„Túlfogyasztással az idősebb generációk által megélt hiányt akarjuk kompenzálni”

A divatipar folyamatosan változik, és az utóbbi években - látszólag - egyre nagyobb teret nyer a testpozitivitás, az inkluzivitás, valamint az egyénre szabott megoldások keresése. Az adaptív divat azonban tovább megy: célja, hogy mindenki számára elérhető, kényelmes és funkcionális öltözeteket biztosítson, függetlenül a testalkattól, mozgáskorlátozottságtól vagy egyéb egyéni igényektől.

Beszélgetőpartnerem Pitenyak Boglárka, aki a Zalando és a VORN – Berlin Fashion Hub adaptív divatra fókuszáló pályázatának egyik díjazottja. Az alábbiakban elmeséli, hogyan találkozott ezzel a területtel, milyen kihívásokat rejt a tervezési folyamat és merre tart az adaptív divat jövője.

Azok számára, akik még nem hallottak róla: mi az adaptív divat és miért fontos ez a területet a divatiparban?

Az adaptív divat egy olyan kísérleti terület, amely összetett folyamatokat, kérdésköröket foglal magában. Egyszerre társadalmi felelősségvállalás és technológiai, szabászati kihívás. Az adaptív öltözékek lényege, hogy mindenki, testalkatától és méreteitől függetlenül jól érezze magát a bőrében, hiszen mindannyian megérdemeljük, hogy felszabadultak és magabiztosak lehessünk abban, amit viselünk. A divatiparban ez még egy kibontakozóban lévő fogalom, amely fokozatosan épül be a köztudatba, úgy a márkák, úgy a társadalom részéről.

Az utóbbi években elkezdtek kibontakozni a testpozitív törekvések a plus size modellek divatmagazinban és kifutókon történő megjelenésével. Hatalmas lépés volt, amikor elkezdték szabályozni, hogy bizonyos testtömegindex és kor alatt nem lehet modellkedni. Ezek olyan dolgok, amelyek hozzájárulnak a szélesebb társadalmi érzékenyítéshez.

Továbbá, talán ma már kevésbé vagyunk előítéletesek egymással, ez szintén segíti az adaptív törekvések elterjedését. Mindenkinek megvannak a maga nehézségei, nem vagyunk egyformák, de mind egyformán értékesek vagyunk ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki magunkból.

Hogyan és mikor vált számodra világossá, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

2022 nyarán vált világossá számomra, illetve akkor fogalmaztam meg először magamnak konkrétan, hogy ezzel a területtel szeretnék foglalkozni. De ez inkább egy folyamat volt. Már az egyetemi tanulmányaim első éveiben is foglalkoztattak a moduláris rendszerek és megoldások. Nagyon erős motivációm volt azzal kapcsolatban, hogy olyan hordható tárgyakat hozzak létre, amelyek idomulnak az emberi testhez és megvan bennük a lehetőség, hogy viselőjük saját igényeihez és aktuális szükségleteinek megfelelően variálhassa őket.

Mellette a formai kísérleteken túl az alapanyagok terén is foglalkoztattak a flexibilis és rugalmas megoldások. Az a kérdéskör is érdekelt, hogy hogyan hozhatunk létre nem rugalmas anyagokból is mozgó felületeket, melyek képesek különböző formákat és méreteket felvenni.

Ahogyan arra te is utaltál fentebb, az adaptív megoldások ma még nem széles körben elterjedtek a mainstream divatiparban. Mely márkák, tervezők mutatnak mégis jó példát ezen a területen (akár a hagyományos, akár az adaptív öltözetekkel speciálisan foglalkozó készítők közül)?

Sok olyan egyszerű adaptív megoldás van, amelyet felhasználóként sokszor észre sem veszünk. Például a gyerek nadrágok derék részében található állítható gumipánt, ami most már a fast fashion üzletek felnőttek számára gyártott nadrágjaiban is megtalálható. Messzebb menve, ikonikus márkák DNS-ében is megtalálhatók ilyen törekvések, mint a Paco Rabanne kis elemekből modulárisan építkező mozgó ruha szerkezetei, amelyek a testtel együtt mozognak és idomulnak ahhoz.

De említhetném Issey Miyake pliszírozott ruhadarabjait, amelyek játékos, minimál szabászati módszerekkel kombinálva szintén testfüggetlen, nagy mozgásszabadságot eredményező ruhadarabok. Mellette kortárs tervezők közül számos inspiráló megoldást találhatunk Craig Green könnyed, artisztikus kollekcióiban is, aki saját márkája mellett az Adidas számára is tervez kapszulakollekciókat. Mindemellett a sportruházati márkáknál is több olyan megoldás van, ami viszonylagosan adaptív módszernek tekinthető, ilyenek például a lecipzározható ruhaujjak és nadrágszárak.

