Ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, nem tudunk kiteljesedni sem a munkában, sem a magánéletben
Dr. Medgyessy Ildikóról joggal mondhatjuk, hogy a hazai divatvilág nagyasszonya. A hetvenes évektől alakítója a magyar divatkultúrának, köszönhetően többek közt a Magyar Divat Intézetnél, az Ez az divat magazinnál és az Elegant Designnál vezető beosztásban végzett munkájának.
Az elmúlt évtizedekben nála jobban senkinek nem lehetett nagyobb rálátása a magyar divatra: figyelemmel követte a nemzetközi trendeket, koordinálta az ágazati iparvállalatokat és szervezte a jelentősebb magyarországi divateseményeket. Interjúnk apropója Ildikó nemrégiben megjelent életrajzi könyve, melynek címe, Életem és a divat egyben beszélgetésünk vezérfonala is. A szakembert életéről és az elmúlt harminc év divatjáról kérdeztük.
Hogy csöppentél a divatéletbe? Tanulmányaid tettek alkalmassá, esetleg jókor voltál jó helyen, vagy egy ismeretségnek köszönhetted?
Elvégeztem az egyetemet, közgazdász lettem, akkor alakult meg az Országos Piackutató Intézet, ahol elhelyezkedtem. Az új gazdasági mechanizmus hatásait kellett felmérni, ehhez kapcsolódott egyik feladatom, hogy ruházati vállalatoknál végezzek vizsgálatokat. Valahogy mindig ruházati cégekkel kapcsolatos feladatokat kaptam.
Egyik emlékezetes kutatásom a NEVA-hoz kapcsolódik, vagyis azokról az ingekről kellett piaci információt gyűjteni, ami egy újítás volt abban az időben: a „ne vasald!” típusúak. Az eredmény azt mutatta, hogy a felfutó kereslet erősen csökkenni fog. Örültek a feleségek, hogy nem kell kivasalni az inget, mivel száz százalék nejlonból készült, szép és kényelmes volt, de ahogy telt a nap, a dolgozónak már kicsit sem volt jó érzés a nejlont hordani.
A kutatás hatására a gyártást fokozatosan csökkentették, majd meg is szüntették. Pályám során rendre megkerestek egy-egy új, kihívást jelentő pozíció ajánlatával, amelyeket általában el is fogadtam. Így kerültem a Magyar Divat Intézethez is, ami fontos állomása életemnek.
Könyvedből az is kiderül, hogy a Magyar Divat Intézetnek nagy befolyása volt a hazai öltözködési kultúrára. Hogyan tudtad az intézet munkatársaként alakítani a magyarok ízlését?
A divat koordinációjaként a Magyar Divat Intézet segítette a vállalatok közötti együttműködést, lehetővé tette az információáramlást. Divatbemutatókat, megbeszéléseket tartottunk. Elsődleges célom volt, hogy közvetítsem a divatkultúrát. Számomra a divat az ízlés és harmónia együttese. Lehet egy ruhadarab divatos színű és fazonú, a legfontosabb, hogy az egyéniségünknek megfeleljen.
Jackie Kennedy kedvenc finn divatmárkája: Marimekko, az időtlen skandináv stílus
Kelet és nyugat divatja között markáns különbség volt a rendszerváltozás előtt. Neked, mint az itthoni divat formálójának mi volt ezzel kapcsolatosan a stratégiád: egy az egyben lemásolni a trendeket vagy egy alternatív divatot teremteni?
A népművészet visszatükröződése a magyarok kollekcióiban volt a legjobban tetten érhető, a magyar kultúra inspirálta akkoriban is a divattervezőket, ahogyan az egyik legsikeresebb kollekció, a Kodály esetében is Dr. Lendvai Ilonát. A nemzetközi porondra szánt kollekciókat belső megbeszéléseken, csapatmunka során álmodtuk meg.
Ezeket az évente megrendezett, háromnapos szakmai értekezleten mutattuk be, ahol a KGST országai képviseltették magukat kollekcióikkal. A seregszemléket minden évben más KGST-országban tartották, a magyarországit Kecskeméten. Nem kellett elutaznunk sem Párizsba, sem Milánóba, hogy megismerjük a külföldi trendeket.
Abban az időben, amikor az Ez az divat főszerkesztője voltál, mennyire volt befolyással egy magazin az öltözködési kultúrára? Kicsit úgy képzeljük el a szerepedet, mint a Vogue-nál Anna Wintourét?
Dehogy! Fontos lap volt az Ez a divat, többek közt elődömnek, Zsigmond Mártának is köszönhetően. 1986-ban vettem át a főszerkesztői feladatokat, és egészen 1993-ig igazgattam a divatlapot. A szabás-varrás melléklet igen népszerű volt az asszonyok körében: nem kellett megvenniük a ruhát, hiszen megvarrhatták.
