Táskakészítéssel építette újjá magát, mára népszerű vállalkozást vezet Kállai Anna
Bár több mint 25 éve foglalkozik alkotással, egy tragédia (is) kellett ahhoz, hogy a tanítást háttérbe helyezve most még inkább a táskáké legyen a főszerep az életében. Kállai Anna számára mára már nem kérdés, hogy a legnemesebbnek tartott anyaggal, a bőrrel kell dolgoznia, de célja mit sem változott: a funkcionalitást szem előtt tartva szeretne örömet okozni a vásárlóinak egyedi táskáival, az alkotómunka mellett viszont a vállalkozói lét kihívásaival is meg kell küzdenie.
A Kállai Design alapítója szerint semmit nem szabad halogatni, hiszen ki tudja, mennyi időnk jut kibontakoztatni a bennünk rejlő potenciált. Anna az alkotói folyamatról, inspirációs forrásairól, fordulópontokról és az újratervezés szükségességéről mesélt.
Hogy indult a Kállai Design útja?
Érettségi után egy ruhaipari technikumban tanultam tovább. Azonnal beleszerettem a varrásba! Már akkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy a ruhákon kívül mit tudnék még alkotni. Mindig is vonzódtam a táskához, legtöbbször igazi kihívás volt, hogy pontosan olyat találjak magamnak, amilyet szerettem volna. Amikor megcsináltam az első táskáimat, gyakran előfordult, hogy egy kávézóban vagy egy fesztiválon odajöttek hozzám, és megvették „rólam”. Konkrétan ki kellett ürítenem a táska tartalmát és már vitték is! (Nevet.)
Amikor a kétezres évek elején egyetemistaként (vizuális nevelőtanárként végeztem, rajzot és grafikát tanítottam sokáig) Pécsett laktam, nyílt egy Csemege nevű, különleges, egyedi kézműves termékeket árusító bolt az Apollo moziban. (Ebben az időszakban még Budapesten is csak a Retrock volt jelen.) A tulajdonos, Oláh Eni megjegyezte, hogy nagyon tetszik neki a táskám, nem szeretnék eladásra szánt termékeket készíteni a boltba? Természetesen igennel válaszoltam, innen kezdett komolyra fordulni a dolog.
Ki és mi inspirált arra, hogy a kreatív önkifejezésnek ezt a formáját válaszd?
Amikor először megláttam a táskámat a boltban, az abszolút fordulópontot jelentett számomra: inspirálónak éltem meg, hogy számomra idegen emberek elkezdték vásárolni a kreációimat, nem mellesleg (egyetemistaként és pályakezdőként) a megkeresett pénz is jó kiegészítésnek bizonyult.
Budapestre felkerülve először a Bejuskába, majd a Paloma Art & Fashion Showroomba kerültem be. Serkentően hatott rám a közeg, hiszen ezeken a helyeken több tervező dolgozott egy helyen. A táskakészítés azonban sokáig csak kedves mellékes volt: főállásban folyamatosan tanítottam. Mindig is ki akartam próbálni, mi lenne, ha csak táskákkal foglalkoznék, de évekig húztam-halasztottam a döntést. Végül egy tragédia ébresztett rá arra, hogy nem szabad várni a „tökéletes” pillanatra: a férjemmel elveszítettük a gyermekünket. Ez a fájdalom sok mindent átírt bennem
, új alapokra kellett helyeznem magam és mindazt, amit addig a világról, a benne elfoglalt helyemről és a jövőmről gondoltam.
A textilművész, aki mintázatokban gondolkodik: Révész Eszter a Dreaming Threads megálmodója
Mennyire befolyásolta ez a veszteség a Kállai Design életét?
Addig is fontos volt számomra a minőség, de abban az időszakban kikristályosodott bennem, hogy amit csinálok, annak tartósnak, időtállónak kell lennie. A bőr nemes jellege lehetőséget ad erre. A fájdalom egyúttal meghozta azt a fajta elmélyülést, amely a valódi alkotómunkához szükséges, az alkotás pedig segített újjáépíteni önmagamat. Megfontoltabbá, tudatosabbá tett és a visszahozta a régi lendületemet.
Hogy látod, mit ad neked mentálisan a kreatív munka?
Kétféle módon történik nálam az alkotás: vagy hirtelen inspirálódom (egy árnyék, egy virág, vagy bármiféle, természet vagy ember alkotta „dolog” képes megihletni), vagy formai problémákon agyalva jutok el a végkifejletig.
Nagyon sokat hajtogatok például: amikor táskát tervezek, abból – bár mindig a síkból indul ki – muszáj 3D-s verziót hajtogatni, hiszen így jövök rá, milyen formát érdemes adni neki ahhoz, hogy beteljesüljön a funkcionalitása. Élvezem, amikor megtalálom azt a közös pontot, ahol összeolvad az elképzelésem és a formavilág, a funkcionalitás. Hiszen a („hajtogatott”) formának alkalmasnak kell lennie a végcélra, ugyanakkor kreatívnak, izgalmasnak is kell lennie. Fontos, hogy amikor egy nő felvesz egy Kállai Design-táskát, úgy érezze, hogy csinosabb, szebb, és hogy a kreációm megkönnyíti az életét. Több szálon fut az alkotói folyamat, de minden lépése egyedi, és rendkívül izgalmas!
