A generációkutatás kihívásai a Z generáció tükrében
A mai bonyolult világban nem egyszerű fiatalnak lenni. A rejtélyes Z generáció: Együttműködés a mai tizen-és huszonévesekkel című könyv rávilágít arra, hogy mindenkit a saját történelmi kora alakít.
Bereczki Enikőt régóta foglalkoztatják a generációs különbségek és sajátosságok, kíváncsi, hogy milyen tényezők alakítanak egy nemzedéket, és ők milyen mintákat visznek magukkal tovább. TikTok, YouTube, Instagram, influenszerek, K-pop, streaming, virális tánc trendek, aláéneklős videók – ez csak pár dolog, ami mélyrehatóan meghatározza egy átlagos Z generációs fiatal mindennapjait, viszont a környezetében élő idősebbeknek legalább egy, ha nem az összes felsorolt téma ismeretlen.
Az online világ mindent megváltoztatott
Enikő egy kicsivel a millennium előttről, 1996 évektől számítja az Y generáció végét és a Z generáció kezdetét. A generációkutatás régóta létezik, viszont az 1990-es években került csak igazán a figyelem középpontjába. Az Y volt az első olyan generáció, akiket igazán górcső alá vettek a szakértők –akkor úgy látták, hogy a kezdődőben lévő internethasználat komoly vízválasztó lesz a fiatalok és a szüleik, nagyszüleik között. Enikő úgy fogalmaz: „az internethasználat mindenképpen felerősítette a generációs különbségeket.”
A Z generáció és a munka – beleszülettek a technológiába, most már ők diktálják a szabályokat
Az online világ a Z generáció megértésében is kulcsfontosságú szerepet játszik. Olyan nagyot fordult a világ az elmúlt húsz-harminc évben, hogy már az sem feltétlenül megoldás, hogy az idősebb korcsoport, akik értetlenül nézik a mostani fiatalok szokásait, nosztalgiázva visszagondoljanak a saját gyerekkori élményeikre, mivel Enikő úgy látja, hogy „ez már nem biztos, hogy elég, mert olyannyira más közegekben szocializálódtunk”.
A könyvében, amely azért született, hogy átfogó, megbízható ismeretanyagot tudjon átadni a Z generációval foglalkozó munkáltatóknak, tanároknak és szülőknek, direkt a szocializációs fórumokat helyezi előtérbe: a korábban már említett online teret és a családot. A rejtélyes Z generációban konkrét, tréningjein és workshopjain használt javaslatokat fogalmaz meg szülőknek és rokonoknak, hogy milyen eszközökkel fordulhatnak a fiatalok felé.
Az egyik ezt taglaló fejezetben a generációkutató hihetetlenül valósághű képet fest az egymást követő generációkról és az őket meghatározó szocio-kulturális eseményekről: az emgiráló dédi, a babyboomer nagymama, a gyerekként még úttörőként tevékenykedő anyuka, az önmegvalósítást kereső idősebbik lány, a mozaikcsaládban felnövő fiatalabbik lány; majd a 2010-es évek után született legfiatalabb alfa generációs kislány, akinek a generációs sajátosságait még csak most alakítja a világtörténelem.
A karakterek leképezik az átlag magyar háztartások szereplőit, és a leírásokat végigolvasva tisztán kirajzolódik, hogy hat generáció alatt mennyit változott a világ, és milyen óriási tendencia váltások figyelhetők meg.
Tudomány és influenszerek
Enikő az egyik legnagyobb problémát abban látja, hogy a legtöbb családban könnyen elcsúsznak egymás mellett a generációk, felgyorsult az életmód, kevés az érdemi, fókuszált, ráhangolódó kommunikáció, nincsenek kapcsolódási pontok, a családtagok külön szobákban különböző képernyők előtt egymástól eltérő tartalmakat fogyasztanak.
Míg régen egy család közösen nézhetett sorozatokat, vagy hallgathatták az aktuális rádiós programokat, addig az internetnek és az érzékenyen kifejlesztett algoritmusok miatt minden az igényeink szerint van kalibrálva, és „most médiaburkokban zártan létezünk” – világít rá Enikő. Emellett ott vannak a generációs különbségek is, amelyek bár nem kőbe vésett szabályok, de könnyen válhatnak vita tárgyává, főleg, ha a közösség tagjai nem tudnak egymás felé empátiával fordulni, az idősebb lekezeli a fiatalabbat, a fiatalabb pedig válaszul elzárkózik.
