Még csak 24 éves, de már Olaszországban is árulják Czeglédi Mirjam egyedi kitűzőit
Gyermekkorában azt mondták rá: csak adj egy papírt és ceruzát a kezébe, azzal elfoglalja magát! Ami a tippet illeti, Czeglédi Mirjam megmaradt ugyan a kreatív vonalnál, de a rajzolás mára csak egy része az alkotói folyamatának. Az eredetileg stylistként végzett művész gyöngyökből készült kitűzői a tiszta kreativitás gyönyörű, egyedi megnyilvánulásai, amelyek amellett, hogy szemet gyönyörködtetők, számára egyfajta megnyugtató lehorgonyzást (is) jelentenek pergős életében.
Meghökkentően fiatal kora miatt ugyan többen próbálták lebeszélni Czeglédi Mirjamot a vállalkozása elindításáról, állhatatosságának köszönhetően mára három budapesti, és egy trieszti boltban is megvásárolhatók a kitűzői, nem beszélve a számos egyéni megrendelésről. Mirjammal a vállalkozói lét pozitív és negatív oldaláról, jövendőbeli elképzeléseiről és arról is beszélgettünk, mi tartja a felszínen, amikor úgy érzi: nehezen tud megfelelni a magával szemben támasztott elvárásoknak.
Hogy indult a Kitűződ!? útja?
A stylist-képzés vizsgamunkájaként egy fekete fátylat készítettem, amelyet tele aggattam különböző, csillogó részletekkel. A munka során beugrott, hogy nagyon jól mutatna, ha egy kitűző is gazdagítaná az összképet. (Végül így is lett!) Ezt követően nagyon sokáig csak kedvtelésből, egy-egy barátomnak, ismerősömnek készítettem kitűzőt, de fokozatosan formálódott bennem az elhatározás, hogy szeretnék komolyabban foglalkozni ezekkel a kreációkkal.
Ezzel együtt azonban nagyon nehéz volt olyan üzletet találnom, amely kapcsán biztos lehettem abban, hogy jó kapcsolatot tudok kialakítani a működtetőkkel: barátként és üzleti partnerként is nyíltan szerettem volna kommunikálni. Elkészítettem a Kitűződ!? Instagram-felületét, és még csak az első képet tettem fel, amikor felkeresett a Király utcában lévő Lollipop nevű üzlet tulajdonosa. Az együttműködésünk kezdetén indítottam el hivatalosan a vállalkozásom.
Nagyjából egy évig csak nekik készítettem kitűzőket, és ugyan nagyon szépen „bepörgött” a dolog, hamar elért a felismerés: ha ugyanazokat a figurákat készítem újra és újra (ezzel kivéve a kreativitást a folyamatból), „megfolytom” magam, és érdektelenné válik számomra a dolog.
Ekkor indultak el a magán megrendelések, ezzel együtt pedig a portrék, amelyek számomra is új színt csempésztek az alkotói folyamatba. Ezeket szeretem leginkább, mert azok, akik rám találnak, izgalmasabbnál izgalmasabb képeket és történeteket küldenek el nekem (például a saját kutyájukról), amelyeket öröm olvasni és megvalósítani. Ezek a megkeresések inspirálnak leginkább!
Jelenleg hány helyen találkozhatunk a munkáiddal?
A Lollipop mellett mostanra az Emily Kincsesboltja nevű üzletben a Király utcában, valamint a MUMU Műhelymúzeumban is megtalálhatók a kitűzők. Külön öröm, hogy az érdeklődők külföldön is találkozhatnak a munkáimmal: a Lollipopnak ugyanis Triesztben is van egy boltja, amelyben szintúgy jelen vagyok!
Táskakészítéssel építette újjá magát, mára népszerű vállalkozást vezet Kállai Anna, a Kállai Design alapítója
Stylistként számos dologba foghattál volna. Mi inspirált arra, hogy a kreatív önkifejezésnek ezt a formáját válaszd?
Alapvetően nagyon pergős az életem: főállásban öltöztetőként dolgozom a Thália Színházban, emellett működtetem a vállalkozást, plusz ingázom Budapest és Százhalombatta között, ahol a rokonaim élnek. Rengeteget „mászkálok”, sokat vagyok talpon, rend szerint sok ember között megfordulok egy nap. Amikor viszont otthon, a dolgozószobámban nekiülök alkotni, az egy teljesen más tudatállapot: előfordul, hogy nyolc órán keresztül pepecselek egy kitűzővel, miközben a Spotify-playlistem hallgatom. Azt hiszem, ez a flow-élmény tölt fel és inspirál annyira, hogy újra és újra meggyőzöm magam: érdemes csinálni!
