körüli apró ráncok, de amióta Rozi megszületett, kifejezetten büszke vagyok rájuk. Ami ebben ijesztő, hogy bárhova megyek, mindenki azt mondja, hogy „asszonyom”, „hölgyem”, miközben én még mindig azt képezelem magamról, hogy huszonkét éves vagyok.

Mi a véleményed a szépészeti beavatkozásokról?

Mértékkel nincs velük semmi probléma. Nekem egyébként volt botoxom és ráncfeltöltésem több évvel ezelőtt, és most is tervezek egy-két apróbb beavatkozást, például szeretném a bőrminőségemet javítani. Én azt nem támogatom, amikor ez addikcióvá válik, ha valaki az önbizalomhiányát igyekszik csökkenteni ezzel, és túlzásokba esik. Szerintem egy bizonyos szint után pszichológiai teszthez kellene kötni ezeket a beavatkozásokat.

Tudom, hogy a modellszakma ezen a téren sokat változott, de mégis fontos kérdés: meddig lehet, érdemes ezt csinálni? Meddig látod benne a jövődet?

A modellszakma rengeteget változott az elmúlt évek során, és változik is folyamatosan. Nem kérdés, hogy sokkal diverzebbé vált. Megnyílt a nők minden típusa előtt (súly, magasság, bőrszín, kor), és szorosan együttműködik az internet és a közösségi média világával. Ezek a változások számomra is lehetőséget nyújtanak arra, hogy ha szeretnék, sokkal tovább dolgozhassak a szakmában. Akár még akkor is, amikor ősz lesz a hajam, és már csak hobbiszinten érdekel majd a modellkedés.

Stylist: Jess Monterde/Walter Schupfer Management

Smink: Mary Wiles/Walter Schupfer Management

Haj: Benoit Moeyaert/Walter Schupfer Management

Enikő magyarországi ügynöksége a Visage Model Management