Szülői értekezlet helyett szülői est, feleltetés helyett közösségi tanulás - ilyen egy Waldorf iskola belülről
Sok sztereotípia él a Waldorf-iskolákkal kapcsolatban az emberek fejében. Például, hogy ott a gyerekek nem tanulnak semmit, vagy hogy túl sok szabadságot kapnak. Cikkemben annak próbáltam utánajárni, mi történik valójában egy Waldorf-suliban a gyerekekkel. Meg a tanárokkal, és a szülőkkel.
Nem véletlenül említem a tanárokat és a szülőket is a gyerekek mellett, ugyanis a Waldorf rendszere nem gyerekekben, hanem közösségekben gondolkodik, amely közösségeknek épp ugyanolyan fontos részei a tanárok és a szülők is, mint a gyerekek. Az Óbudai Waldorf Iskola egyik középiskolai osztálykísérője, Ágnes, valamint a solymári Fészek Waldorf Iskola feketeöves waldorfos szülője, Dorka segített nekem képbe kerülni.
Egy általános leírás szerint a Waldorf a tanulók művészi kifejezőképességének és szociális képességének fejlesztésére irányul, fejlesztve a megértés analitikus és kreatív módjait, a kritikai gondolkodásra való készséget, az idealisztikus gondolkodást is. Fontosnak tartja a fantázia szerepét a tanulásban.
Azt gondolom, hogy ezek a célkitűzések bizonyos szempontból idejétmúltnak tűnhetnek, hiszen azt látjuk, hogy a XXI. század más típusú kihívások elé állítja az átlagembert, amelyeknek kreativitáshoz, művészethez, közösséghez nincs túl sok közük, van ellenben elszigeteltséghez, monotóniatűréshez, individuális gondolkozáshoz.
Az olvasás önmagában is javítja az önbecsülést, az öntudatot, az irodalomterápia pedig még ennél is többre képes
Ám, ha a sikeres startupok vagy civil szervezetek működési struktúráit megfigyeljük, azt láthatjuk, hogy a Waldorf rendszere mégis rendkívül korszerű értékek mentén épül, vagyis épült fel már több mint egy évszázaddal ezelőtt, amikor a Rudolf Steiner nevű filozófus kidolgozta az alapjául szolgáló módszertant.
Beszélgetés egy Waldorf-tanárral
Ágnest először arról kérdeztem, vajon mennyit változott az oktatás módszertana 1919, vagyis az első intézmény megalakulása óta. Az Óbudai Waldorf Iskola osztálykísérője szerint a lényeg ugyanaz maradt: „Életkori sajátosságokból kiindulva tanítunk. Miközben a modern kornak vannak olyan kihívásai, amelyekre reagálni kell és szeretnénk is.
Fontos a Waldorf-oktatásban, hogy a világgal élénk kapcsolatban álljon, nem elzárt remeteszigeteket szeretnénk létrehozni, hanem olyan diákokat útjukra bocsátani, akik szabadon, önállóan tudnak azon elindulni. Ezért nagyon fontos, hogy minél jobban értsék a világot, amiben élnek. Az már egy érdekes kérdés, hogy az, ahogy a huszadik század elején gondolkodtak korosztályi sajátosságokról, vajon megállja-e a helyét a huszonegyedik században. Ez a felgyorsult világban nagy pedagógiai kihívás.”
Az is érdekelt, hogy habár nyilván sokfélék a Waldorf tanárai, vajon milyen nexusban állnak a diákokkal. Hiszen legtöbbször azt halljuk ezekről az intézményekről, hogy partneri viszony alakul ki az ott tanító pedagógusok, és az ott tanuló diákok között. Ágnes a saját tapasztalatait meséli el: „Nekem is meg kellett tanulnom megteremteni ebben az egyensúlyt. Ahogy a kezdő tanárok általában, én is megpróbáltam csak partneri viszonyba kerülni a diákokkal. De aztán arra kellett rájönnöm, hogy ez ártalmas számukra, mert
szükségük van a keretekre, hogy biztonságban érezzék magukat.