Nemcsak hobbiként szolgált a varrás, de gazdaságos is volt, mert egy varrógépet többen használhattak.
Imádtam ezt a munkát, ha hajnali négykor kellett dolgoznom, az sem volt fáradtság. Magazinos jellegűre szerkesztettem a lapot: szerepeltek benne interjúk, villanások, kis hírek, volt olasz és párizsi tudósítónk, ám a középpontban mindig az öltözködés állt. Ahogy a könyvemben is írom, szerettem volna elérni, hogy ha bemegyek egy fodrászüzletbe, a búrák alatt ülő nők kezében egytől egyig a lapunkat lássam.
Mi jellemezte a magyarok öltözködését a kilencvenes években?
Volt szerencsém sokat utazni, számos alkalommal jártam Párizsban. Feltűnt, milyen nagy a különbség az itthoni utca emberének öltözete és az ottanié között. Ma már nem látom ezt a különbséget, szépen feljöttünk. Talán a férfiak öltözködése változott itthon a leglátványosabban: fel merik már venni a bordót, a világosbarnát vagy a sötétzöldet. A kilencvenes években hódító, de ma is divatosnak számító szakadt farmert viszont nem szeretem.
A kínálat pozitív módon változott az elmúlt húsz évben, nagyobb és szerteágazó lett. Egyébként, amikor gazdasági problémák vannak a világban, az meglátszik a divatiparban is; például divatba jönnek az oversize fazonok. A csökkenő vásárlóerőt az anyaggal pótolják: a szoknya nem mini, hanem térdet jól takar. És ugyanígy: minél inkább javul a gazdaság, annál jobban rövidülnek a szoknyák. Persze az sem mellékes, hogy a lezser fazonok kényelmesek.
Ki a kedvenc divatterveződ?
Coco Chanel ruhái sosem mennek ki a divatból. Lenyűgöz, ahogy leegyszerűsítette a női divatot: a halcsontokat kivette, a hatalmas kalapok helyébe finom kis fejfedőket tervezett – hogy csak pár újítását említsem. Osztom nézetét, miszerint minél egyszerűbb, annál elegánsabb. És persze:
a kevesebb, több. De mindenekelőtt az összhang a fontos!
A festészet is inspirál, a festőművészek közül Rembrandtért rajongok. Olyannyira, hogy a Patronage ’99 Alapítvány alapítójaként, a legutóbbi divateseményen a színek varázsa volt a téma. Nézzük meg Szinyei-Merse Pál Majálisát azokkal a gyönyörű színekkel! A modernebbek közül Salvador Dalí művészete van nagy hatással rám.
Mi a kedvenc színed?
A királykék, de szeretem a pirost és a zöldet is.
Harminc évig voltál elnök-vezérigazgatója az Elegant Designnak, időközben átadtad a stafétabotot gyerekeidnek, Ildikónak és Gergelynek. Tanácsoddal segíted a következő nemzedéket vagy hagyod inkább, hogy a maguk útját járják?
Ez a Május 1. Ruhagyár egy része volt, amit annak idején franciák vásároltak meg, akkor kerültem a cég élére mint elnök-vezérigazgató. Segítek a gyermekeimnek, de nem szólok bele a vezetésbe. Túl azon, hogy már nem vágyom felelősségre, azt szeretném, ha a gyerekeim maguk taposnák ki a saját útjukat. Hagyom őket érvényesülni, de örömmel veszek részt a közös feladatok megoldásában.
Cégvezetői munkámban legjobban azt szerettem, hogy emberekkel foglalkozhattam.
Voltunk kétszázan is egy időben! De imádtam a ruhák gyártását is. Büszke vagyok arra, hogy partnereink közt ma is jelentős divatcégeket tarthatunk számon.
Milyen tanácsokat osztasz meg szívesen?
Előadásokat tartok, például a Pénz 7-en vagy a Magyar Divat Szövetség szakmai csoportjaiban. Ezeken a rendezvényeken is hangsúlyozom annak fontosságát, hogy találjuk meg a saját egyéniségünknek megfelelő stílust. Olyan öltözéket, amiben jól érezzük magunkat. Ha feszengünk vagy szűknek érezzük viseletünket, nem tudunk kiteljesedni sem a munkában, sem a magánéletben. Jól kell érezni magunkat a bőrünkben, vagyis a ruhánkban.
Törekedjünk arra, hogy átgondoltan válasszuk ki az öltözetünket. Esténként gondoljuk át, másnap milyen programokra kell mennünk, hogy annak megfelelően találjuk ki az öltözékünket. És persze hagyjuk a szakadt farmert a szekrény mélyén!
Fotó: Wilhelm Laura
Stylist: Pintér Judit
Smink és haj: Leányfalvi Vanda