A trashion-mozgalom nyomában - A hulladék lenne a divatvilág megmentője?
A jövő tervezői számára már természetes a környezettudatosság és a kevesebb több szemlélet. Mutatjuk, miben mások a trashion mozgalom úttörői!
A divattervezők új generációja alternatív módon közelíti meg a divatot, már nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy minden szezonban új kollekcióval rukkoljanak elő, ehelyett olyan globális társadalmi problémákra helyezik a hangsúlyt, mint a túlfogyasztás, a tárgyfetisizmus, vagy a világot ellepő szemét.
A XXI. század elhozta a trashion fogalmát, azaz a hulladékból készült divatot, ami alatt azokat az egyéni dizájn ruhadarabokat és kiegészítőket értjük, amelyek kidobott, mások által felesleges szemétnek mondott anyagokból készülnek.
Mi köze a kendernek a fenntarthatósághoz?
Egyre tudatosabbak vagyunk
Az ökodivat nem újkeletű dolog, 1990-ben Anna Wizer amerikai képzőművész már készített használt mosóporos és üdítős dobozokból vagy régi olajoskannákból táskákat, ékszereket. Az évek során azonban egyre sürgetőbbé vált a fenntarthatóság kérdése, a vásárlók és velük együtt a tervezők is egyre tudatosabbak lettek - átlátták, hogy milyen rossz színben tünteti fel a a divatot, ha az egyik legszennyezőbb ágazatok között emlegetik.
A trashion mozgalom egyik éllovasa a francia Marine Serre, aki a luxusiparban tett innovációival elnyerte az LVMH nagydíját, kollekcióinak minimum ötven százaléka mindig újrahasznosított textilekből áll. Virginie Ducatillon a divatházak és beszállítóik raktárkészletének mélyén szunnyadó csúcskategóriás maradék bőr anyagokat kutatja fel, és megfizethető áron biztosítja azt a környezettudatos tervezők számára.
A New York-i székhelyű Emily Bode régi textilekből készíti férfi kollekcióit, de előfordult már, hogy plüssállatot alakított át papuccsá. „Számomra teljesen természetes, ha a kézi szövésű anyagoknak új életet adunk. Manapság a márkák marketing stratégiáiban felkapottak az olyan varázsszavak, mint a fenntarthatóság vagy az újrahasznosítás, de sajnos ezek egy része nem több üzleti fogásnál” – jegyzi meg a neves Parsons divatiskolában végzett Bode, akit az Amerikai Divattanács 2019-ben díjazott, mint feltörekvő tehetséget.
Élet hulladék nélkül
Magyarországon Ferencz Borbála kísérletezik second hand ruhák újragondolásával, amelyeket különleges patchwork technikával helyez új kontextusba. Vetlényi Alma hulladék nélküli ruházat előállítását tűzte ki célul, dolgozik az úgynevezett draping technikával, de gyakran előfordul, hogy a klasszikus szabásminta-szerkesztésből fennmaradó hulladékot használja fel egy másik ruhadarabhoz. A gyártási folyamatok során valóban sokkoló mennyiségű anyag kerül a szemétbe.
A The New York Times szerint több olyan ismert márka is van, aki csak az anyag negyvenhét százalékát használja fel, a maradék ötvenhárom százalékot pedig egyszerűen eldobja. Az anyagdömpinget kívánja orvosolni a Fab Scrap, akik a leselejtezett anyagokat gyűjtik be a helyi vállalkozásoktól és a kreatív közösségek rendelkezésére bocsájtják újrafelhasználásra. Számokban mérve ez csak az Egyesült Államokban 12,65 millió tonna anyagot jelent évente.
Hasonló tevékenységet végez az online piactérként működő Reverse Resources, ők a gyárakat kötik össze azokkal a tervezőkkel, akik be tudják építeni a maradék anyaghulladékot kollekcióikba. A csoport által kiadott tanulmány rámutat, hogy a divatipar annyi maradék anyagot halmoz fel évente, amennyivel be lehetne borítani Észtország teljes területét. „Túl sokat keresünk, ezért egyre többet vásárolunk, ám ennek nem kellene azt jelentenie, hogy ezzel arányosan túl sokat pazarlunk. Ahogy az egyik tanárom mondta,
vannak a jó tervezők és vannak a kiváló tervezők.
A jó tervezők karriert csinálnak és butikokban lehet viszontlátni az általuk tervezett darabokat, a nagyszerű tervezők megváltoztatják az emberek öltözködési szokásait” – jegyzi meg Daniel Silverstein, a Zero Waste Daniel márkájával ismerté váló tervező, aki azok közé a másként gondolkodó dizájnerek közé tartozik, akik változtatni szeretnének a divatvilág jelenlegi hozzáállásán. Silverstein hisz benne, hogy a közösségi média nemcsak az új dolgok vásárlása ösztönözhet, hanem a régi-új dolgokra is feltudja hívni a figyelmet.
Új generációs tervezők
A tervező hulladékmentes eljárással készült darabjait ma már olyan híresség hordják, mint Jennifer Hudson vagy Katy Perry. A trashion mozgalom tervezői egyre sikeresebbek világszerte, ezzel párhuzamosan komoly dilemma előtt állnak – fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy megéri-e növekedni, alkalmazottakat betanítani, új üzletet nyitni, hamis benyomást kelteni, azaz belemenni a játékba. Ahogy Zero Waste Daniel fogalmaz,
ő nem tudja felöltöztetni az egész világot, és talán a világnak sincs rá szüksége.
Ahogy a legtöbb felelősen gondolkodó fiatal tervező, ő sem akar nagyobb lenni annál, mint amennyit etikusan garantálni tud, hulladékmentes termékek, és a boldogság megteremtése a prioritás számára. A húszas-harmincas éveiben járó tervezőknek valóban nagy szerepe lehet abban, hogy a divatipar átláthatóbb és környezetbarátabb legyen, és ők egyre inkább a minőséget helyezik előtérbe a mennyiséggel szemben.
A vásárlók gondolkodásmódja is változik, sokakat foglalkoztat a fenntarthatóság, egy igazságosabb rendszer kiépítése és meglehet, hogy egyre kevésbé fontos a trendorientáltság.