A kétgyermekes édesanya horgolt táskáira már Ördög Nóra is felfigyelt, és ez még csak a kezdet
Szerénység és alázat. Ezzel a két szóval jellemezhetnénk Légrádiné Bodó Évát, az Evees Design ötletgazdáját, tulajdonosát. Éva egy betegség miatt nyúlt vissza kedvenc, gyermekkori elfoglaltságához, a horgoláshoz: táskái mára a Nekem A Balaton Nánásiék (Csücsök) polcain is megtalálhatók. Hogyan indult az Evees Design útja, és hogyan tud Éva lépést tartani a dinamikusan fejlődő vállalkozással? Interjú.
Légrádiné Bodó Éva filozófiája szerint nincs két egyforma nő, így nincs két egyforma táska sem. Közte és a vásárlói között a munkafolyamat során megmagyarázhatatlan kémia alakul ki: együtt találják ki a vevő ízléséhez tökéletesen passzoló darabot. Így lesz minden táska egyedi és megismételhetetlen. Akárcsak Éva, maga.
Hogy indult az Evees Design útja? Ki és mi inspirált arra, hogy a kreatív önkifejezésnek ezt a formáját válaszd?
A kézművesség mindig is közel állt hozzám: gyermekkoromban tanultam meg horgolni. Azóta észrevehető, hogy az életem egy-egy nagyobb horderejű fordulópontján (például, amikor megszületett az idősebb fiam és gyesen voltam vagy amikor 2021-ben megbetegedtem és pár hónapra kényszerpihenőn voltam) visszanyúltam ehhez a tevékenységhez.
Mivel a betegségem nem tette lehetővé tovább a futást (előtte napi szinten mozogtam), olyan, stresszlevezető tevékenységet kerestem, ami kielégít és boldoggá tesz. Imádom a táskákat (na meg persze a cipőket), és úgy döntöttem, horgolok magamnak egy táskát. Már önmagában a munkafolyamat is örömmel töltött el: amikor keresgéltem hozzá a megfelelő fonalat, a tökéletes mintát...
Amikor kész lett a táska, elmentem vele a kozmetikushoz, aki szinte leszedte rólam, mondván: neki is kell egy ilyen. Miután ajándékba csináltam neki egy táskát, és elment vele a falu napra, azzal tért vissza hozzám, hogy három táskát szeretne rendelni, ha lehet: egyik pillanatról a másikra kezdte el kinőni magát a történet. Létrehoztam a vállalkozást, ezzel egyidőben pedig az Evees Design közösségimédia-felületeit.
Hogy látod, mit ad neked mentálisan a horgolás, a kreatív munka?
Főállásban egy bankban dolgozom, ezért talán mindenki számára érthető, ha azt mondom: a horgolás teljesen más, mint az alapvető végzettségem, mondhatni az agyam más szegletét mozgatja meg. Hálás dolog, hogy a horgolás által le tudom vezetni a mindennapi stresszt, egyúttal megtaláltam a kreatív önkifejezés egy olyan formáját, amely engem is és a vásárlót is boldoggá teszi.
Mi, nők olyan sokfélék vagyunk, és ez a tény önmagában olyan szép, hogy az a filozófiám: nincs két egyforma nő, nincs két egyforma táska. (Maga a név is innen származik: amikor a boltban meglátok egy nekem tetsző darabot, gyakran szoktam mondani, hogy „Ez nagyon Évis!” Így lett Evees Design a vállalkozás neve.)
Nálam mindenki megtalálhatja a neki megfelelő fazont és színkombinációt. Tudni kell ugyanis, hogy az Evees Design-nál minden táska egyedi, nincs két egyforma darab. Folyamatosan keresem az új mintákat, fonalakat, színeket és bőr-fonál kombinációkat. A táskák teljes mértékben magyar termékek: a fonalat és a bőröket is hazai kisvállalkozóktól szerzem be. Számomra nemcsak egy jól hangzó szókapcsolat az, hogy magyar termék: fontosnak tartom, hogy mindent itthonról szerezzek be. Úgy érzem, a táskáimnak nemcsak ezáltal van extra értékük, hanem amiatt is, hogy minden vásárlóval egyénileg egyeztetem az igényeit. Előfordul, hogy teljesen új fazonok jönnek létre egy-egy együttműködés alkalmával!
