Szabadság, bátorság, függetlenség - Beszélgetés Anda Emilíával, az ANDA divatmárka alapítójával

Ha az anyag felületére gondolsz, akkor azok öncélú 2D-és esztétikája ritkán érint meg. Igazából nem kötődöm sem geometrikus mintákhoz és általában a mintás anyagokhoz sem. Csak akkor használom a 2D-s mintát, ha annak grafikai megjelenése erősíti vagy alátámasztja a terveim esszenciális megjelenését. Ugyanakkor érdekel a megszokott formákat megbontó geometria, az elemi harmóniától a káoszig.

Ezeken keresztül a részletek egymásra gyakorolt hatásával, arányaival hangsúlyaival, azok formai megoldásaival gyakran foglalkozom egy totális látvány kontextusában. Sokszor kísérletezem a a 2D-s alapanyagok felületének térbeállításával, a rétegek struktúrájával, ezek együttműködésével, egymásra épülésével.

Mit akarsz elmondani a világról a divaton keresztül?

Számomra a legfontosabb dolog a kreatív véleménynyilvánítás szabadsága, a nyitottság, ami munkáimat alapvetően meghatározza. Szeretnék egy alternatívát állítani az aktuális, hivatalosan deklarált trendek mellett, a fast fashion, az értelmetlen luxus és a trófeás öltözködés ellenpontozására. Nem tudom megmondani azt, hogy a divat milyen legyen, de azt igen, hogy milyen lehetne…

Milyen a húszas években egy divatmárkát építeni Magyarországról? Mik a kihívások, perspektívák?

Erre egyértelműen tudom a választ: nem egyszerű! Persze ez nem volt másképp korábban sem. Ami biztos, hogy az átalakulóban lévő divatszcéna egészen más kihívásokat támaszt, mint néhány évvel ezelőtt, amit tovább nehezít a világ pillanatnyi politikai, társadalmi és gazdasági helyzete is. A márkaépítést pontos racionális, gazdaságossági számításokkal meg lehet tervezni, de nagyon fontos, hogy egy divatmárkának legyen egy karakteresen, másoktól különböző egyéni hangvétele, üzenete, ami hiteles szakmai alapokra épül.

Pontosan kell pozicionálni a hazai, de még inkább a nemzetközi mezőnyben való elhelyezkedését, a célközönségét és talán az egyik legfontosabb az anyagi háttér megteremtése. A korábban jól működő eladási platformok elveszítették meghatározó szerepüket, átalakultak, így az eladási csatornák megszervezése az egyik legnagyobb kihívás és nehézség. A jó eladási számok generálják a márka fejlődését, egyben tükrözik a hitelességét.

Ez adhat egy hosszabb távú perspektívát. Nem látok a jövőbe, de egy biztos, nem elég a tehetség! Komoly kapcsolati és anyagi háttér kell és persze türelem, rugalmasság és sok szerencse.

Mit gondolsz, mit kell ma leginkább tanítani a diákoknak, akik a divatban szeretnének dolgozni? Mi az, amit nem lehet elégszer elmondani nekik?

Az egyik legfontosabb, hogy céljuk elérésében nem elég a tehetség! Iszonyú szorgalmasnak, állhatatosnak kell lenni, és kell egy nagyfokú türelem és rugalmasság, tisztelet másokkal és saját magunkkal szemben, és persze sok-sok pénz és nem utolsósorban szerencse!

A térbeliség nagyon fontos neked. Hogyan jelenik ez meg a ruháidon?

Valóban, a 3D-s szemlélet már középiskolás koromban is megmutatkozott. Művészeti gimnáziumba jártam, grafika szakra, de mindvégig lejártam a szobrász osztálytársaimmal a szobrász műterembe mintázni… nagyon élveztem! Talán ez is megerősített abban, hogy az építészkaron tanuljak tovább, ahol egy olyan konstruktív szellemiséget tudtam elsajátítani, amivel még inkább a térbeliség, a szerkezet szemléletű gondolkodásmód került a fókuszomba.

