Attól, hogy nagyon szépen csillog a márkajelzés, még senkinek nem lesz jobb az önértékelése
Mindenkinek megvan a maga oka arra, miért vesz hamisítványokat. Valaki többnek szeretne tűnni, mint ami; más a legfelsőbb elit köreibe szeretne ezzel bekerülni és felmászni a társadalmi ranglétrán. Olyan is akad, akinek csak maga a táska vonzó, de nem engedheti meg magának a több milliós kiadásokat, ezért inkább egy másolat mellett dönt.
De olyan is van, aki bele sem gondol, mit csinál, egyszerűen megveszi a replikát és kész. Egy azonban biztos: nemcsak a forgalmazásuk, a hamisítványok vásárlása is bűncselekmény. A jelenlegi helyzet viszont azt mutatja, hogy a másolatok egy ideig biztosan nem tűnnek el a piacról, sőt, ez az illegális biznisz talán most az egyik legjövedelmezőbb tiltott gazdasági ágazat.
A hamisítványok vásárlása nem más, mint egótuning
A replikákra már évtizedek óta hatalmas a kereslet, a pandémia óta bekövetkezett gazdasági válságban pedig nagyobbra nőtt a hamis másolatok iránti érdeklődés, mint valaha. Erre csak még jobban ráerősít az, hogy a mostani Z generációsok kifejezetten menő dolognak tartják a hamisítványok vásárlását: a University of London kutatása szerint a TikTok felhasználói például szabályosan bemutatják, milyen kamu árucikkeket sikerült beszerezniük és hol, mennyi áron és milyen minőségben.
Mindezek ellenére nem szabad, hogy beszippantson ez a trend, mert akármennyire is számít menőnek a fiatalabbak körében ez a dolog, azt fontos tudni, hogy hamisítványokat vásárolni nagyon nem helyes. Ezt a luxus kiskereskedelemben dolgozó Czigány Johanna is így gondolja, aki nap, mint nap találkozik olyan vásárlókkal, akik az eredeti táskákat és a hamisítványokat kombinálják, váltogatják egyik napról a másikra.
„A hamisítványokat nem éri megvenni. Felesleges kiadásnak tartom őket. Ha én luxusterméket szeretnék vásárolni, akkor szeretnék a minőségért és az értékért is fizetni és szeretném átélni az ehhez társuló kiszolgálást is. Tudom, hogy ezt jóval nehezebb és jóval több idő elérni, de én még így is egy eredeti termék megvásárlása mellett tenném le a voksom. Úgy kell rá tekinteni, mint egy célra, egy álomra, egy jól megérdemelt vásárlása, és nem úgy, mint egy egotuningra, ami lehet, hogy két szezon után tönkre is megy.
Arról nem is beszélve, hogy a hamisítványok vásárlása illegális. Ellenőrizetlen és titkos körülmények között történik a gyártásuk, amiről lehet jobb, nem is tudni! – mondja a szakértő, aki szintén tapasztalja, hogy elképesztően nagy a kereslet a hamisítványokra. De ez vajon mindig így lesz? „Amíg ekkora pénzmozgás áll a hamisítványokból származó iparág mögött, addig elég nehéz elképzelni ennek a visszaesését. Illetve azt se felejtsük el, hogy a luxusiparban jelen lévő márkák folyamatosan drágulnak.
A Chanel táskák vételára például évi 6-8%-ot emelkedik, ami miatt még nehezebb azok beszerzése. Ezáltal az irántuk lévő birtoklási vágy is csak nő, ami a replika piac terjedését is tovább segíti elő” – mondja a szakértő.
A közösségi média is a luxust közvetíti
Az elmondottakból azt következtethetjük, hogy igazából a birtoklási vágy az, ami az egész replika-biznisz mozgatórugója. Nem is feltétlenül az, hogy a divatvilágban mi most a trendi vagy éppen a népszerű, hanem egyszerűen az, hogy megtetszik az az elérhetetlen világ, az a luxuskategória és az az életvitel, amit egy márkajelzéses, logós replika táska könnyen tud közvetíteni a külvilág felé.
Dizájner kollaborációk – miért akarnak a divatházak egy szeletet a fast fashionból?
„Tapasztalatom szerint az emberek alapvetően kötődnek azokhoz márkákhoz, amelyek erős szimbólumokként működnek. A luxusmárkák pedig azt az életszínvonalat képviselik, amire nagyon sokan vágynak: az anyagi függetlenségre, az ebből adódó szabadságra, státuszra, a társadalom felső 10%-hoz való tartozásra.
