„Mínusz 10 fokban már felvehetünk nadrágot” – Meghökkentő divatszabályok nagymamánk korából
Mondják, hogy a divat örök, de arról már nem szól a fáma, hogy milyen örök divatszabályok léteznek. Ma már természetes, hogy ha hidegre fordul az idő, hosszú nadrágot húzunk, és az is teljesen rendben van, ha egy farmernadrágban és pamutpólóban ülünk a munkahelyünkön. De ez nem volt mindig így. Túlzás nélkül sokkoló, hogy alig néhány évtizeddel korábban milyen írott divatszabályoknak kellett megfelelniük a magyar nőknek.
Nemrég rábukkantam egy 1960-as évekbeli divatkalauzra, és meglepetten olvastam, hogy a női öltözködés akkoriban mennyire szabályozott volt. Egy mondat különösen megütötte a szemem: „Mínusz 10 fokban már felvehetünk nadrágot.” Hihetetlen, hogy egykor ilyen szigorú előírások vonatkoztak a nők ruhaviseletére, még a hideg ellenére is. A könyv tele van hasonló, néhol komikus, néhol elgondolkodtató tanácsokkal, melyek egytől egyig arról tanúskodnak, hogy mennyit változott a divat az elmúlt évtizedek alatt.
Az ominózus könyv az 1960-as évek elején jelent meg, és már az online antikváriumokban sem lehet kapni. Úgy tűnik, hogy a nők egyszer és mindenkorra feledni akarták ezeket a hátborzongató divattrendeket. Most azonban Magyari Hajnalka andragógus és társadalomkutató Trendi nő a szocializmusban (2024. Jaffa Kiadó) friss könyve újra feleleveníti ezeket az extrém példákat.
Azt nem mondanám, hogy dőljünk hátra, és élvezzük a múltkor tragikus trendjeit, hiszen nem lenne stílusos ezt javasolni egy kőkemény korszak felidézése közben. Tehát csak figyeljük, mennyivel vagyunk szerencsésebbek, mint a nagyszüleink voltak.
1. Csak súlyos fagyok esetén viselhettek nadrágot
Egy mai nő számára elképzelhetetlen, hogy a hideg ellenére is csak szoknyában járhat. Az 1960-as években azonban a nadrág még mindig a férfiakhoz kapcsolódó ruhadarab volt, és a nőiesség megőrzése érdekében kerülendőnek tartották.
Ez a szabály jól tükrözi az akkori társadalom hozzáállását a női öltözködés terén, amikor a praktikusságot gyakran feláldozták az esztétikai normák oltárán.
2. A blúz mindig legyen vasalt
A könyv egy másik tanácsa szerint a női blúznak mindig vasaltnak és tisztának kellett lennie, függetlenül attól, hogy milyen tevékenységet végzett az illető, legyen szó takarításról vagy főzésről. Az 1960-as évek háziasszonyai számára a tiszta és makulátlan megjelenés volt a legfontosabb, még otthon is, ahol valójában csak a férj és a gyerekek látták, mit visel egy nő. A kényelmes pizsama napközben szóba sem jöhetett, nem úgy, mint ma, amikor szívesen maradunk pizsamában hétvégén délelőtt, vagy húzunk kényelmes pamutnadrágot az otthoni feladatokhoz.
3. Kalap nélkül nem lehetett elhagyni a házat
Az egyik legfurcsább szabály szerint egy hölgy nem hagyhatta el a házat kalap nélkül. A kalap a női elegancia szimbóluma volt, ezért kötelező kiegészítője volt minden egyes outfitnek. Legyen szó vásárlásról vagy családi ebédről, egy nőnek mindig megfelelő kalappal kellett megjelennie. Ma már a kalap viselése inkább kedv kérdése, de közel hatvan évvel ezelőtt ez szigorúan előírt divatkövetelmény volt.
4. Harisnya minden időjárásban
Egy másik meghökkentő tanács szerint a nők minden időjárásban kötelesek voltak harisnyát viselni, még a legforróbb nyári napokon is. Harisnya nélkül egy nő megjelenése egyenesen botrányosnak számított, és a lába fedetlensége komoly illetlenségnek minősült. Ma már elképzelhetetlen, hogy nyáron, a tikkasztó hőségben harisnyát kelljen viselni, és még a protokollszakértők is megjegyzik, hogy a hivatalos eseményeken is elhagyható a harisnya, ha a meleg már elviselhetetlen.