A MOME textilszakán szerzett mesterségbeli tudásomat is egyre inkább a konceptuális divat, az avantgarde design irányában próbáltam helyzetbe hozni. Borzasztóan izgat az emberi test és a köré írható mikroarchitectura és az ezzel való kísérletezés. Terveimet hordható és objektszerű formákkal, minimalista esztétikával alátámasztva próbálom formába önteni.

Ez a látásmód valóban meghatározó módon jelenik meg a kollekcióm darabjain. A formák, a színek, az újszerű részletmegoldások, a konstrukció-dekonstrukció és az öltözékeimmel kifejezhető tartalom alapvetően meghatározzák a tervezői ars poétikámat.

Hogyan tervezel, hogyan készül el egy új kollekció? (Hány darabból áll? Mi a tervezési metódusod?)

Erre nincs bejáratott receptem. Nyughatatlan ember vagyok, folyamatosan szükségem van az alkotás sokkoló élményére, ami mindig előrevetíti a következő lépés lehetőségét. Folyamatosan dolgozom, az ötleteimet rajzban és írásban is rögzítem, amiből kialakul az aktuális kollekció vezérvonala, amit próbálok a legmegfelelőbb anyagokkal formába önteni. Egy-egy kollekció általában negyven-ötven öltözékből áll, ami körülbelül hatvan-hetven-nyolcvan ruhamodellt jelent.

Az anyaghasználatban nyitott, de igényes vagyok. Szívesen dolgozom klasszikus, organikus, de ugyanúgy izgalmas, innovatív alapanyagokkal is, a legfontosabb számomra a minőség. Azt, ahogy én látom a világot, többnyire feketén-fehéren, amiben nagy hangsúly kerül a szabadságra, a bátorságra, a szellemi függetlenségre.

Melyek azok a darabok az ANDA kínálatában, amiket mindig megtalálunk? Mi jellemzi ezeket a darabokat?

Ez nem tudatos döntést kérdésre, a legfontosabb az, hogy a kollekció koherens legyen és összességében tükrözze az összeállítás aktuális üzenetét, a konstruktív-dekonstruktív szemléletemet. Persze mindig ki kell tenni a hangsúlyt, így kaphat egy-egy ruhadarab kiemelt, esetleg visszatérő megjelenést.

Ezekre a modellekre, mint ahogy a kollekcióimra általában egyfajta konceptuális szemlélet, újragondolt szabásvonalak, új formai megoldások keresésére való törekvésem a jellemző, amit egy dekonstruált esztétikával alátámasztva vizuális egységben próbálok tartani.

Egyáltalán, lényegesek még a szezonok?

Mint ahogy a trendek is mindinkább fellazulnak, a szezonális megjelenés is felszívódik az idő vonatkozásában. A korábbi szezonokra szakaszolt tervezést egyre inkább felülírják a kereskedelem túlnövekvő igényei, ami elsősorban a felturbózott tömeggyártásra, tömegtermelésre épül.

A legtöbb márka jó ideje már nem csak négy szezonra tervez, hanem folyamatosan dobja piacra a kisebb-nagyobb kapszulakollekcióit, amivel a szezonális megjelenés méginkább összemosódik, viszont a lényeg, az érdeklődés és a figyelem így folyamatosan fenntartható.

Egy tervezőnek véleményed szerint a komfortzónáján kívül kell lépnie? Mi az, ami neked komfortzónán kívül van?

Egy tervezőnek, aki nem független gyakrabban kell kompromisszumokat kötnie például a befektetőkkel, a piaci elvárásokkal, a kivitelezőkkel, de sokszor egy-egy kollekció tervezési kérdéseiben is. Én egy autonóm tervező vagyok, mindenféle anyagi és szellemi infúziótól mentesen dolgozom.

Ez persze nem jelenti azt, hogy felhőtlenül lehet “művészkedni“, hiszen, amit csinálok az egy alkalmazott műfaj, ha talpon akarok maradni eladhatónak kell lenni … ahogy mindig meg kell újulni és az érdeklődést is folyamatosan fenn kell tartani. Tervezői stílusommal kijelöltem egy karakteres irányt, aminek esztétikája nyilvánvalóan megosztó, de ebben próbálok hiteles maradni. Ami a komfortzónámon kívül van az leginkább a kommersz, amit tudatosan kerülök.

