Több a férfi divattervező, de a fenntarthatósággal mégiscsak a nők foglalkoznak

A világ sokat változott az elmúlt 100 évben, és ez a divatra hatványozottan igaz. A termelés elindulásával a változatos ruhák iránti igény egyre szélesebb körben fogalmazódott meg. Míg a nő kivívta magának a szavazati jogot és mellé megmaradt minden kötelezettsége otthon (főzés, mosás, takarítás és gyereknevelés), egy újabb igény is felépült: hogy csinos és divatos is legyen.

A nagy divatcégek pedig szépen alakították minden egyes kollekciójukat az éppen aktuális igényekre, mely cégek vezetése legtöbbször férfikézben volt - sőt, a legnagyobb divatházak vezető divattervezői a mai napig férfiak. A divatipar, mely az utóbbi években küzdötte fel magát a legszennyezőbb iparágak közé, mindig is sok nőt foglalkoztatott, és ez ma is így van.

Gondoljunk bele: a gyapotültetvényektől kezdve, a gyárban dolgozó varrónőn és a kifutók modelljein át egészen a bolti eladóig nagy arányban dolgoznak nők ebben a szakmában. A cégek vezetésében viszont mai napig sok a férfi. Az viszont egészen biztos, hogy a fenntartható divattal foglalkozó márkák közül nagy többségben nők vezetik a céget, alkotják a márkát.

A 21. században, mikor a fast fashion már lassúnak számít, és az ultra fast fashion csak ontja magából az újabb darabokat és trendeket, már követhetetlen lett az alkotó – és nem is ez a lényeg. Az elmúlt évtizedekben megjelent egy piaci rés a divatiparban, amit úgy gondolom, hogy nem csak az igény, hanem érték is szült. Megjelentek azok a női divattervezők, akiknek a ruhadarab, fazon, stílus megalkotásán és eladásán túl a célja valami sokkal több.

Minket érint, mi teszünk érte

Az ENSZ (Egyesület Nemzetek Szervezete) 2024 júliusi jelentése szerint a nőkre és a gyerekekre aránytalanul nagyobb hatással van a klímakrízis, mint a férfiakra. A nők nagy része a mezőgazdaságban dolgozik, alacsony bérekért, ez pedig az a szféra, ahol a klíma válság hatásai a leginkább jelentkeznek. Egyre csökkennek a művelhető földterületek, megszűnésük pedig munkanélküliséggel fog járni.

Az előrejelzések szerint 2050-re közel 153,8 millió nőt és lányt fog kiszorítani a munkaerőpiacról a klímakrízis, melyek után tartós szegénységgel kell majd szembenézniük. Az országok globális előrejelzése szerint ugyan 80 millió új munkahely fog születni a fejlődő országokban, ám ezeknek mindössze 20%-át tudják majd nők betölteni, mert nagyrészt ezen szakmák a bányászathoz, ásványanyag kitermeléshez fognak kapcsolódni – amiknek nagy részét férfiak fogják végezni.

Valamint azt is kimutatták, hogy a válság hatására kialakult gazdasági és egészségügyi helyzetben a nők 14-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a férfiak. Ebből kis betekintőből megérthetjük, hogy a nők nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a férfiak és ugyan mindannyiunkra hatással van a klímaválság – mégis vannak olyan társadalmi csoportok, akik még inkább megszenvedik ezt.

Akár hazai vagy külföldi merítést végzünk, sokkal több nőt találunk azok közül akik elkötelezettek a fenntarthatóbb divat iránt – ami abból a szempontból sem meglepő, hogy a környezeti kérdések mindig is a nőkhöz álltak közelebb és ezt kutatások is bizonyítják. Látható, hogy a női tervezők és divattal foglalkozó nők sokkal nyitottabbak a fenntarthatóság iránt, tudásukat sokan kiegészítve igyekeznek komplex választ adni a klímaválság hatásaira.

Nők, akinek szívügye a divat fentarthatóbbá tétele

• Natasha Franck, az Eon alapítója – épp azon dolgozik, hogy ha már valakinek nincsen szüksége egy ruhára, ugyanolyan egyszerűen - akár egy kattintással - el tudja adni, mint ahogy megvette. Jelenleg egy globális vonalkód rendszeren dolgoznak cégével, ami megoldás lehet erre a problémára.
• Claire Bergkamp, a Textile Exchange alapítója - a Climate+ projekt célja, hogy a textilipar nyersanyagtermelése 2030-ig 45%-kal csökkentse a károsanyag kibocsátást.
•  Dounia Wone, a Vestiaire Collective fenntarthatósági részleg vezetője - aki a megoldást a körforgásos gazdaságban látja és azért dolgozik, hogy minél több divatmárka ismerje fel ennek az előnyeit és ilyen típusú üzleti modelleket alakítsanak ki.

Ők a divatnak mindannyian nagyon más szegmensén dolgoznak, mégis közös a cél. Akik egy fenntarthatóbb divatért tesznek, azok azért is dolgoznak, hogy a jövőben ne csak a környezetnek, hanem az iparban dolgozó embereknek is jobb körülményei legyenek. Mindemellett nagyon sok márka kötelezte el magát a fenntarthatóság felé és élen járnak a jó gyakorlatok megosztásában. Ilyen márka külföldön a Stella McCartney, Patagonia vagy Európában a Marimekko és még sorolhatnánk.

Itthon sem kell nagyítóval keresgélni, mert szerencsére nagyon sok hazai márka van, akik fontosnak tartják, hogy a termékeikkel a lehető legkevesebbet szennyezzenek és szinte kivétel nélkül minden hol nők sorakoznak fel a vezetésben. Ilyen a Touch Me Not márka, ami Magyarországról egyedül van szuper minősítéssel a Good On You applikáción. Magyar nők viszik a Kamay Ko márkát, akik lassan már Rómában is megvetik a lábukat.

Azonban szeretném kihangsúlyozni, hogy semmi sem fekete vagy fehér. Mint mindenhol, ebben a témában is szerencsére vannak, akik újabb színeket hoznak be és megmutatják, hogy a világ valóban halad a változás felé, akár nők akár férfiak viszik a fáklyát. ZeroWaste Daniel egy New York-i tervező, csodálatosan alkot újat a régiből, kihasználva a körforgásos gazdaság adta lehetőségeket megcsillogtatva kreativitását és innovatív ötleteit, amivel valódi stílust teremt. Mellette még rengeteg tehetséges fiatal tervező van, akik szintén a fenntarthatóbb divatért tesznek.

A fenntarthatóság egy olyan ügy, amiben közösen vagyunk és ezért közösen is kell megoldást találnunk – amit csak egymást támogatva tudunk elérni.