5. A smink legyen visszafogott, és minden reggel kötelező
Ezzel a szabállyal lehetne a legtöbbet vitatkozni. Ma mindenki saját ízlése szerint dönt arról, hogyan sminkel, vagy hogy egyáltalán sminkel-e, de egykor a reggeli sminkelés elengedhetetlen volt egy városi nő számára. Aki ezt elmulasztotta, garantáltan pletyka tárgya lett a munkahelyen, a közértben, de még a saját ismerősei körében is.
6. A szoknya nem lehet túl rövid, de túl hosszú sem
A szoknya hosszát is meglepően szigorúan szabályozták. Egészen pontosan a térd fölött néhány centiméterrel végződő szoknya számított ideálisnak, és a túl rövid, valamint a túl hosszú ruhadarabokat egyaránt rosszallóan fogadták. Míg napjainkban a mini- és maxi szoknyák között bármilyen hosszból választhatunk, addig nagymamáink idejében a megfelelő szoknyahossz elengedhetetlen része volt a „tisztes” megjelenésnek.
7. Csak nyáron szabad élénk színeket viselni
Az aktuális divattrendek szerint a nőknek az élénk színeket csak nyáron volt szabad viselniük. A tavaszi és őszi hónapokban a sötétebb árnyalatokat részesítették előnyben, míg a téli időszakra a fekete, barna és szürke ruhadarabok domináltak. Aki ettől eltérő színű kabátot vagy szoknyát választott, nem sok bókra számíthatott.
Az élénk színek viselése egyébként is megosztó volt akkoriban, mivel sokan úgy gondolták, hogy a túl feltűnő színek nem illenek a tisztességes nőkhöz.
8. Házon kívül tilos szandált venni
A nyári hónapok ellenére a könyv szigorúan tiltotta a szandál viselését, ha valaki elhagyta az otthonát. Az utcán való mezítláb járást illetlennek tartották, és a nőknek még a legnagyobb hőségben is cipőt vagy zárt papucsot kellett viselniük. Mára a nyári divat elengedhetetlen eleme a szandál vagy a papucs, de a 60-as években legfeljebb a ház falain belül lehetett viselni ezeket a sokat mutató darabokat.
Szóváltással indult, tettlegességig fajult Elsa Schiaparelli és Coco Chanel párharca
9. A kiegészítők legyenek visszafogottak
Az ékszerviselésnek is megvoltak a maga szabályai. Az aktuális divattrend arra ösztönözte a nőket, hogy kiegészítőik legyenek egyszerűek és visszafogottak. Mivel az akkori ideál a minimalizmus volt, a feltűnő ékszerek viselését illetlennek tartották. Ma már senki sem lepődik meg egy extravagáns darabon, és a legtöbbünk ékszeresdobozában biztosan lapul egy-egy kirívó darab, amit szívesen viselünk. Akkoriban ennek a gondolata is hibának számított.
10. A frizura mindig tökéletes legyen
Nem mehetünk el a hajviselet mellett sem, hiszen az 1960-as években a frizura is fontos szerepet játszott a nők megítélésében. A trend szerint a hajnak mindig tökéletesen ápoltnak és formázottnak kellett lennie. Akárcsak a sminknél, itt is minden reggel kötelező volt a gondos készülődés, hiszen a rendezetlen hajviselet társadalmi megbélyegzést hozhatott. Pedig mind tudjuk, hogy néha nincs jobb egy egyszerű felgumizott hajnál.
Jó, hogy van miből választani
A ma elképzelhetetlennek tartott divatszabályok akkoriban sokkal többről szóltak, mint egyszerűen az illemről. Az öltözködés mindent elárult arról, hogy milyen társadalmi ranghoz tartoztak, milyen hátterük volt, vagy hogy milyen életállapotban voltak. Ma már nehéz elképzelni, hogy a társadalom, és ne pedig a saját ízlésünk és kedvünk szerint válasszuk ki a napi outfitet.
Amikor tehát azon bosszankodunk, hogy nem tudjuk eldönteni, mit vegyünk fel munkába, randira vagy egy baráti vacsorára, gondoljunk bele, hogy nagyszüleinknek választása sem volt, legfeljebb a térdközépig érő szoknyák szürke árnyalatai között.
