A bőr és selyem kíméletlen ára, amiről senki nem beszél
Az ősidőktől kezdve napjainkig az állatvilág kiemelkedő szerepet tölt be az emberek öltözködésében, hiszen kimeríthetetlen inspirációs bázist és alapanyagot jelent. Csakhogy az idő múlásával megszűnt az állati eredetű ruházkodás elengedhetetlen szükségessége. Manapság egy kiváló prém vagy egy egzotikus állat bőréből készült termék már csak státuszszimbólumként szolgál, de vajon a hétköznapokban használt tárgyaink, mint egy selyemhálóing, egy bőrkabát is ugyanennyire túlhaladott termékeknek számítanak?
A legnagyobb exportőrök Kína és India, ahol nincsenek állatjóléti törvények, így gyakoriak a sanyarú életkörülmények között tartott állatok, akárcsak Ausztráliában. Ezeken a helyeken az alapanyagért tartott jószágok nagyüzemi farmokon élnek. Ezeket az állatokat szűk helyekre zsúfolják, gyakran bántalmazzák, nem kapnak megfelelő orvosi ellátást, kevés élelemmel táplálják őket.
Kiszolgáltatott sorsok
A bőr az egyik legnépszerűbb ruházati alapanyagunk. Cipők, nadrágok, kabátok, táskák és még rengeteg más termék alapjául szolgál. Minden évben ezen cikkek előállítása miatt ölik le a legtöbb állatot. Főleg marhákat, disznókat, lovakat, macskákat és kutyákat, de olyan állatok is, mint a kenguru, a fóka, a krokodil és a kígyók. Fontos tudni, hogy a bőripar teljesen önálló iparágat képez, és korántsem tekinthető a húsipar melléktermékének.
Vámpírok mindig is voltak, de a mi Bélánk tette őket igazán halhatatlanná
Hiba lenne azt gondolni, hogy a divatipar problémái korlátozódnak a bőrtermékek gyártására, hiszen a téli napokon használt meleg és puha gyapjú kinyeréséhez is sokszor kegyetlen módszerek társulnak. A világ merinói gyapjú készletének nagy részét Ausztráliában termelik. A birkák gyapjának nyírása optimális esetben kellemes felüdülés is lehetne az állatoknak, de az üzemi körülmények között az állatok gyakran borzasztó kínokat és fizikai bántalmazást is kénytelenek elszenvedni.
A nagy sietség sokszor a munkások a bőrükből is kivágnak darabokat, mely sebek természetesen ellátás nélkül maradnak. A nem megfelelő tartás következtében ezeken a telepeken megnő a légyállomány. A legyek elszaporodnak a birkák farának közelében, emiatt a tenyésztő úgynevezett öszvérzésnek veti alá őket, mely lényege, hogy az állatok lábaiból és fenekéből kivágnak darabokat (sokszor érzéstelenítés nélkül), hogy így gátolják meg a legyek túlszaporodását. Még ezzel együtt sem a birkák helyzete a legrosszabb.
Az angóragyapjúból készített termékekhez nagyon fájdalmas előzmények társulnak. Ezt a puha, szőrmés anyagot az angóranyulak bundájából készítik, oly módon, hogy az élő nyulakat kikötözik, majd egy speciális kefével kitépik a szőrzetüket. Erre azért van szükség, hogy egy nyulat többször is „megnyúzhassanak”, hiszen így újra kinő az állat szőre. Az angóragyapjúhoz hasonlóan a prémek és egyéb szőrmék használata is sok állat fájdalmas kizsákmányolását és életet követeli.
A ’90-es években tiltott terméknek számítottak a prémek, amely sikert a PETA hírességek által támogatott kampányával érte el. Napjainkban viszont sajnálatos módon újra kezd divatba jönni a viselésük a véleményvezér hírességek körében. A bundák elkészítéséhez rengeteg állat bőre szükséges. Leggyakrabban nyércek, rókák, hermelinek szőrzetéből készítik el a különböző puha, meleg termékeket. Ezek az állatok szűk ketrecekbe zárva élik napjaikat.
