Pécz Tekla: A fenntartható divat és a 3D technológia úttörője
Ma már nem lehet elképzelni a divatipart technológiai innovációk nélkül. Pécz Tekla olyan tervező, aki a 3D technológia és a fenntarthatóság ötvözésével új utakat keres a ruhatervezésben.
A METU-n szerzett tudása és a Daalarna műhelyben töltött évei után a digitális térbe lépve igyekszik csökkenteni a fizikai prototípusok mennyiségét, miközben a divatipar megreformálásán dolgozik az EVELINFINK márkánál.
Hogyan alakult ki benned a divat iránti szenvedély, és milyen képzéseken, iskolákban szerezted meg a szakmai tudásodat?
Gimnázium után nem igazán volt ötletem, hogy merre induljak el az életben. Ebben az időszakban egy barátnőm pont elkezdett egy OKJ-s stílus- és divattervező képzést, és az ő hatására kezdtem el én is ruhákkal foglalkozni.
A képzés után a Daalarnánál helyezkedtem el, majd az ott töltött idő alatt fogalmazódott meg bennem, hogy egyetemi szinten foglalkozzak a művészettel és a dizájnnal. Benes Anita (a Daalarna tulajdonosa és tervezője) nagyon támogatóan állt a döntésemhez, és végül felvételiztem a Budapesti Metropolitan Egyetem Divat- és textiltervező szakjára.
Milyen hatással volt rád a METU-n szerzett oktatás, hogyan befolyásolta a karrieredet?
Nagyon sok irányzatát kipróbáltam a ruhatervezésnek és a divatnak, valamint új technológiákkal is kísérletezhettem, mint például a lézervágás. Az egyetemi projektjeimmel pedig számos hazai és nemzetközi kiállításon és pályázaton vettem részt sikeresen, így összességében kamatoztatni tudom az ott megszerzett tudásomat.
Az ősz gyarmatosítása: hogyan hódította meg a világot a pumpkin spice?
Mi inspirált arra, hogy a virtuális divattervezés felé fordulj?
Nagyon szeretek új dolgokat tanulni, folyamatosan bővíteni az ismereteimet és eszköztáraimat. Projektjeim és munkáim során egy visszatérő „probléma” volt a kész alkotást megelőző rengeteg prototípus elkészítése. Erre szerettem volna egy megoldást kifejleszteni, hogy csökkenteni tudjam a prototípusokba fektetett energiát, költségeket, valamint textilmennyiséget.
Igazából a tervezési folyamat nem nagyon különbözik a hagyományos divattervezéstől. A koncepcióalkotás, kutatás, majd az ezekből következő forma- és anyagválasztások ugyanolyan fontosak mind a tradicionális, mind pedig a virtuális tervezés területén. A 3D program eredetileg csak egy eszköz, ami a divatipar fejlődését szolgálja. Az, hogy jelenleg kialakulóban van az eszköz által egy teljesen új kategóriája a divatnak, már egy másik téma.
Hogyan látod, a virtuális divat mennyire fogja átformálni az ipart a következő években?
Valójában már nem lehet tervezői álláshirdetést találni anélkül, hogy a 3D tervezés ne szerepelne az elvárások között. Tehát, mint eszköz, már teljesen ipari sztenderdként hivatkozhatunk a vezető 3D ruhaipari szoftverekre. Továbbá kialakulóban van a teljesen virtuális divatipar is. Ez sem teljesen újkeletű, hiszen a videójátékiparban már sok éve jelen vannak a megvásárolható egyedi kinézetek, amelyek egyfajta virtualizálása az öltözködésnek.
Jelenleg több cég is foglalkozik az AR (kiterjesztett valóság) technológia és a divat kapcsolatával (DressX, Fabricant, Zero10). Azt gondolom, hogy több kategóriába sorolhatók az AR öltözékek. Egyrészt nagyon jó marketingelem válhat belőle, akár egy social media kampány során, vagy AR tükrök alkalmazásával. Képzeljük csak el, hogy az üzletek kirakata előtt elsétálva láthatjuk magunkat a reklámozni kívánt termékekben.
Továbbá az AR technológia csökkentheti az olyan vásárlásokat, amelyek kifejezetten csak egy szezon trendjére fókuszálnak. Ebben az esetben arra érdemes gondolni, amikor valaki csak egy-egy outfit poszt miatt vásárol új ruhákat. Az AR jelentősen csökkentheti ezt a fajta fogyasztói metódust, ha egy kattintásra más ruhába öltöztethetjük magunkat. Végül pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy akár szórakoztató jellegűek is lehetnek ezek a digitális termékek.