A végletekig fel tud tölteni, amikor kialakul egyfajta kreatív „kémia” a vásárlóval, aki – amikor meglátja a kész terméket – köszönetet mond azért, mert megvalósítottam az elképzeléseit. A mai napig tudok pityeregni azokon a szép üzeneteken, amelyekben elismerik a munkámat!
Hol tartasz most a vállalkozói létben? Hogy éled meg a vállalkozásod dinamikus fejlődését, és hogy tudsz lépést tartani ezzel?
Nehezen! Mérleg csillagjegyű vagyok, folyamatosan mérlegelek, nehezen lépek, főképp előre. (Nevet.) Nehéz feldolgozni a gyakran érzékelhető irigységet magam körül: sokan vannak, akik ferde szemmel néznek rám azért, mert ezt a szerelmprojektet dédelgetem a főállásom mellett. Emellett persze folyamatosan „matekozok”, hogyan tudnám fejleszteni a vállalkozást és magamat. Ördög Nóri támogatása rengeteget jelent: hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy már több, mint egy éve a Csücsök polcain lehetnek a termékeim!
Hogy kerültél kapcsolatba Ördög Nórával?
Egy nap nagyon fáradtan jöttem haza a munkából. Készítettem magamnak egy kávét, leültem és megnyitottam a Facebookot. Felugrott Nóriék videója, amelyben kihirdették, hogy csinálnak egy kis színpadot a "Csücsök csücskében", ahová helyi fellépőket, műsorokat vártak. Ugyanakkor, a színpad mellett két hetente kézműves vásárt is szerveznének szintúgy helyi kézműveseknek. Emlékszem, azt gondoltam magamban: bár nem vagyok helyi, egy életem, egy halálom, írok egy e-mailt. Két hét múlva felvették velem a kapcsolatot, hogy én lehetek a "horgolt" a kézműves vásáron.
Vicces, mert amikor először bevittük a táskákat az üzletbe, Nóriék üzletvezetője azonnal rendelt magának egyet, mondván: „Úristen, ezek sokkal szebbek, mint a képeken!” Ez nagyon jól esett a lelkemnek! Ugyanez aztán Nórival is megismétlődött, aki teljesen odáig volt a táskákért. Szinte egyik pillanatról a másikra hosszú távú együttműködést kezdeményeztek velem!
Rendkívül büszke vagyok rá, hogy a táska minősége mindenféle protekció nélkül elegendő volt arra, hogy „megüsse a lécet”, sőt, át is ugorja azt. Nóri a mai napig rendkívül támogat (iszonyú hálás vagyok neki ezért), és folyamatosan kapom tőle a megerősítéseket, mint hogy „Évi, higgy magadban!” Az önbizalmamnak még bőven van hova fejlődnie! (Nevet.)
Hogy tudod összeegyeztetni a főállást, a szerelem projektet, a családanya és a feleség szerepet?
Nehezen! Vallom: egy női vállalkozónak mindig nehezebb,
mert ezer dolog van a szerelemprojekt mellett. Őrült időmenedzsmentet igényel, hogy minden szerepben helyt tudjak állni: hogy el tudjak menni a fiammal a nyílt napokra (továbbtanulás előtt állt), hogy vezessem a háztartást, mindeközben megálljam a helyem mindkét munkakörben.
Nem egyszerű, amikor vasárnap a fiúk elmennek csónakázni az apjukkal (aki végre szabadnapos), nekem viszont vissza kell utasítanom, mert megígértem valakinek, hogy hétfőre már a kezében tarthatja a táskát. A másik oldalon sokat segítenek nekem azzal, hogy „tolerálják” a szenvedélyem. Valószínűleg érzik rajtam, hogy megtaláltam azt az önkifejezési formát, ami boldoggá tesz. Lényegében minden táskában benne van szívem-lelkem.
Mik a távlati terveid a vállalkozással?
Fogós kérdés! Szuper lenne csak a kézművességgel foglalkozni, de be kell látni, hogy ennek fizikai korlátjai (is) vannak. (Sokan kérdezik tőlem, hogy „nem kaptál még ínhüvely gyulladást?” Jelentem: még nem!) Mérleg lévén folyamatosan mérlegelek, hogy alakíthatnám úgy az életem, és a szerelemprojektem, hogy az a legjobb legyen nemcsak nekem, hanem a családomnak, a családi életemnek is. Bízom benne, hogy előbb-utóbb megtalálom magamban az erőt, hogy tovább fejlődjek. Én is és a vállalkozásom is.