A replikát vásárlók így sokszor nem is az adott darabhoz kötődnek, sokkal inkább a márkajelzéshez és annak a reményéhez, hogy azzá válik, amit megvesz."– mondja Baranyi Dorka pszichológus, aki szerint azért nőtt meg annyira az utóbbi pár évben a Prada, a Dior, a Jacquemus és a Miu Miu replika táskáira való igény, mert jobban a szem előtt van annak az elérhetetlen, luxus világnak a látványa, ami az emberek többségének örökké csak álom marad.
„Úgy gondolom, hogy 10-20 évvel ezelőtt jóval kevesebb inger érte az az embereket. Nem volt ilyen széles lehetőség az öltözködésre, az önkifejezésre és persze, nem volt ennyi reklám, influencer, internet és trend sem. Kevésbé lehetett belelátni a nagyon gazdag emberek életébe, ruhatárába” – állítja a pszichológus, aki szerint ez most már teljesen más, mert mindent látni lehet a hírességek életében.
„A közösségi médiában ma már pillanatok alatt lehet szembesülni a korábban elképzelhetetlen luxussal, ezért teljesen természetes, hogy annak látványa beindítja az emberek nyomógombját. Felmerülhet bennük, hogy ők miért nem élnek így? Nekik miért nem ez jutott? Düh és agresszió, vagy éppen szomorúság, csalódottság és kilátástalanság lehet úrrá rajtuk” – mondja a pszichológus, amire az olcsó(bb) hamisítványok kiváló megoldásokat, kiskapukat kínálnak.
Jellemző, hogy minél nagyobb provokáció éri az embereket, annál jobban lázadnak a rendszer ellen, a replikák vásárlása pedig egy könnyű és elérhető utat biztosít arra, hogy valamennyire azok is az exkluzív, elit életmód részesei legyenek, akiknek erre semmi esélyük. Még akkor is, ha csak egy hamisítványról szól. Mert hiába szól a másolat a külsőségekről, a hamis álarc így is fenntartható – igaz, a dühöt, az önértékelést és az érzett igazságtalanságot nem teszi rendbe.
Szebb, jobb, kívánatosabb
Egy hamisított táska nem tudja ugyanazt adni egy önértékeléssel küzdő embernek, mint egy normál, hétköznapi márkától származó darab. Mert bár Czigány Johanna szerint funkciójában egyik sem tér el a másiktól, a márkajelzésért és a presztízsért fizetni kell. „Egy dizájner táskánál nemcsak magát a táskát fizetik meg az emberek, hanem az azzal járó életérzést, egy magasabb körbe való tartozást is. A tapasztalatom szerint igazából erre vágynak a hamisítványokat vásárlók” – mondja a divatmenedzser szakértő, amivel Baranyi Dorka pszichológus is egyetért.
„Minden attól függ, hogy hányadán állnak a hamisítványt vásárlók a saját önértékelésükkel. Sokan csak azért vesznek ilyen termékeket, mert csökkent értékűnek érzik magukat és az elismerést akarják hajszolni; belül viszont pontosan tudják, hogy a termék nem az eredeti. Így sokan csak azért hordják őket, hogy mások szemében elfogadhatóbbak, kívánatosabbak, szerethetőbbek, értékesebbek legyenek” – mondja a pszichológus szakértő, aki szerint egy hamisítványtól csak ideig-óráig lehet boldogságot várni, hosszútávon azonban nem tölti be a hiányzó űrt az önbecsülés falán.
„Attól, hogy nagyon szépen csillog a márkajelzés, még senkinek nem lesz jobb az önértékelése. Sem a saját magához lévő viszonya, sem a szorongása, sem a párkapcsolata, sem az élete, tehát semmi sem! Egy márkajelzés (akár hamisítvány, akár nem) önmagában nem tud helyre rakni semmit az életben. Ezt lenne fontos felismerni” – mondja a pszichológus szakértő, aki szerint a luxusmárkák birtoklása iránt érzett vágy megszűnhet akkor, ha az egyén életében keletkezett űr, hiányérzet betöltésre kerül.
Ez lehet egy új munka, egy új barátság, egy új hobbi, egy új szerelem, vagy igazából bármi más, ami ahhoz segít, hogy minél teljesebb és boldogabb legyen az ember. Ebben az esetben pedig még az is lehet, hogy a hamisítványok utáni vágyakozás is megszűnik, mert átértékelődnek a kapcsolatok, változik a prioritás és felismerésre kerül, mi a fontos az életben. „Ha átrendeződik az értékességgel kapcsolatos fogalom, akkor rájövünk, hogy végső soron mindegy a logó és a márkajelzés, csak egy tárgyról van szó. Az pedig pár szezon után úgyis szétfoszlik majd.”