„Az emberi kapcsolatok alapja a szeretet, az egymás felé fordulás” - interjú Harcos Andreával, a Love Lamp alapítójával
Mit csinál egy végtelenül kreatív és erőteljes nő, akinek még a neve is jelzi, hogy ő aztán tényleg sosem adja fel? Megalkotja az első fény installációját, s ezzel meg is alakult a Love Lamp vállalkozás.
Nem csodálkozom, ha még nem hallottál fényszobrászokról: mert nagyon-nagyon kevés van belőlük. Annyira ritka, hogy valaki ezzel a művészeti ággal foglalkozzon, hogy amikor Harcos Andrea megálmodta az első Love Lampet, kiderült, hogy ilyet még sose csinált senki, nem is létezik. A beszélgetésünk végére megtanulom, hogy vele csak így történnek a dolgok: valahogy minden jól sül el.
Ezt az örömteli, teljes létet ő az önismereti útjával, és megoldás centrikus szemléletével magyarázza, majd hozzáteszi, természetesen az ő életében is vannak nehézségek és történnek tragédiák. Mielőtt megtalálta valódi hivatását, éjszakába nyúló televíziós, majd filmprodukciós munkák követték egymást, és elérkezett a pont, amikor zsigeri szinten megérezte, hogy szüksége van valamire, amivel visszanyerheti saját magát és a nőiességét, ami kimozdítja ebből a fullasztó hajtásból. Valamire, ami fényt ad.
A munka-magánélet egyensúlya kemény munka, de kialakítható - beszélgetés dr. Deli-Gray Zsuzsával
Miután égen-földön hiába kereste a megálmodott installációt, inkább „suftnituning” szerűen elkészítette magának. A 01-es számú Love Lampet a szerelem, a bensőséges kapcsolat és a női kiteljesedés inspirálta. Megbeszélték az akkori férjével, hogy ha három hónap alatt elad egyetlen lámpát is, akkor otthagyhatja produkciós cégüket és főállásban alkotni fog. Az egy lámpából tizenöt lett, és ezzel elkezdődött a ma már világhírű Love Lamp sikersztorija.
Hogyan zajlik a fényszobrok tervezése?
Az első és legfontosabb, hogy teljesen ráhangolódom a megrendelőmre, ha tudok, elmegyek az otthonába és igyekszem minden impulzust magamba szippantani. Ezután, amikor leülepedett bennem minden, elkezdek rajzolni, és van, hogy úgymond megálmodom a mintákat. Ez nálam egy nagyon erős lelki folyamat, amit egyszerűen nem lehet siettetni, csak érzésből tudom csinálni. A több tucat elkészült kép után egyetlenegyszer volt, hogy kértek apró változtatást, de amúgy mindig pont eltalálom, mire vágynak a megrendelők.
Soha nem tudom megunni a munkát, minden alkotásomnak megadom a kellő időt és figyelmet. Máshogyan ezt nem tudnám csinálni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy mindig csodálatos emberek találnak meg a megrendeléseikkel.
Milyen érzés, hogy valami ennyire személyeset készítesz, amihez ennyire sok érzelem fűz?
Az elején nagyon nehéz volt elengedni, a mai napig komoly érzelmi kötődés alakul ki köztem és az emberek, illetve a fényszobrok között is. Kicsit úgy éreztem, mintha a gyerekemet kéne elengednem, de végül sikerült átalakítanom ezt az érzést, és ma már inkább örülök, hogy a megrendelők elégedettek és örülnek az alkotásaimnak.