Az állatállomány nyolcvanöt százaléka súlyos mentális problémákkal küzd, gyakoriak az öncsonkítások, idegrendszeri károsodások. A nagyüzemi telepeken sokszor halálra verik, elgázosítják, árammal agyonütik a „termelésből" kiesett állatokat. Kínában bevett szokás élve megnyúzni az állatokat a bunda jobb minősége érdekében. Szót kell ejtenünk egy kicsi, de a fenti állatokhoz hasonlóan kihasznált élőlényről is, mely nem más, mint a selyemhernyó.
Az egyik legősibb luxuscikk a selyem, melyet a selyemhernyó gubóját alkotó finom szálakból nyernek. Ehhez viszont nem könnyű hozzáférni. A gubókat forró vízben kell kifőzni, míg a hernyók benne vannak, hogy könnyedén leválaszthassák a selyemszálakat. Lehet egy élőlény apró vagy hatalmas, minden esetben megérdemli az emberséges bánásmódot.
Divat az állati eredetű termékeken túl
Vajon milyen alternatív lehetőségek állnak rendelkezésre, ha a divat és a minőségi öltözködés éppoly fontos számunkra, mint a nyereséges vállalkozás, mégsem szeretnénk támogatni az állatkínzó ipari megoldásokat? A legkézenfekvőbb megoldás a second-hand termékek megvásárlása. Így akár antik darabokhoz is hozzájuthatunk, melyek tartósabbak és különlegesebbek is, mint a tömeggyártású cikkek, emellett a használt darabokat előnyben részesítve az ökológiai lábnyomunkat is minimalizálhatjuk.
A modern kutatásoknak hála növényi opciókkal is lehetőségünk nyílik kísérletezni. Az állati gyapjú helyett például használhatunk organikus pamutból, bambuszból, kenderből, lenből és bizonyos szintetikus anyagokból készült termékeket is. Nemrégiben megjelentek a vegánbőrök, melyek 100%-ban képesek ellátni a hagyományos bőr funkcióit. Tartósak, lélegzőek, rugalmasak. Ilyenek az ananász-, alma-, gomba- és kaktuszbőrök. Számos esetben az eddig kidobott növényi részek kerülnek feldolgozásra.
Fontos az összetevők listáját megnézni, mivel sokszor vegán bőrként tüntetik fel a különböző PVC-ből készült termékeket is, de ezek azonban szintén nagy mértékben szennyezik a környezetet, így lehetőség szerint valóban környezetbarát árukat vásároljunk.
Ami a szőrméket illeti, manapság már olyan műszőrméket találhatunk, melyeket meg sem tudunk különböztetni a valóditól, viszont ebben az esetben is fontos megnéznünk az adott termék összetételét. Ha nem megújuló anyagokat tartalmaz, melyek petróleum alapúak, mint a poliészter és a nejlon, akkor inkább nézzünk körbe máshol is.
A selyem etikus módon való előállítása bizonyul a legnehezebbnek. Napjainkban már rendelkezésre áll egy bizonyos Ahimsa, azaz „béke” selyem, amely előállítása során megvárják a bebábozódott hernyók metamorfózisának lezajlását, majd csak ezután használják fel a selyemgubókat. Ez a technika viszont sokkal drágább és időigényesebb, és egyéb hátrányai is vannak. A legjobb megoldás tehát a selyem esetén, hogyha használtan szerezzük be.
A divatcikkek előállítása önmagában is évente mintegy ötvenmillió állat halálát követeli. Szerencsére napjainkban már egyre több neves divatmárka és tervező áll ki az állatok védelme mellett, így ösztönözve a vásárlói réteget is hasonló gondolkodásmódra. Ha nem tartunk igényt az állati eredetű termékekre, és keressük az alternatív lehetőségeket, azzal nemcsak az állatokat óvhatjuk meg, hanem a környezetünket is.