Mit gondolsz, mennyire függ össze a fenntarthatóság a virtuális divattervezéssel?
Ahogy már korábban említettem, a digitális tervezés és a virtuális prototípusok jelentősen csökkenthetik a felesleges textilhulladékot, az AR pedig az egyszerhasználatos vásárlási szokások megváltoztatásában játszhat szerepet.
Ha fizikai, kézzel fogható irányból közelítjük meg a virtualitás és a fenntarthatóság kapcsolatát, akkor valóban egy fenntarthatóbb divatirányzatról beszélhetünk. Illetve még idesorolnám, hogy a munkafolyamatok digitalizálása az emberi jólét fenntartásában is megjelenik, hiszen ezáltal delokalizálhatunk bizonyos munkaköröket, munkafolyamatokat.
Véleményem szerint ez nagyon nagy előrelépés egy olyan iparágban, ahol eddig elképzelhetetlennek tűnt a home office lehetősége, hiszen minden feladatkör műhelyhez kötött volt. Mára teljesen normálissá vált, hogy hibrid munkavégzést alkalmaznak a cégek. Ez pedig szerintem sokban hozzátesz a work-life balance eléréséhez.
Milyen irányba szeretnéd fejleszteni a munkádat ezen a területen?
Mesterdiplomám kutatási témája az ember és a technológia kapcsolata. A kutatás által inspirált kollekcióm tartalmaz virtuálisan felvehető kiegészítőket, amelyekkel a fizikai és a digitális létünk összefonódását fejezem ki. Jelenleg főként a kutatási része érdekel a témának, főleg szociológiai szempontból. Észre sem vesszük, hogy a technológia milyen nagy mértékben hat a kommunikációnkra és a szocializálódásunkra.
Az internetes gyors üzenetváltás korában megszűntek a teljes, egész mondatokat tartalmazó üzenetek, csupán gondolatfoszlányokat osztunk meg a fogadó féllel. Ebben az a hatalmas probléma, hogy megszűnik a komplex szövegalkotási képességünk, nem fogjuk tudni kifejezni a gondolatainkat, hanem folyamatosan azt várjuk el, hogy majd a fogadó fél összerakja az üzenetet.
Az információtechnológia korszakában megjelent a „számszerűsített én” fogalma. Ez annyit jelent, hogy folyamatosan monitorozzuk élettani adatainkat, hogy a legoptimálisabban tudjunk működni. Hozzátenném, nagyon hasznos tud lenni ezeknek az adatoknak a megléte, de ettől függetlenül itt mégiscsak az történik, hogy a technológia elkezdte mechanizálni az embert. Visszakanyarodva a kérdéshez, az elméleti rész mellett természetesen szívesen fejleszteném technikai tudásomat is az AR, vagy akár a textúrázás területén is.
Hogyan látod a jövőt: a virtuális és a fizikai divat közötti határok mennyire mosódhatnak el?
A virtuális divat sosem fogja kiváltani a fizikai társát. Szerintem esetleg az lehetséges, hogy ki fogja egészíteni a hagyományos ruhatárunkat egy virtuális gardrób is. Hiszen már most egy hibrid társadalomban élünk, tehát lehetséges, hogy ez előbb-utóbb az öltözködésben is megjelenik majd, akár már az alfa generációnál.
Jelenleg Fink Evelinnél dolgozol – hogyan segít ez a tapasztalat a saját szakmai fejlődésedben? Milyen terveid vannak a jövőben?
Evelinnél nagyon sokszínű a feladatköröm, így több területen is tudok tapasztalatot szerezni, mint például nyomott mintatervezés, grafikai elemek készítése, fotózások koordinálása, vagy akár egy saját márka működtetésének folyamata. Ez azért nagyon hasznos, mert így én magam is ráébredek arra, hogy mi az, amivel szívesebben foglalkozom, ezáltal pedig sokkal koncentráltabban tudom alakítani saját magam fejlődését és a szakmai irányvonalamat.
Legutóbb a Serbia Fashion Week-en mutattuk be az új kollekciót. Ez idő alatt körvonalazódott bennem, hogy a jövőben szeretnék nemzetközi környezetben dolgozni. Az, hogy ez a tervezés, a kommunikáció vagy esetleg projektmenedzselés területén fog-e megtörténni, még a jövő zenéje.