előfizetésem
Hírlevél
Ruha, mint festővászon, divattervező, mint festőművész? A csodálatos végeredmény garantált
A divat és képzőművészet összekapcsolódásának számtalan megnyilvánulási formáját ismerjük: a legklasszikusabb, legismertebb és legegyenesebb formája a képzőművészeti alkotások által inspirált divatkollekciók jelensége.
Az egyenlet egyszerű: ismert egy magasművészeti remekmű (általában festmény), amelyet a tervezők olykor asszociatív gondolati fázisok nélkül egy couture vagy éppen ready-to-wear öltözék textíliájába integrálnak.
Ugyan az inspiráció megfejtése nem okoz különösebb fejtörést, a végeredmény kétségkívül látványos, a lelkes néző pedig édes elégedettséget érez, amiért felismerte a ruhán látható műalkotást.
Természetesen az említett műfaj nem összetévesztendő a replikákkal, szuvenírekkel és a bazári áruval, de egy hommage-nál jogosan várunk valamilyen izgalmas absztrahálást. De vajon mi a különbség a tényleges kapcsolódás és kapcsolódni akarás között? Mikor működik hitelesen ez a folyamat? Szubjektív válogatásunkban a műfaj legkiemelkedőbb példáit elemezzük két világhírű divatház repertoárjából.
Amikor a divat és a popkultúra találkozik - Múzsák, akik újraírják a divat szabályait
Dolce & Gabbana x Christie’s (2018)
A 2018 decemberében megrendezett Dolce & Gabbana: ’Alta Moda’ bemutató darabjai éppen olyanok, amilyennek elképzeljük a képzőművészet-inspirálta divattervezést – persze a legmagasabb minőségben kivitelezve.
A divatház maximalista kompozícióit ismerve abszolút indokolt a reneszánsz koncepció – a hímzett, arannyal díszített, gyöngyöktől roskadozó ruhaköltemények az őket díszítő Raffaello: Madonna del Prato-ja vagy Francesco Botticini Madonna és a Gyermek két angyallal című festménye nélkül is műalkotásnak minősíthetőek.
A bemutató olyan sikeresnek bizonyult, hogy a londoni Christie’s az „Art Adorned” című tárlaton installálta Domenico Dolce és Stefano Gabbana kreálmányait, méghozzá a ruhákon szereplő olajfestmények eredeti példányai mellett. A kollekcióban grandiózus, míves fejdíszek, kézzel festett szoknyák, valamint lélegzetelállító virágokkal és gyümölcsökkel díszített drágaköves ékszerek sorakoznak, amelyek változatos módszerekkel a festményeken látható motívumkincsre reflektálnak.
Az installálási koncepció olyannyira magától értetődő, hogy a kiállítás kurátora, a „Régi Mesterek” osztály vezetője, Sandra Romito azt mondta,
a tárlat tulajdonképpen önmagát rendezte be.