Társadalmi inkluzivitás szempontjából specifikusabbak a Zalando saját márkái, az Even&Odd, illetve Anna Field, amelyek termékei között találunk kifejezetten kerekesszékesek és művégtaggal élők számára készített darabokat is. Én úgy érzem, az adaptív öltözködés egy folyamat, és mindenki egy kicsit kísérletezik, továbbá keresi azokat a lehetőségeket, amelyek a nehézséggel élők és az épek számára is megfelelőek, egyfajta egyenlőséget teremtve a divatfogyasztásban.

A véres gyémántok kora végleg leáldozott? A fenntarthatósági törekvések már a gyémántpiacot is elérték

Milyen fő kihívásokkal kell szembenézni az adaptív ruhák tervezésekor, és hogyan lehet ezeket áthidalni?

A legnagyobb kihívás talán az, hogy soha nem szabad megfeledkezni a felhasználóról. Ami egyikünk számára természetes, könnyen végrehajtható mozdulat, az a másiknak hatalmas erőfeszítés lehet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy bármikor bárki kerülhet ilyen szituációba. Végig kell gondolni, hogy mi van akkor, ha nem tudunk ráállni az egyik lábunkra, nem vagyunk képesek teljes egészében mozgatni a karjainkat, nincs éppen elég szorító erő a kezünkben, vagy nehézséget okoz a lehajlás?

Ezt átélhetjük akkor is, ha nincs komolyabb betegségünk - elég, ha elesünk és eltörjük valaminket. Várandósság alatt a nők teste rengeteget változik, de időskor is átalakulásokat hoz a testünkben, csökkentve mozgékonyságunkat. Ahány szituáció, annyi féle megoldás létezhet, és nem fogunk tudni tervezőként minden helyzetre megoldást nyújtani ugyanazzal a módszerrel.

Egyszerre kell univerzális és specifikus részletekben gondolkodni.

Ezek együtt, ugyanabban a ruhadarabban vagy kiegészítőben egyikünk számára lehet, hogy alig észrevehetőek, de másoknak hatalmas segítséget nyújthatnak, nagyobb önállóságot és magabiztosságot biztosítva a felhasználóknak. A nehézségeket alternatív, a szokványostól eltérő megoldásokkal kell áthidalni, és ezek eltérhetnek a hagyományos szabászati rendszerektől. Mégis, az a legjobb, ha a végeredmény szokványos ruhadarabnak hat, ezzel a normalitás érzését megteremtve viselés közben.

Hogyan, mikor jött veled szembe a Zalando és a Vorn – Berlin Fashion Hub pályázata? Mi a célja ennek a pályázatnak, és mi volt a te pályamunkád kiindulópontja?

A mester diploma kollekciómon dolgoztam 2024 tavaszán a MOME Divat- és textiltervezés szakján, amelynek végeredménye +-X című adaptív öltözék kiegészítő kollekcióm lett. 2022 és 2024 között mélyen foglalkoztatott az adaptivitás, az alkalmazkodás témája. Ha belegondolunk, az alkalmazkodóképesség minden élőlény számára lehetővé teszi a túlélést.

Ez talán nem is lehetne aktuálisabb, mint most, a 21. században, amikor minden sokkal gyorsabban változik körülöttünk.

Ha az a cél, hogy kevesebb ruházati hulladékot termeljünk, annak két megoldása van. Vagy kevesebb terméket vásárolunk, vagy hosszabb távon használjuk őket. A legjobb, amikor tudatosan kevesebb, jobb minőségű tárgyat birtoklunk, és azokat hosszú távon használjuk Kutatásaimban arra kerestem a választ, hogy a különböző generációknak milyen kapcsolatuk van öltözékeikkel, hogyan használják őket és milyen motivációik vannak vásárlás során. Arra jutottam, hogy a túlfogyasztással sokszor az idősebb generációk által megélt hiányt akarjuk kompenzálni.

De ennél is gyakoribb indok volt egy-egy ruhadarabtól történő megváláskor, a méretprobléma. Hamarabb hízunk, fogyunk vagy növünk ki egy-egy szeretett darabot, mint hogy elkopjon, elhasználódjon. Olyan megoldásokat kerestem, amelyekkel egy-egy darab textil a lehető legtovább használatban és körforgásban tartható. Kísérleteztem összeilleszthető, fűzhető moduláris rendszerekkel is. Végül megfordítottam a gondolkodásmódomat: mi van, ha nem mi alkalmazkodunk a ruhánkhoz, hanem az alkalmazkodik hozzánk?

