„A fenntarthatóság és a természetes anyaghasználat mellett az időtlenség is fontos” - beszélgetés Kele Sári bútortervezővel
Kele Sára sok mindennel foglalkozott, mire eljutott a bútortervezésig, mire a ma már tíz éves sarakele nemzetközileg is elismert márkává vált. Először esztétikát tanult, majd kulturális antropológiát, építészetet, és csak ezt követően jutott a formatervezésig.
Mielőtt még a pasztellszínű irodabútorok vagy az újrahasznosított fából készült tárgyak materializálódnának, Sára inspirációt gyűjt – a legváratlanabb helyekről. Nagy hatással volt rá a spanyolországi Fuerteventura szigetén eltöltött idő, a vulkanikus hegyek, a végtelen horizont, amitől az ember újragondolja a helyét az univerzumban. De hétköznapibb dolgok is megihletik, van, hogy a városban biciklizés vagy a fiaival töltött idő után jelenik meg egy tárgy képe a fejében. Az elképzelés kikristályosodása után pedig már csak alkotni kell.
Nagy tér, ablakok, fény
A különböző tapasztalatok más-más módon hatottak a művészetére; míg az építészeti képzés közben rájött, hogy sokkal jobban érdeklik a kisebb léptékű tárgyak, és hogy szívesebben dolgozna inkább a kezével, addig az esztétikán, antropológián folytatott tanulmányai alatt új szemlélettel gazdagodott. „A tárgyak megalkotása nem csak magukról a tárgyakról szól, hanem a szociokulturális környezetről is.
Van erre érzékenység bennem.
Ám nehezen határozná meg a saját stílusát, hiszen a trendekre legfeljebb csak tudat alatt reagál, és amúgy sem hisz a skatulyákban, csak a meghatározó jellemzőkben. „A fenntarthatóság és a természetes anyaghasználat mellett az időtlenség is fontos számomra. Mind minőségben, mind vizuálisan maradandó értéket képviseljen, amit létrehozok.”
Afrikában teljesen más az élet és a halál megítélése - beszélgetés az Afrika Sztorik Egyesület alapítójával
Sára elmondása alapján nem vonzódik a „dizájn, mint felcicomázó művészet értelmezéséhez”, a letisztult és kiegyensúlyozott tárgyak felé húz a szíve. Azokat a szereti, amelyek nemcsak praktikusak, hanem generációkon átívelőek, plusz érzelmi töltettel rendelkeznek, egyszerűen markáns karakterük van. A minket körülvevő bútorok ugyanakkor nem csak funkciókat látnak el, hanem a pszichére, az életmódunkra is hatással vannak.
„Alapvetően ellentmondásos tárgytervezőként ilyet mondani, hogy egy üres, fehér szobában érzem a legjobban magam” – meséli Sára. Később kifejti, hogy a nagy tér, ablakok, fény, vagy csak a természet maga az a hely, ahol a kreatív gondolkodása szabadon kibontakozna, ugyanerre képtelen lenne egy neonfényes szobában.
Minden bútor egy műalkotás
Bár mai telezsúfolt világunkban talán meg is felejtkezünk róla, de a bútorokat ugyanolyan műalkotásnak kell és lehet értelmezni, mint például egy festményt; amellett, hogy funkciókat töltenek be, az apró részleteikben ott rejlik egy-egy impulzusra a reflexió. Megkértem Sárát, hogy meséljen még erről, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy egy kanapé vagy asztal, mivel lehet több annál, mint amit látok benne? Példának az elsöprő sikert arató, Red Dot, Architizer és Good Design díjas Tangens fantázianevű bútorait hozta fel.