Keretbe foglalt divatműalkotások: A 2020-as évek, mint a divatbemutató enteriőrök aranykora
Egy sikeres divatbemutató több lényeges komponensből tevődik össze: egy kiváló kollekció, megfelelően felépített dramaturgia, a ruhák viselőinek kiválasztása, a tökéletes ritmus és zenei aláfestés, és természetesen a megfelelő lokáció is szerves részét képezik az egyenletnek.
Korábban a múzeumtérben szervezett catwalk showk térnyeréséről számoltunk be, és a Divat és Design szerelemgyerekei cikksorozatunkban az ikonikus Verpan x Prada együttműködésből született transzparens székeket is alaposan kielemeztük.
De mindez csak egy apró szelete annak a futurisztikus és extravagáns univerzumnak, amellyé a divatbemutató műfaj nőtte ki magát az elmúlt évek során. Igen, valid az állítás, miszerint a divatbemutató műfaj mára (külföldön) egy teljes értékű, kiforrott és kutatható művészeti ágazattá vált. Ugyan eddig a képzőművészet és divat összefonódásának klasszikus megnyilvánulásairól értekeztünk, érdemes kortárs művészeti nézőpontból is megvizsgálni a kérdést.
A nemzetközi divathetek évről-évre markánsabb helyszínekkel rukkolnak elő, előszeretettel építik gyakorlatukba a képzőművészeti kollaborációkat, már-már a Velencei Biennálén képviselt művészekkel versenybe szállva. A catwalk enteriőrök megtervezésére leggyakrabban nemzetközileg elismert (sokszor társadalmilag elkötelezett) képzőművészeket kérnek fel, a kollaboráció gyakorlata tehát már nemcsak a ruhák, hanem a lokációk létrehozásában is megnyilvánul.
A ruhadarabok mellett a környezet is jelentősen elősegíti a vizuális történetmesélés folyamatát, és bár a megfelelő kommunikáció elengedhetetlen, mégiscsak a háttér szolgálja a prezentált művet. Hozzájárulhat a narratívához, de nem taszíthatja le a trónról. Vagy tévednénk? Vajon a kiállított művekről szépen lassan a kiállítótérre kúszott át a fókusz?
Santiago Sierra, Balenciaga SS23, Paris Fashion Week
Delejes lámpafénnyel megvilágított sötét csarnoktér, éjfekete székek, 275 négyzetméternyi sárral borított kifutó. A kráteres, rusztikus, alvilági táj hátterében persze nem egy sci-fi vízió, hanem sokkal inkább a performanszairól és installációs művészetéről ismert Santiago Sierra szociálisan érzékeny alkotói hitvallása áll, amely a társadalmi egyenlőtlenségek és szegénység kérdése köré épül.
A 2022-es bemutató enteriőrje a 1930-as években megvalósult kormányzati munkanélküliség-csökkentő programra reflektált, amely egy hannoveri mesterséges tó építését is magába foglalta. A disztópikus környezet Sierra saját, 2005-ös „House Of Mud” című alkotásának újragondolásaként született meg, amely annak idején a Kestnergesellschaft Művészeti Múzeumban kapott helyet – a teret 400 tonna sárral és tőzeggel töltötte meg.
A háttér és ruhák vizuális elhatárolásától a határozott sziluettek és az élénk tónusok gondoskodtak, hol légies, pliszírozott leplek, hol szoborszerű neonpink sálak formájában. Bár nem volt minden esetben sikeres a leválasztás, ugyanis a kollekcióban monokróm, fekete szettek is helyet kaptak, amelyek (valószínűleg koncepcionálisan) teljesen összolvadtak a kifutóval.
Joana Vasconcelos, Dior AW23, Paris Fashion Week
A 2023-as őszi-téli kollekciót felvonultató divathét megtervezésére grandiázus, vibráló, horgolt installációiról elhíresült Joana Vasconcelos portugál művészt kérték fel – a divatház művészeti vezetőjével, Maria Grazia Chiurival együttműködve egy látomásos víziót festettek fel. A nézők fluid vonalvezetésű, kígyózó kanapépadokon foglaltak helyet, a kifutó belső terében fodrozódó, mix’n’match textíliákból horgolt, 24 méter hosszú, függesztett cseppek vették birtokba a teret, az ultramarinkék padlót hideg kék fényekkel emelték ki.
Itt vonultak az 1950-es éveket idéző Dior ruhaköltemények – egyes szettek finoman reflektáltak a háttérjelenetre, de a legtöbb darab egészen más esztétikát követett. A háttér-ruha egyensúly néha kíméletlenül kibillent, a decens, magasderekú midiszoknya hetykén kigombolt fehér blúzzal kombinálva közel sem hozta a pszichedelikus Alíz Csodaországban érzést.
Ez egy más megközelítés: míg a Balenciaga bemutatónál a színekre és sziluettekre alapozták a leválást, Chiuri és Vasconcelos a diszharmonikus megfogalmazással határolták el a hátteret a bemutatott ruháktól.
Villa Eugénie, Ferragamo AW23, Milan Fashion Week
A Ferragamo AW23-as bemutatója másképp gondoskodott a korábban emlegetett sci-fi és látomásos hatásról – a francia Villa Eugénie rendezvényszervező cég a milánói divathetet a francia fővárosból egyenesen a Giedi Prime-ra (a Harkonnen-ház bolygója a Dűne című könyvben - a szerk.) költöztette a bemutatót. A hátteret egy Richard Serra szoborként kavargó paraván biztosította, fémes textúrát idéző felülettel, amelyet egy krémfehér kőpadlóval és szabályos, koncentrikus körökbe rendezett ülőkékkel kombináltak.
A reflektorokkal megkoronázott hullámzó paravánrendszer filmtekercs hatását keltette. Míg a menswear szekcióban szigorúan szabott Gramaton-papkabátok (Equilibrium – a szerk.) és oversized streetwear szettek váltották egymást, a női öltözékeket leggyakrabban testkövető sziluettek jellemezték, elegáns és időtlen megfogalmazásban, néhol élénk pirossal, sárgával és kékkel fűszerezve.
Vajon ez lenne a tökéletes harmónia receptje?
A háttér és ruhák közel megegyező reduktivista színpalettája, valamint a visszafogott, mégis beszédes és látványos set design?
Bureau Betak, Off-White™ AW23, Tennis Club de Paris
Marsi környezet, vöröshomok, betoncsarnok, a tér centrumában egy Anish Kapoor Felhőkaput idéző tükörgömmbel – a Bureau Betak francia produkciós cég (akárcsak a többi set designer) megragadta az alkalmat, és a kifutót seperc alatt egy sci-fi filmdíszletté transzformálta. Az intergalaktikus hangulat a ruhakölteményekben is visszaköszönt, a háttér finom párbeszédet folytatott a (részben) meleg terrakotta árnyalatokban pompázó összeállításokkal.
A „Lunar Delivery” névre keresztelt kollekció valóságos klasszikus sci-fi Mennyország, tele finom Star Wars, helyenként leheletnyi Farscape utalásokkal, amelyekre az extravagáns fejdíszek és napszemüvegek erősen rákontráznak.