Így jutottam el hosszú kísérletezések után a flexibilis, lézervágott, perforált felületekig. Ezek lehetővé teszik azt, hogy a lehető legkisebb alapanyag felhasználásával hozzak létre öltözékeket és hozzájuk tartozó kiegészítőket. E folyamat közben az egyetemi textiles csoportban értesültem a pályázatról Burány Vera révén, aki a VORN- Berlin Fashion Hub tagja. A Zalando és VORN pályázatában első körben olyan tervezőket kerestek nemzetközileg, akik érdeklődnek az adaptív divat és társadalmi inkluzivitás iránt.

A női mentorok szerepe a tudományban is egyre fontosabb - beszélgetés Itilekha Podder kutatónővel

Hogyan zajlott a pályázási, illetve a tervezési, készítési folyamat?

A pályázat első felében egy edukációs programban vettem részt 2024 nyarán, online előadások és workshopok formájában. Az adaptív divat összetettségét jól mutatja, hogy nagyon eltérő profilú cégek és szervezetek tartottak előadásokat tevékenységükről, nézőpontjukról. Példaként említhetném az Ottobock kerekesszékeket és protéziseket gyártó céget, vagy a Stohl kötőgépgyártót. Mindemellett a digitális modellezés és tervezés terén a CLO3D-től is kaptunk támogatást.

A pályázat első felének végén olyan adaptív öltözékkoncepciókat kellett benyújtani, amelyek nemcsak mozgáskorlátozottak és nehézséggel élők számára használhatók, hanem a „normál” divatfogyasztók számára is hordhatók. A pályázat második felében a tíz leginnovatívabb tervezői koncepció került díjazásra, és kapta meg a lehetőséget, hogy egy-egy prototípus formájában fizikálisan is megvalósuljon a terve, és tovább fejlődhessen.

Erre 8 intenzív hét állt rendelkezésre. Az első héten mind a tíz nyertes tervező workshopokon vett részt Berlinben a VORN-Berlin Fashion Hub stúdiójában. Nagyon izgalmas volt együtt gondolkodni a többi tervezővel. Mind a tíz koncepció teljesen más problémát helyezett fókuszba, és egészen eltérő megoldások születtek rájuk.

Ezt követően a koncepciók fejlesztésére, tesztelésére, alapanyag beszerzésre és a kivitelező stúdiónak való átadásra szinte mindenkinek 2 hét állt rendelkezésére, a megvalósításnak egy hónap alatt kellett megtörténnie. Volt lehetőségünk a koncepciónknak megfelelő nehézséggel élő modellekkel együtt dolgozni, ez pedig segített még mélyebben megérteni a szükségleteiket és a frusztrációikat.

Mesélj a saját koncepciódról!

Saját koncepcióm a mesterdiploma munkám el nem készült öltözékeire irányult. (Egy diplomakollekcióba se fér bele minden!) Olyan öltözék elemeket terveztem, amelyek képesek különböző méretekhez és formákhoz alkalmazkodni, ezáltal tökéletesen illeszkedni viselőjükhöz. Mindezt zero waste szabászati módszerrel történő kivitelezéssel hoztam létre. Tehát egyszerű, négyzet alapú szabásminta elemekből épülnek fel a ruhadarabok, és a felületen különböző nyúlási mértékekkel rendelkező, pozícionált perforált mintázatok találhatók, amelyek idomulnak viselőjükhöz.

Ezzel a módszerrel nagy mozgásszabadságot eredményező ruhadarabok hozhatók létre, és mindenkin másként jelennek meg a mintázatok, kiemelve a felhasználó egyéniségét. Mindehhez volt szerencsém Fatemeh-vel együttműködni, aki tizennégy évvel ezelőtt Iránban egy autóbaleset során gerincsérülés miatt vált kerekesszékessé, majd menekültként került Németországba. Iránban balesete után az épületek és utak állapota miatt teljesen kiszolgáltatott volt, gyakorlatilag nem tudta elhagyni az otthonát, és a társadalom is nehezen fogadta be.