A szakértő ugyanakkor kiemeli, hogy a mostani Z generációban általánosságban nincsen olyan erős lázadási hajlam, ami a többi fiatalokat jellemezte, nehezebben válnak le, gyakrabban tudnak azonosulni a szüleik értékrendjével, és a nyílt ellenállás inkább kisebb szubkultúrákban jelenik meg, vagy olyan közösségi média csatornákon, ahol kizárólag kortársaik között mozognak.
Enikő a könyvében kiemelten nagy figyelmet fordított arra, hogy ne egy távolságtartó szöveget alkosson, amelyben kutatások mentén fest egy képet a mai fiatalokról, hanem a tudományos konklúziók mellett Z generációs, vagy a Z generációra hatással lévő influenszereket, TikTokereket és YouTubereket is megszólaltasson egy-egy interjú erejéig. Olyan hazai médiaszereplők szólalnak meg, mint WhisperTon tiktoker, Turai Barna podcast-host vagy éppen Sápi Vivi tiktoker.
A beszélgetésekből kiderül, hogy a nagy követőtáborral rendelkező influenszerek is látják az online terek és ezeknek a fiatalokra gyakorolt hatásának árnyoldalát, ugyanakkor bizakodók is, mert van, aki a platformját információterjesztésre használja, van, aki érzékenyít, és persze van, aki csak szórakoztatni akar.
A Z generáció munkába állt
A munkahelyeken már valamivel bonyolultabb a Z generációval való együttműködés, Enikő szerint. A vezetőséget, a munkáltatókat frusztrálhatja, amikor a fiatalok az online chatben megszokott mechanizmusokat átviszik az élőbeszédbe, nem feltétlenül értik a mémeket és azoknak a jelentéseit – ám a fiatalok nem is várják el az idősebbektől, hogy ismerjék a szlenget.
Az élő kommunikáció és a nonverbális jelek használata elengedhetetlen ahhoz, hogy emberek között kapcsolat alakuljon ki, és Enikő úgy látja az online térben töltött intenzív és hosszas szocializáció után ez egy kihívás lehet a Z generáció számára. Tapasztalatai szerint problémát okoz, hogy ezeket a fiatalokat a munka világába bevonzzák, megtartsák és motiválják.
Viszont, ha a felettesek megértik és átlátják, hogy mi az az uralkodó korszellem, amely mentén fejlődik az identitásuk és rendeződnek generációvá, onnantól egyszerűbb lesz eszközt találni az együttműködésre. Nem tagadja, a mai vezetőknek éppen ezért jóval szélesebb körű készségekkel és módszerekkel kell rendelkezniük, amit a fiatalok elvárás szintjén is megfogalmaznak, amikor mentor-típusú főnököt álmodnak maguknak.
Ha rákeresünk a Z generációra a böngészőnkben, sorra találunk borús hangvételű véleménycikkeket, amelyek mind a fiatalok problémáit, hibáit taglalja. Enikő törekedett arra, hogy pozitív képet nyújtson a generációról, úgy gondolta semmiképpen sem segítene egy sötét jövőkép, és szakértőként, trénerként, Z generációsok édesanyjaként is rengeteg jó dolgot lát a fiatalabbakban. Bár a politikai aktivizmus rekord alacsony a fiatalok körében, ellenben a markáns társadalmi ügyekért való kiállás kifejezetten jellemző rájuk.
Az utóbbi évek globális változásai a földön mindenkit érintettek, és ezek a „a társadalmi, gazdasági, politikai változások meghatározzák a fiatalkori közös élményeket, amelyek mentén generációvá rendeződnek, ebben eléggé jelen van a bizonytalanság.”
A társadalomban mindig megfigyelhető egyfajta ciklikusság, hol az intézmények erősebbek, hol az individualizmus dominál – ugyanígy a meg nem értett fiatalok is egyszer idősebbek lesznek, és vagy részben vagy teljesen, visszatérnek azokhoz az értékrendekhez, amelyekben nevelkedtek. A mai fiatalok tényleg kicsit mások, hiába a modern technológia minden kényelme és áldása, de teljesen más kontextusban nőnek fel, amiben az emberi méltóságot nehezebb lett megőrizni.
Enikő könyve és munkássága segít meghozni a kedvet ahhoz, hogy az idősebbek ebben őket támogassák, szórakoztatva tanít eligazodni a generációk közötti útvesztőben és megtalálni a közös nevezőt: fekete-fehér filmek és TikTok ide-vagy oda – egyszer már mindenki volt fiatal.