Hogyan gondolsz ma a sikerre? Mi jelenti neked a sikert?

Fontosak számomra a visszajelzések, de sohasem a sikerre való törekvés motivál. Vannak olyan tervezők, akiknek az egyik legfontosabb célja, hogy sztárolt személyeket öltöztessenek, ezzel az ismertségüket és az eladásukat is generálják.

Nekem sokkal fontosabb a szakmai visszajelzés, például amikor pár szezonnal korábban egy meghatározó francia média a bemutatott kollekciómat a párizsi Louvreban megrendezett kiállítás több száz kiállítója közül a tíz legjobb kollekció közé sorolta, vagy amikor az egyik legfontosabb nemzetközi trend előrejelző divatmagazin, a Collezioni a borítójára az egyik téli kollekciómról készült fotót választotta.

Persze az is nagyon fontos, hogy a különböző külföldi Concept Store-okban neves, szakmailag elismert, ikonikus márkák mellé kerülhetnek a ruháim, olyanok mellé például mint a Yohji Yamamoto, a Comme des Garsons, a Jil Sander, a Margiela, a Prada.

Hol mutatod be a kollekcióidat és milyen piacokon értékesítesz leginkább?

Talán az elsők között vagyok a hazai tervezők között, akik felismerték, hogy mennyire fontos a nemzetközi mezőnyben való megmérettetés, a külföldi piac. Hosszú idő óta veszek részt a Párizsi Divathét egyik legnagyobb presztizsű kiállításán, ahol évente kétszer mutathatom be az aktuális kollekcióimat. A párizsi kiállításokkal megnyílt számomra az ablak arra, hogyan is működik a nemzetközi divatszcéna és a jól bejáratott nemzetközi divatpiac.

Ezek a kiállítások nagyon fontosak nekem, nem csak a világ minden pontjáról érkező megrendelések miatt, hanem remek visszajelzés, meghatározó szakmai vélemény az aktuális kollekcióimról.

Mit gondolsz, mit kell ma leginkább tanítani a diákoknak, akik a divatban szeretnének dolgozni? Mi az, amit nem lehet elégszer elmondani nekik?

Az egyik legfontosabb, hogy céljuk elérésében nem elég a tehetség! Iszonyú szorgalmasnak, állhatatosnak kell lenni és kell egy nagyfokú türelem és rugalmasság, tisztelet másokkal és saját munkájukkal szemben és persze sok-sok pénz és nem utolsósorban szerencse! Valamint meg kell tanulni NEM-et is mondani!

Mit gondolsz a divatbemutatókról? Szükség van még rájuk a digitális korszakban?

A koronavírushoz kötjük, de valójában már jó ideje időszerű volt a divatszcéna működésében a korábban meghatározó szerepet betöltő divatbemutatók megújulása, és ugyanígy a divatipar működésének átstrukturálása is. A szakmai fókuszú nemzetközi platformokon bemutatott kollekciókat, az azokon résztvevő buyer-ek (viszontértékesítőknek vásárló divatszakemberek) és a média figyelme hozta helyzetbe és katalizálta az eladás és piac irányába.

Az egyre inkább digitalizálódó világ nagy mértékben átalakította a kollekciók bemutatási lehetőségeit és az eladási platformokat is. A B2B szisztéma előretörése és a közvetlen online eladások lehetősége jelentősen rövidre zárják az eladó és a vevő kapcsolatát. A túlnövekvő kereskedelmi igényeket kiszolgáló tömegtermelés időbeli lerövidítése méginkább a gyors értékesítésre és eladásra helyezi át a hangsúlyt.

Ebben a körforgásban egyre kevésbé a bemutatók által létrejött eladasi számok a meghatározóak. Így a divatbemutatók lassan átalakultak, ma már sokkal inkább performance jellegű események, mint szakmai megjelenések, elsősorban a figyelemfelkeltésről szólnak.