Mit ad neked mentálisan a kreatív munka?
Abszolút lenyugtat! Jellemző rám, hogy előbb beszélek, mint hogy egyáltalán végig gondolnám, mit is mondok. (Nevet.) Nagyon pörög az agyam, a nyelvem, a mindenem, de amikor a kitűzőket készítem, egy „snitt” van az agyamban. Olyan, mintha egy külön Mira lenne, aki ilyenkor „létezik”: nem gondolkodik, nem beszél, egyszerűen csak alkot.
Hogyan zajlik pontosan a kitűzők készítése?
A gyermekkori rajzolás annyiban megmaradt, hogy általában ezzel kezdem a munkafolyamatot: megrajzolom a mintát, majd átvezetem egy filclapra. Ezt követően „kigyöngyözöm”, magyarán megkeresem a megfelelő árnyalatú gyöngyöket és rávarrom a filcre. A kitűzőknek viszont mindig van egy „rendes” bőr háta, amelyet összeragasztok a filccel, a széleit pedig összeöltöm. Így lesz időtálló, mégis kecses minden darab.
A munkafolyamatod az ihlet megszületésétől a termék postázásáig tart. Mi a kedvenc részed ebből, és mi az, amivel a leginkább meggyűlik a bajod?
Érdekes, hogy nagyon nehezen állok neki egy-egy munkának. Sokszor órákba telik, mire ráveszem magam arra, hogy el kell kezdeni: a mai napig biztatnom kell magam, hogy igenis tetszeni fog a megrendelőnek az, amit készíteni fogok. Minden esetben küldeni szoktam egy képet a már kész termékről, hogy ha változtatni vagy alakítani szeretne rajta, azt időben meg tudjam tenni. A postázás után mindig izgatottan várom az első üzenetet: vajon élőben is tetszik-e neki a kitűző, de azt is örömmel veszem, ha arról (is) kapok képet, mivel fogja azt hordani. Amilyen izgalmas, olyannyira feszítő is tud lenni ez az utolsó stáció: mintha egy hullámvasúton ülnék, amíg kiderül, hogy vajon tényleg azt kapja-e, amire számít?
Hogy éled meg a vállalkozásod dinamikus fejlődését, és hogy tudsz lépést tartani ezzel?
Olyan családból jövök, ahol kételkedve és félelemmel nézték, hogy saját vállalkozásba kezdek. Féltettek a csalódástól, és a „bizonytalantól”, amit ez a fajta létezés jelent. Való igaz, hogy sokkal nagyobb felelősséget érzek magamon, mint a kortársaim többsége, és nehezebb is nyomon követni a folyamatot. Közben azt érzem, óriási örömfaktor, hogy 24 évesen elmondhatom magamról: van egy olyan vállalkozásom, amely üzletről üzletre, szájról szájra terjed!
Hozzá kell tenni, hogy ugyan nehezen találtam (találom) meg magam az online térben (nehezemre esik például a tartalomgyártás, a fotózás), szinte azonnal egy olyan támogató közegbe csöppentem, akikkel on- és offline is tartjuk a kapcsolatot és kölcsönösen támogatjuk egymást. Nagyon jó érzés látni, hogy mi, kisvállalkozók nemcsak vásárolunk egymástól, hanem egy-egy közös poszt kapcsán közösséget is építünk. Ez nemcsak a belülről jövő érdekekről szól (nem azért csináljuk, hogy legyen plusz negyven követőnk), hanem azért, hogy segítsünk egymásnak. Ez egy óriási kincs, amiért nagyon hálás vagyok!
A korom miatt nagyon nehéz egyensúlyozni a főállás, a vállalkozói lét és a magánéletem között. Sokszor agyalok például azon, hogy elmehetek-e bulizni a barátaimmal vagy haza kell mennem dolgozni? Ilyenkor mindig emlékeztetem magam arra, hogy még nagyon fiatal vagyok, és attól, hogy megiszom egy sört, simán fel tudok kelni reggel és ugyanúgy tevékenykedni.
Melyek számodra a vállalkozói lét legnagyobb kihívásai, és melyek azok a pontok, amelyekben lubickolsz?
Kihívásnak mindenképp azokat a dolgokat mondanám, amelyeknek semmi köze a kreativitáshoz. A papírmunka és a könyvelés tipikusan ilyenek, de hál’ Istennek mára egy nagyon kedves könyvelővel dolgozom együtt, aki leveszi a vállamról ezt a terhet.