Hol tartasz most a vállalkozói létben?
Jelenleg már kizárólag a vállalkozásomon van a fókusz. 2020. március 15-én belevágtam egy önálló boltba a Paloma Fashion&Art térben, de a néhány héten belül elmélyülő koronavírus-járvány miatt egy idő után a webes működésre helyeztem át a fókuszt. Jelenleg a kallaidesign.com webshopban fogadom a megrendeléseket.
Alkotóemberként melyek számodra a vállalkozói lét legnagyobb kihívásai?
Nagyon szeretem azt az állapotot, amelyben jelenleg vagyok, de tény, hogy a vállalkozói létnek megvannak a kihívásai. Néha örülnék, ha képes lennék az osztódásra: nagyon sok mindent magam szeretnék megcsinálni, de mivel az én napjaim is csak 24 órából állnak, nehezen veszem tudomásul, hogy az alkotói percekből kell lecsípnem némi időt, hogy jusson a vállalkozás egyéb részleteire is. A rengeteg feladat szétaprózza az embert, és harcolni kell azért, hogy ez ne menjen a kreativitás, az alkotói munka rovására.
Hogy éled meg a vállalkozásod dinamikus fejlődését, és hogy tudsz lépést tartani ezzel?
Alkalmazotti szférából jövök: anno a tanári fizetésemből raktam félre pénzt, és azokat a tartalékokat meg kellett tanulnom úgy beosztani, hogy a bevételek meghaladják a kiadásokat. Ez egy teljesen más, teljesen új terület és gondolkodásmód, amely eleinte félelmetesnek hatott, de mára inkább izgalmasnak találom. Szerencsére nem nyomasztanak a feladatok, de tény, hogy rá kell szánni az időt és az energiát arra, hogy feltérképezze az ember, hol jár jelenleg ezen az úton, és hogyan tud hosszú távon fenntarthatóan működni.
Mit tanácsolnál azoknak, akik jelenleg épp a saját állom-vállalkozásuk beindításán gondolkodnak?
Bár művészemberként alapvetően spontán és szabadon szeretek működni, a vállalkozáshoz mindenféleképp szükség van egyfajta tudatosságra is. Ha újrakezdhetném, egyértelműen a piaci igények felmérésével kezdeném: attól, hogy én bele vagyok szerelmesedve egy anyagba, egy formába vagy színbe, még nem biztos, hogy az találkozik a vásárlói igényekkel!
Azt gondolom, sokszor visszatartó erővel bír, vajon mit fognak gondolni mások, ha megkérdezem őket arról, nyitottak lennének-e az ötleteimre! Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy a legtöbbször pozitívan csalódtam: az emberek nyitottak az újdonságokra, és végtelenül segítőkészek tudnak lenni.
Ha valaki már rálépett erre az útra, érdemes azt is magáévá tenni, hogy eleinte hiába gondolja azt, hogy mindenhez (is) ért, ez egyáltalán nincs így: meg kell tanulni delegálni azokat a feladatokat, amelyeket mások – szakértők – ezerszer jobban képesek megoldani. Kiadni a munkát a kézből nem szégyen, sőt, bátorságra és nagy fokú önismeretre vall, ha valaki vállalkozóként eljut erre a pontra.
Az ókori görög mitológiából merít ihletet a fiatal ötvös mester, Atyafi Petra
Milyen számodra a tökéletes megrendelő?
Ha tíz évvel ezelőtt kérdezted volna tőlem ugyanezt, azt válaszoltam volna, hogy azt élvezem leginkább, ha a megrendelővel együtt összedugjuk a fejünket és megalkothatom neki azt, amit kitaláltunk. Bár továbbra is szeretem ezt a részt (mindig nagyon feldob, amikor visszatérő vásárlókkal találkozom, mert azt mutatja, hogy sikerült jól eltalálni azt, ami nekik tetszik és ezért örömmel viselik), ma szeretem úgy megtervezni és elkészíteni, hogy aki meglátja, egyből azt mondja, pontosan ilyet szeretnék! Táskatervezőként az a feladatom, hogy örömet okozzak az embereknek, és hogy olyan táskát készítsek, amellyel jól érzik magukat.
Mik a távlati terveid a vállalkozással?
Jelenleg inspirációs időszakban vagyok: épp készítem elő a következő kollekciómat, amelyet a spanyol kultúra ihletett, egyúttal zajlik a weboldalam átstrukturálása is. Készül a webshop angol és spanyol nyelvű változata, kinyitva ezzel a rendelés lehetőségét a külföldi vásárlók felé és érkeznek termékújdonságok is.
Ami a vállalkozást illeti, jelenleg a stabilizáláson és a fejlődésen van a fókusz. Úgy érzem, fél lábbal már sikerült rálépnem a következő mérföldkőre, de idén szeretném mindkét lábam megvetni ezen a szinten.
