Nő vagyok, XL-es a méretem, és szeretném magam csinosnak érezni, de a divat nem akarja

Mindez továbbra is jelen van a divatiparban, noha számos testpozitivista, inkluzivitást népszerűsítő kezdeményezés és mozgalom lát/látott napvilágot főleg külföldön, amelyek célja e jelenség felszámolása.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mid-size nőként nem találkoztam közvetlenül a fatphobiával, bodyshaminggel. Annak ellenére került el a közvetlen becsmérlés, hogy a híresen kritikus divatipar részese voltam. Ezzel együtt a berögzült öltözködési kódok (pl. „ha vannak rajtad plusz kilók, ezt és azt nem viselheted”) és a megvető kommentek elkerülése miatt elkezdtem másfajta ruhákat keresni a testem átalakulása közben.

Olyanokat, amelyek, ha nem is elfedik, de nem emelik ki azt, amit „nem kellene”. Hogy rejtegettem-e az új formát öltött hasam, combom? Valahogy úgy.

Egy huszonéves nő, aki gyakran lóg a social média oldalakon, meg van „áldva” egy kis megfelelési kényszerrel és egy olyan iparág részese, amely a külsőségekből merít, könnyen azon kaphatta/kaphatja magát, hogy önszabályoz. Igaz, hogy a negatív hozzászólásoktól való félelem miatti önkontroll talán a legenyhébb megnyilvánulási forma ezen a téren, de nem gondolom, hogy csak a drasztikus, nyíltan sértő attitűdök lehetnek károsak rövid és hosszú távon az egyén számára.

Hiányzó méretek, hiányzó reprezentáció

A testtel kapcsolatos kirekesztés egyik leglátványosabb példája a divatiparban az, hogy a mai napig korlátozott a méretválaszték, és a különféle méretállásokat csak kevés márka alkalmazza. A brandek többsége általában csak egy szűk mérettartományban kínál ruhadarabokat, vagy egy kisebb méretre formált fazont „skáláz fel”, ami a legtöbb mid-size, plus-size méretű nőnek és férfinak egyszerűen kényelmetlen.

Ez azt jelenti, hogy a nagyobb méreteket viselő emberek kiszorulnak a mainstream divatból, és kénytelenek máshol megtalálni a ruhadarabokat, de ez gyakran kompromisszumokkal jár. Azoknak a divatvállalatoknak, amelyek kiemelten kezelik a sokszínűséget és nagyobb méretválasztékot kínálnak, jelentős erőforrás igényű lehet a bővítés, ugyanakkor hosszabb távon valószínűleg nyernek vele – a márkahűség és az értékesítés szempontjából is. (Ez a legkisebb méretek beemelésével kapcsolatban is igaz lehet.)

A másik jelentős megnyilvánulási módja a jelenségnek (a sok közül) a nagyobb testben élők reprezentációjának hiánya a reklámokban, a médiában és a kifutókon. A molett modellek még mindig ritkaságnak számítanak, kevés az olyan divatkampány vagy divatbemutató, ahol szerepelhetnek. Ha lehetőséget kapnak, akkor is általában csak egy bizonyos mérettartományra vagy testtípusra korlátozódik a megjelenésük.

Ez életben tartja azt az elképzelést, hogy a nagyobb test nem kívánatos vagy nem divatos, és egy olyan kulturális eszményt táplál, amelyben csak a vékony vagy kevésbé nagy test vehető számba.

A divatiparban tapasztalható fatphobia, bodyshaming által a ruhavásárlás és az öltözködés élménye átalakul. Azok, akik nagyobb testben élnek, frusztrálónak és bántónak találhatják azt, hogy a divatipar egyszerűen nem vesz tudomást a létezésükről, kerüli őket. Mindez szégyenérzethez, alacsony önbecsüléshez, valamint a társadalom többségétől való elszigeteltség és kirekesztés érzéséhez vezethet.

A megoldás: diverzitás

A megoldást talán az jelenthetné, ha divatipari szereplők elismernék a probléma létezését, edukálnák magukat a témában, és egyre több márka vonná be a gyártási folyamataiba, valamint a kommunikációjába a nagyobb testben élők igényeit. Léteznek ugyan brandek, amelyek már ennek jegyében működnek, ilyen például a Girlfriend Collective, ThomboyX, Simply Be, Ganni, If Only If, Thinx, Plus BKLYN, Universal Standard, Parade, Skims, Loud Bodies vagy Magyarországon az olyan márkák, mint a Wannabee vagy a Colubra Active.

A Colubra Active tervezője, Dr. Veress Gabriella már évek óta követi a külföldi és a hazai trendeket a sportruházati márkák világában, és elmondása szerint azt tapasztalja, hogy nagyon kevesen mutatják be a női testalkatok sokféleségét, és csak egy bizonyos szépségideálra fókuszálnak, ami a vékony, sportos testalkatot etalonizálja.

