„Diamonds Are a Girl's Best Friend” - Egy évszázad eljegyzési gyűrűkben
Az ötvösmesterség és specifikusan az ékszerészet a 2020-as években abszolút virágkorát éri, sorra bukkannak fel a jobbnál jobb alkotók nemzetközi és hazai színtéren egyaránt. Az aktuális vezető trend a színes drágakövekkel kombinált organikus befoglaló formában mutatkozik meg.
De hogyan jutottunk el idáig 100 év alatt az Art Deco tiszta, geometrikus vonalvezetése után?
1920-1930-as évek
Az 1920-as évek társadalmi változásai – a nők függetlenségének átalakulása, a modern életvitel térnyerése – az ékszerek megjelenésében is markáns fordulatot hoztak. Az Art Nouveau és az Edward-kor organikus, finoman megmunkált, romantikus jegyeit hirtelen geometrikus kompozíciók, éles vonalak és szimmetrikus kontúrok váltották fel (helyenként továbbra is finom növényi ornamentikával lazítva a szigorú egységet).
Miért feminista tett 2024-ben kiállni a testünk mellett?
Ugyan leginkább a tiszta, fehér gyémántok domináltak, leggyakrabban kék zafírral, smaragddal és rubinnal egészítették ki a kompozíciókat. A korábban ismert foglalatokhoz becsatlakoztak a forradalmian új pavé, halo és „invisible” kőrögzítési megoldások, amelyek lehetővé tették a kövek finom, mozaikszerű elrendezését. A centrumban elhelyezett fő követ apró drágakövek seregével ölelték körül vagy éppen filigrán díszítéssel, amely jelentősen kiszélesítette a gyűrű területét.
A korábbi (általában Old European) csiszolású kerek gyémánt helyét Emerald és Asscher csiszolás vette át, de ebben az időszakban jöttek divatba a kiegészítő szomszédos, szigorúan geometrikus baguette (és trapéz baguette) csiszolatok, valamint a mesterséges korundok. Bár ismerünk kiváló 18 karátos sárga-és fehérarany példákat is, a platina alkalmazása rendkívül népszerűvé vált kivételes tartóssága miatt. A korszak egyik legjelentősebb platinabányájának felfedezése tovább növelte a fém elérhetőségét, így egyre szélesebb körben alkalmazták a luxusékszerek készítésében.
Azonban az 1930-as évek gazdasági világválsága változást hozott, és ismét az arany került előtérbe, mint kedvezőbb árú alternatíva. Később, a II. világháború idején, a platina stratégiai jelentőségű anyaggá vált, ezért az Egyesült Államokban korlátozták a fém ékszeripari felhasználását és a gyémánt felhasználása is jelentősen megcsappant.
1940-1950-es évek
A '40-es és '50-es évek eljegyzési gyűrűi a háborút követő gazdasági és társadalmi változások lenyomatai voltak, ahol a funkcionalitás, a takarékosság és az elegancia egyensúlyára helyezték a hangsúlyt. A háborús években a platina hiánya miatt a sárga arany dominálta az ékszerpiacot, míg a kisebb drágaköveket apró, részletesen kidolgozott motívumokkal – levelekkel, masnikkal, virágokkal és szívekkel – bolondították.
Egyre gyakrabban készült illúziófoglalat, amelyek optikailag nagyobbnak láttatták a fronton, középen elhelyezett követ – ez a megoldás visszafogottabb, mégis látványos összképet eredményezett. Az 1948-ban indított „A diamond is forever” kampány egészen új korszakot nyitott a gyémánt eljegyzési gyűrűk történetében.
Az évtizedekig tartó stratégiai marketing hatására (amelyet a gyémánt időtállóságára hegyeztek ki) a gyémánt eljegyzési gyűrű fogalma végleg összefonódott az örökkévalóság, a szerelem és a luxus eszméjével, miközben az újonnan nyíló afrikai gyémántbányák lehetővé tették a drágakő elérhetőségét. A '50-es évek elején megjelent a modern briliáns csiszolás, amely minden korábbinál ragyogóbb fénytörést idézett elő – ezt azóta is a leggyakrabban alkalmazott gyémántcsiszolási megoldásként tartjuk számon.
Íme a filmtörténelem legikonikusabb eljegyzési gyűrűi
A korszak ékszerdivatját jelentősen befolyásolta Hollywood aranykora és annak ikonikus alakjai. A hangsúlyosabb darabokat halo foglalatban körülölelt színes drágakövek, konvex formák, bombé gyűrűk és rácsos, áttört szerkezetű, magasra emelt drágakőfoglalat jellemezték, míg a baguette csiszolású oldalkövek finom eleganciát kölcsönöztek a klasszikus szoliter foglalatoknak.
1960-1970-es évek
Az 1960-as és 1970-es évek eljegyzési gyűrűi a korszak merész divatját és változó esztétikai irányzatait tükrözték. A ’60-as években újraéledt az Art Deco hatása, amely a geometrikus vonalvezetés és a letisztult, modern elegancia iránti vágyban nyilvánult meg. A szögletes kontúrokból álló Asscher, emerald és bagett csiszolású gyémántokból úgynevezett "végtelen tükörterem" hatású kompozíciókat állítottak össze (például Elizabeth Taylor ikonikus eljegyzési gyűrűjében).
