Feminizmus, nimfák, Tarot - Ismerd meg a Dior első női kreatív igazgatóját, a forradalmi Maria Graziát
Látomásos, mitologikus kampányfilmek lehengerlő látványvilággal és dramaturgiával, pimasz streetstyle részletekkel fűszerezett párizsi, old-money elegancia és éteri couture ruhaköltemények. Maria Grazia Chiuri 2016-ban vette át a stafétát a Dior korábbi tervezőjétől, Raf Simonstól, és kezdte meg – kedélyeket borzoló – pályafutását a divatház első női művészeti igazgatójaként. Röpke 69 év után.
Egy olyan világhírű divatháznál, mint a Dior, ahol Christian Dior után (többek között) Yves Saint Laurent, Marc Bohan, Gianfranco Ferrè és John Galliano neve sorakozik a brand divattervezőinek listáján, jogosan merül fel a kérdés: vajon milyen isteni szerencse és tehetség szükséges ahhoz, hogy egy halandó ember kreatív igazgatói pozícióba kerüljön?
Ízig-vérig olasz
Maria Grazia Chiuri neve persze közel sem újdonság a divatszakmában – a világhírű olasz divattervező a kezdeti Fendinél töltött évek után Valentinonál folytatta tervezői karrierjét, Pier Paolo Piccioli oldalán – ugyan húszéves kora óta aktív szereplője a szcénának, szakértelme tagadhatatlan, a közönséget mégis meglepetésként érte a döntés. Amikor Chuiri Raf Simons után elnyerte a Dior művészeti igazgatói pozícióját, nem meglepő, a publikum egy vadonatúj irányzatot remélt az első női tervezőtől.
A kívánság teljesült, ugyanis a tervező az első pillanatban egy „pikáns” ready-to-wear kollekcióval indított, amely Chimamanda Ngozi Adichie nigériai író „We Should All Be Feminists” című esszéjéből idézett szövegekkel tarkított, hagyományos T-shirt fazonú pólókat is magába foglalt (tornacipővel, chokerrel, valamint a nőies sziluettek megőrzése érdekében derékhangsúlyos, csillámló szoknyával kombinálva). Míg egyes kritikusok ugyan a feminista kezdeményezést lényegesnek, a kivitelezést szegényesnek ítélték a Diortól megszokott „tradicionális”, nagypolgári eleganciájának fényében.
Tényszerűen, az új, kortárs vonalvezetés valóban merőben eltért a hagyományos Dior formanyelvtől, ugyanis tudatosan a férfiak által megálmodott esztétika ellenpólusaként jött létre – a kényelmetlen, nőiesnek titulált szabászati megoldásokat hordható, unisex alapdarabok váltották fel. A radikális váltás, a pár – eleinte intenzívebb – feminizmus jegyében létrehozott kollekció és bemutató (és a darabok által kiváltott kezdeti aggodalom) pedig korántsem jelentette a világhírű Dior Elegancia végét. Sőt!
Feminizmus a kifutókon
2020-ban, a Musée Rodin kertjében megrendezett bemutató már-már kortárs képzőművészeti akcióként minősíthető – a hófehér, méhformájú épület 21 Judy Chicago által készített hímzett, lebegő textilképet rejtett, amelyen többek között „What if Women Ruled the World?”; “Would Buildings Resemble Wombs?”; “Would God Be Female?”; “Would There Be Violence?” feliratok díszelegtek.
Ugyanakkor a 2020-as tavasz-nyári Haute Couture kollekció bemutatóján prezentált ruhaköltemények, amelyben a feminin párizsi elegancia mellett finoman megjelentek az ókori itáliai viseletek részletei (aranyló rojtoktól roskadozó szettek, metál fényű nadrágkosztümök, leheletkönnyű hófehér és púderrózsaszín leplek, lágy redők) ugyan kortárs köntösbe bújtatva, de abszolút a Diorhoz méltó kifinomult megjelenést példázták.
Természetesen időnként fel-felsejlik egy-egy bátrabb, extravagáns kollekció a portfólióban – elvégre kimondottan egyhangú lenne, ha kizárólag pasztelles fátylak és ezüstös, gyöngyözött felületek bukkannának fel a kifutón.
Bár a nemrég prezentált AW2024-2025-ös kollekcióban főleg visszafogott klasszikusok sorakoztak (például egy fekete garbóval párosított fehér MISS DIOR felirattal bolondított szoknya, háromnegyedes ujjal spékelt detektívkabát vagy egy krémfehér télikabát), Chiuri előszeretettel ötvözi a korábbi tervezőktől örökített ikonikus motívumkincset (John Galliano feliratait, Christian Dior jellegzetes Bar-szabásmintáját) saját, eklektikus stílusával, Tarot-és horoszkóp szimbolikával, bátor, kortárs anyaghasználattal.
Egyedi és futurisztikus látásmód
A 2024-es Spring-Summer kollekció kiváló példaként szolgál az imént felfestett képre (egy pár részletet kiragadva): a púderes szaténszoknyával társított ingdzseki, áttetsző, napmotívummal csipkézett testkövető ruha térdig érő bőrbakanccsal kombinálva, a jól ismert, időtlen befoglaló formák izgalmas, vibráló Tarot printekkel kitöltve mind-mind Chiuri sajátos tervezői látásmódjáról árulkodnak.
Talán nem meglepő, hogy Maria Grazia Chiuri a kiváló, végtelenül elegáns (a vitatott kezdetek után néha már szinte túl óvatos) kollekciók létrehozása helyett sokkal inkább a teljes vízió foglalkoztatja.
„Azok sem tudnak izgalmasan öltözködni, akik bármennyit költhetnének ruhákra” - interjú Süle Katival
A lényegében képzőművészeti alkotásnak minősíthető diverz editorialok, bemutatók és kampányfilmek, amelyben mágikus, mitológiai részletekkel hintett jelenetek követik egymást teljesen új szintre emelik a Dior – egyébként korábban is látványos és káprázatos – látványvilágát, nem is beszélve a lehengerlő vörös szőnyeges megjelenésekről.
Nehéz (és felesleges) lenne meghatározni a legizgalmasabb kampányt, de a Dior Cruise 2021-es 2022-es divatfilmjeiről mindenképpen érdemes szót ejteni: az érzelmes, lüktető táncmozdulatok, a sajátos, látomásos képi világ, ókori motívumok és ősi energiák egyvelege a kampányvideót már-már filmművészeti (sőt, összművészeti) remekmű kategóriába emeli, amelyhez képest a korábbi, 2016 előtt forgatott Dior rövidfilmek szinte ingerszegénynek hatnak.
Valóban, Chiuri ars poeticája megosztó, nem tagadjuk – és bár szinte lehetetlen felérni Christian Diorhoz és Yves Saint Laurent-hez, az eredeti elgondolást rekreálni teljes mértékben céltalannak tűnik. Elvégre a Dior divatház hagyományőrzésének és örökítésének missziója teljesül – ugyan némi diverz, kortárs felhanggal, de elengedhetetlenül fontos kiemelni, hogy 69 hosszú év után egy női tervező eszköztárával.