Ami a legkedvesebb pontot illeti, az egyértelműen az emberekkel való interakció. Van például egy kedvenc anya-lánya párosom, akik – mióta jelen vagyok az Instagramon – folyamatosan vásárolnak tőlem. Miután nagyjából tíz percre laknak az otthonomtól, gyakran személyesen intézem az átadást: mostanra ott tartunk, hogy öleléssel, köszöntjük egymást! Ez már több, mint egy megrendelő-alkotó kapcsolat, szinte a családtagjaimnak tekintem őket!
Idén nyáron (miután több vásáron is részt vettem a kitűzőkkel) azt is megtapasztaltam, mennyire szeretek személyesen beszélgetni a munkámról az érdeklődőkkel! Elképesztő megélni, hogy egyre inkább azonosítanak a kitűzőkkel és a márkával. Ez olyasvalami, amihez még egyértelműen fel kell nőnöm. Ugyanez a furcsa, izgalmas érzés járt át, amikor azt mondták nekem, hogy miattam jöttek el egy vásárra. Akár öt percet utaztak ezért, akár többet, számomra felfoghatatlan, hogy ekkora jelentőséggel bírnak azok a tárgyak, amik a kezeim közül kerülnek ki.
A textilművész, aki mintázatokban gondolkodik: Révész Eszter a Dreaming Threads megálmodója
Mit tanácsolnál annak, aki jelenleg épp a saját álom-vállalkozása beindításán gondolkodik, de valamiért nem mer belevágni?
Azt üzenném neki, hogy ne hallgasson a kétkedőkre: nincs jobb motiváció annál, mint ami belülről jön. Ha azt mondod: márpedig én ezt megcsinálom! Úgy érzem, Magyarországon rendkívül negatívan gondolkodunk az alkotásról úgy önmagában, ez pedig sokszor elbizonytalanító erővel bír, mert a „hogyan” helyett azt kérdezzük magunktól: mi van, ha nem jön össze? Semmi! Az ég világon semmi! Ha valamiért nem jön össze, még akkor is gazdagabb lesz az ember némi tapasztalattal a vállalkozói létről, nem beszélve az önismeretről.
Milyen csapdákra hívnád fel a figyelmét a vállalkozó szelleműeknek, amelyeket te –a jelenlegi tudással a hátad mögött – már elkerülnél?
Mindenképp olyan könyvelőt keresnék, aki az első perctől kezdve mellettem áll. Rendkívül ijesztő tud lenni, amikor valaki – aki nem ért az adózáshoz – kézhez kap egy hivatalos papírt, amit nem tud értelmezni. A biztos háttér ebben az esetben (is) rendkívül fontos!
Érdemes lehet azt a gondolatot is már az elején magadévá tenni, hogy nem szabad túl komolyan venni, amit csinálsz. Ha rossz élmény ér, nem kell rögtön világvégét vizionálni, vagy megkérdőjelezni magad, esetlegesen az alkotásaidat. Emellett fontos észben tartani, hogy minden hónap más. Ha kifogtál egy rossz időszakot, utána egészen biztos, hogy jönni fog valami, ami kiránt abból!
Mik a távlati terveid a vállalkozással?
A már említett, kis alkotó közösségtől sok olyan apróságot lestem el tavaly, amelyek engem is előre visznek. (Így például azt, hogy a legtöbben például már most elkezdik a nyári, és a karácsonyi termékek előkészítését.)
Rengeteg ötletem van: ezeket szeretném papírra vetni, hogy egyikről se feledkezzek meg. Először is szeretném felgyorsítani egy-egy kitűző létrehozásának folyamatát. Dolgozom azon, hogy ez minél gördülékenyebb legyen! Nagyon szeretném a már meglévő kitűzőket ruhákon befotózni (a színházban van egy-két darab, amit már kinéztem magamnak erre a célra), illetve olyan videókat felvenni, amelyek pici, apró mozdulatokat jelenítenek meg. Ami a bővítést illeti: egy kedves barátnőmmel szeretnénk táskákkal is kiegészíteni a Kitűződ!? kínálatát. Úgy érzem, ez az az irány, amerre érdemes tovább haladni!
A beszélgetés elején azt mondtad, hogy jellemző rád, hogy ide-odakapsz ahelyett, hogy valamit konzisztensen végig vinnél. Mitől más a Kitűződ!? projekt?
Attól, hogy abban a másodpercben, hogy úgy érzem, besokalltam, mindig jön egy olyan külső inger (mondhatni jel), ami kibillent ebből az állapotból. Legyen szó akár egy divatbemutatón való részvételről, akár egy interjúról... Ezek az igazi megtartó erők!