„Úgy látom, hogy azok a márkák, amelyek többféle modellel dolgoznak és prezentálják a női test diverzitását, igazi felüdülést jelentenek a vásárlók számára, akik így könnyebben tudnak azonosulni a brand értékeivel. A sport mindenkié, amibe a sportos alkatúak, az édesanyák, a teltebb idomúak és a vékonyak is beletartoznak, hiszen mindannyian szeretnénk magabiztosan mozogni és törődni az egészségünkkel.”

Vallja a tervező, aki fontosnak tartja, hogy minden nő csinosnak érezhesse magát ruhamérettől függetlenül, továbbá megtalálhassa azt a belső harmóniát a testével, ami által önbizalommal telve tud edzőruhát viselni és sportolni. Gabriella pedig még egy fontos dolgot kiemel.

Ehhez viszont a társadalom szemléletmódját is formálnunk kell, mert sajnos még mindig sokan hiszik azt, hogy a testszégyenítés és a túlsúllyal kapcsolatos véleményezés rendben van, különösen az online térben.

A közösségi média mint méreg

A tervező vegyes reakciókat kapott, amikor megosztotta a márkához készült kampányfotókat a social médiában. Ahogy ő mondja, ugyan több volt a pozitív hozzászólás, de így is számos sértő, testszégyenítő komment érkezett a tartalmaira.

„Érdekes volt látni, hogy sokan vitába szálltak a negatív megjegyzést írókkal, és megvédték az álláspontomat. Mázli, hogy az algoritmus nem tesz különbséget a negatív és pozitív kommentek között, így a bántó megjegyzések is pörgették az eléréseimet, és sok új vásárlónak örvendhettem egy-egy ilyen ellentmondásos poszt után” – összegezte Gabriella.

Kértem őt, hogy mutasson nekem párat a kommentek közül – hadd lássam, melyek azok a hozzászólások, amelyektől tudat alatt (és olykor tudatosan) elkerültem.

A negatív hozzászólások között volt olyan, amelynek az írója azt hangsúlyozta, hogy nem „divatolni” kell az edzőteremben, hanem edzeni és hogy a „dagadt” ember mindenben az marad. Mások szerint a márka darabjai azoknak valók, akik „pasivadászatra” mennek edzeni. Voltak, akik egyenesen undorítónak titulálták a termékeket és kiemelték, hogy a „nagy önelfogadás” miatt nem látnak tisztán, akiknek tetszik ez a fajta tartalom.

Egyesek magukra gondoltak a kommentelés közben – volt, aki hangsúlyozta, hogy neki kell látni a „nagy beleket és hasakat” az edzőteremben, ami taszító. És természetesen a „teliszart búvárruha” jelző sem maradt el.

A pozitív hozzászólások írói többek között azt hangsúlyozták, hogy hordja mindenki azt, amiben jól érzi magát, illetve, hogy nem kényelmetlen testhezálló ruhában sportolni, sőt, kényelmes, testalkattól függetlenül. Többen motiválónak tartották a posztot és hangsúlyozták, hogy az ilyen képek meghozhatják a nők kedvét a sporthoz, az egészségesebb életmódhoz.

Szemléletváltás a felnővő generáció érdekében

Dr. Veress Gabriella szerint sokakban él az a tévhit, hogy a teltebb nők csak a belső frusztrációjukat akarják kompenzálni azzal, ha hangot adnak a nemtetszésüknek a body shaminggel, fatphobiával szemben. Úgy véli, sokan az önbizalomhiányukkal egész életükben küzdenek, és a bántások gyakran már gyerekkortól kezdve végig kísérik az életüket, ezért fel se mernek szólalni a kritizálók ellen.

„Gyermekeinket elfogadásra és a másik ember tiszteletére kell tanítanunk, ez lenne a nulladik pont. Vagyis, hogy a felnövő generáció empatikusabb és egymást motiváló legyen, ne elnyomó."

Ami pedig a márkákat és az influenszereket illeti: nagy előrelépés lenne, ha a social médiában nem kizárólag az irreális szépségideált hirdetnék, és nem ferdítenék el teljesen a valóságot (face app, testmódosítás, képszerkesztés).

„A brandek esetében fontos lenne, hogy sokféle modellekkel dolgozzanak és olyanoknak szavazzanak bizalmat, akik valódi értékeket képviselnek.” – vallja a designer. Hozzáteszi, ő mindig azt kéri a fotósoktól, hogy se modellek arcát, se az alakjukat ne módosítsák a képeken, és csak azt retusálják, ami okvetlenül szükséges.

Ami engem illet, nem vagyok már a divatipar szoros kötelékeiben, de az elmúlt évek tapasztalatai, dilemmái nem múltak el nyomtalanul. Örömmel nézem, hogy sok márka elindult a változás útján és Magyarországon is vannak ígéretes kezdeményezések a body positivityvel kapcsolatban, de muszáj lenne szélesebb körre is kiterjeszteni ezeket a törekvéseket. Hogy ne azért iktasson ki valaki az életéből valamit, akár egy ruhadarabot, mert a társadalom azt sugallja, hogy ezt kell tennie. Hanem azért, mert ő úgy akarja.