Németországban sokkal önállóbban élhet és közlekedhet, de sajnos még itt, Európában sem vagyunk elég érzékenyek társadalmi és döntéshozói szinten, hogy inkluzív környezetet és közlekedést biztosítsunk a Fatemeh-hez hasonló egyének számára. Még mindig nem tudnak minden vonatot, buszt vagy villamost használni, és nem szállhatnak le annál a metrómegállónál, ahol szeretnének, mert nincs mindenhol lift vagy rámpa.

Mindemellett sokat tanultam tőle arról, hogy egy egyébként csinos, sugárzóan szép, karcsú alakú nő is frusztrálva érezheti magát a kicsit izmosabb vállai és karja miatt, és ezért egy mérettel nagyobb pólókat, blúzokat, pulóvereket hord. Szerettem volna egy olyan felsőt létrehozni neki, ami maximális mozgásszabadságot nyújt, mégis csinos, kiemeli az alakját, erősíti az önbizalmát és azt az érzést, hogy létezik valami, amit neki is terveztek.

Tenki Dalma: Világ életemben Vízöntőnek hittem magam - a színésznő asztrológiai képletét Nagy Katica elemzi

Mi az, amire kiemelt figyelmet kellett fordítanod, vagy amit különösen fontosnak érzel az adaptivitás, inkluzivitás szempontjából?

Gyakorlatilag csak részletekből áll a végső kivitelezett darab, és ezek összessége biztosítja annak működését. Újrahasznosított poliészter softshell alapanyagot használtam, amely strapabíró, egyik oldalán vízálló és kopásálló, míg másik oldala puha, meleg, bolyhos thermo felület, amely kellemes érzetet nyújt a bőrön. A poliészter textil kiválóan alkalmas lézervágásra, mivel a vágott pontokon elégeti az anyagszélt, így megmarad a textil stabilitása, nem válik szakadásra hajlamossá.

A különböző perforált mintázatoknak is eltérő rugalmasságuk van annak megfelelően, hogy hol kell több tér a testnek. Azok elhelyezése is fontos volt. Az ujjakon a kar hát felé eső részeire vágott felületeket helyeztem, ezek egyszerre melegítenek és rugalmasságot biztosítanak. A hátrészen a lapockák és váll területe volt a legfontosabb, hogy a lehető legnagyobb flexibilitást és mozgásszabadságot érjem el Fatemeh számára. Az ujjak hossza sem véletlenül háromnegyedes.

A hosszabb ujjak zavaróak lennének a kerekesszék hajtása közben, mivel beleakadhatna a kerékbe, illetve hamar koszolódna is. A derék és csípő részen arra törekedtem, hogy minél több vágatlan felület maradjon, mivel ülő pozícióban ez a testrész mozog a legkevesebbet, ezért sokkal fontosabb, hogy melegen tartsuk. A törzs és az ujjak egyaránt lapos varratokkal készültek, hogy a belső varrás szélek ne legyenek zavaróak, ne dörzsöljön, szúrjon mozgás közben, sokkal inkább második bőr érzetet nyújtson.

A kezelési jelek sem bevarrt címkén lettek elhelyezve, hanem az ujjak vonalán a textil felületére lézergravírozottak a piktogrammok. A perforált, rugalmas felületek és a zero waste szabászat által az elkészült felsőrész XS-től L-es méretig hordható. Tehát minimális alapanyag felhasználással nagyobb méretű ruhadarab is létrehozható, emellett a 100% poliészter textil is újrahasznosítható, így körforgásban tartható. Ezek a fenntarthatóság és környezeti terhelés szempontjából fontos tényezők.

Az e-sport az új Instagram a szépségiparban

Hogyan élted meg a berlini bemutatót? Milyen érzés volt részt venni ezen az eseményen és milyen visszajelzéseket kaptál?

Izgalmas és egyben kicsit disszonáns is volt. A pályázat második felének kezdete egybeesett a MOME Fashion Show-val, így a diploma kollekcióm kiállításán és bemutatásán nem tudtam részt venni. Helyette az első bemutatóm így a Berlin Fashion Weeken történt meg, már a diploma koncepcióm tovább gondolásával.

Üdítő volt látni, hogy milyen érdeklődőek és fogékonyak az adaptív divatra és magukra az elkészült koncepciókra is. Szerencsére rengeteg nagyon pozitív visszajelzést kaptam a koncepciómra és az elkészült munkámra más tervezőktől, berlini divattervező hallgatóktól, illetve a Zalando részéről is, hogy érdemes ezzel tovább foglalkozni.

Annál pozitívabb visszajelzés pedig talán nincs is, minthogy várják, mikor és lehet majd megvásárolni, mert szívesen hordanák.